About Me

Nádasi Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

Későn kezdtem írni. Oktató- és kutatófilm műfajban, bő két évtizednyi szenvedéllyel és elhivatottsággal végzett film gyártásvezetői, majd stúdióvezetői munka után, az élet úgy hozta, hogy egyik szülőnk betegsége miatt a következő két évtizedet otthoni betegápolással töltöttem. Bevallom, voltak kétségeim, hogy egy ilyen pörgős és változatos, mondhatnám rumlis tevékenység után, bírom-e majd ezt az otthoni bezártságban zajló munkát. Életem egyik legérdekesebb tapasztalata, hogy ebben a létformában, melytől sokan falkórságot kapnak, számomra kinyílt a világ. Hónapokkal az átállás után érzékeltem, hogy amíg a szakmámban dolgoztam, teljes agykapacitásomat kitöltötte a sok érdekes feladat, majd otthon a családért végzett másfajta feladatrengeteg. A család számomra mindig is a legfontosabb értéket képviselte, de ez alatt a beteg mellett töltött, több mint másfél évtized alatt ébredtem rá, hogy a családi feladatok nagy része fizikai elfoglaltság, melyek közben az ember agya remekül tud szellemi munkát végezni, sokkal jobban, mint a munkahelyi tevékenység idején, amikor az utolsó másodpercem is programozva volt. Boldog meglepetéssel vettem észre, hogy mennyi minden érdekel, hogy véleményem van a világ dolgairól, és hogy szívesen gondolom végig az élet különös eseményeit. Korábban egyszerűen el sem jutottam idáig, mert soha semmire nem volt elegendő időm. S ez még csak a kérdés egyik oldala, a másik, hogy a család, férjem, kisleányunk és szüleink számára milyen áldásos volt ez a változtatás, és hogy micsoda emberpróbáló, de felemelő élmény szüleinket végigkísérni, átsegíteni az idős kor nehézségein, és velük lenni az utolsó percekben. Felejthetetlen tapasztalatokat nyertem általuk, melyeket le is írtam, és több helyen meg is jelentek írásaim. A betegápolás ezen évei alatt, ötvenkét éves koromban, egy éveken át tartó, különös folyamat eredményeként, magam számára is meglepő módon, egyszer csak leültem, és szinte egyvégtében, éjszakánként minden szabad percemet erre fordítva, megírtam első könyvemet a Peruról, s benne az inkák máig feltáratlan, rejtelmes világáról szólót, a „Megtalált kincseim”-et. Fantasztikus belső kényszer alatt, de eufórikus boldogságtól kísérve írtam. Férjem-családom-barátaim biztatására – de erős kétségek között - kiadtuk, és örömmel tapasztaltuk, hogy a könyv eladta magát, noha a nyomdaköltségek miatt, reklámozni már nem volt módunk. Bár igen régen elfogyott ez a könyv, máig érdeklődnek iránta, ezért úgy döntöttem, hogy a második kiadást elektronikus formában hozzáférhetővé teszem. Ettől kezdve, amikor erős késztetést éreztem, leírtam, amit fontosnak gondoltam. Időközben több irodalmi pályázaton is indultam, melyeken három alkalommal elnyertem az első három díj valamelyikét (mindegyikből kaptam egyet) és kétszer kerültem az oklevéllel kitüntetettek közé. Különböző műfajokban jelentek meg írásaim újságokban, folyóiratokban, könyvekben. Nem vagyok termékeny szerző, valójában nem is írónak, inkább krónikásnak tartom magam, és csak a számomra nagyon fontos ügyekben érzem úgy, hogy szeretném másokkal megosztani gondolataimat, érzéseimet, ilyenkor viszont „muszáj” írnom. Így született meg második könyvem, egy novelláskötet, a „Mint préselt virágok…” című. Fiókomban gyűlnek az elmúlt évek írásai, egyszer talán lesz egy harmadik könyv is.

Posted by
Posted in

Vallomás az anyaságról

Vallomás az anyaságról Amikor fiatalok vagyunk, és megérkezik az első gyermekünk, legtöbbünket többszörös teher alatt talál az esemény. Küzdelmeink középpontjában a hivatás, a megélhetés megszerzése vagy az otthon építése áll; nem is tudjuk, hogyan illesszük e tevékenységek közé a kis jövevényt, s kétségbeesetten törekszünk arra, hogy egyaránt kitűnő munkaerők, feleségek és anyák legyünk. Fölnőttem egy […]

Posted by
Posted in

Szőnyi Szilárd: Föltámadott a gender Családbarát megfontolások a nemek forradalmához c. könyvéről

  Tegnap kaptam egy tiszteletpéldányt Szőnyi Szilárd új könyvéből, a „Föltámadott a gender – Családbarát megfontolások a nemek forradalmáról” c. könyvéből. Néhány oldalt még nem tudtam belőle elolvasni, de mindenkinek figyelmébe ajánlom, mert amíg Soros és a migráns válság a fizikai létünket veszélyezteti, addig a gender ideológia az emberi szellem, erkölcs és lélek megrontásával tesz […]

Posted by
Posted in

Igeidők

Igeidők Nem ismertem még kisgyereket, aki kisebb szeretett volna lenni vagy gyerek akart volna maradni – kivéve talán a lányomat, aki sokszor még most, negyven évesen is gyermeki önfeledtséggel, az idő múlását boldogan feledve, játszik. Mi, többségi átlaggyerekek két kézzel toltuk volna előre az időt, hogy megérkezzünk végre a vágyott, varázslatos és – balga hitünk […]

Posted by
Posted in

Mint préselt virágok…

Mint préselt virágok   Üldögélek itt, a Bakony bujdosó kis tündérének szoknyája szélén, a Gerence patak partján, az őszelő föl-fölragyogó, búcsúzkodó színei közt. A délutánba hajló nap rézsútos sugaraitól smaragdszín dalra kél a patakmenti pázsit, pedig olyat, inkább tavasszal énekelnek a rétek. Hatalmas éger lehetett egykor az a fa, amelynek korhadó rönkjén ülök. A közepe […]

Posted by
Posted in

Csillag a porban

   Csillag a porban   Igazi bohóc volt. Soványka, szív alakú arca, mintha gyurmából lett volna, pillanat-töredékek alatt átalakult. Élet szántotta árkain, átderengtek a lélek rezdülései: örömök fényei, bánatok és tapasztalások keserű-fanyar borulatai, kis rosszaságok, huncutságok villanásai, szép nosztalgiák óarany árnyai, és a remény mécsesének ki nem hunyó lángjai. Ha az arcot nézve mécses fényéről […]

Posted by
Posted in

Apám

Sugárzó szereteténél melegedtünk. Feltétlen becsületességére támaszkodtunk. Szüntelen törődése összetartott bennünket. Önzetlen, derűs lénye áldás volt reánk. Utolsó napjaiban fogyatkozó testtel üldögélt a teraszon, a tájat s a Napot kereste, teli lélekkel szerette, s köszönte a helyet, ahol élt. Talán ezért, akkor délben, őszi verőfény jött érte tornyos fellegekkel, s este a tündöklő félholdhoz simította arcát, […]

Posted by
Posted in

Kolostorudvar

Szárencsev Károly: Kolostorudvar c. festménye   Kolostorudvar A csönd udvara. Megfakult, sárga falában gyíkok laknak, elvénült, omló vakolatát, itt-ott fölkapaszkodó borostyán próbálja egyben tartani. Százszor javított fa kapujának szárnyából nagyokat harapott a korhadás. Bévül, a bejárat fölött, sok éve vak kandeláber mereng, régi idők lámpagyújtogatóira, s fényeire emlékezik. A kapu és a lámpás, esettségében is […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi csönd

  Karácsonyi csönd   Legkedvesebb gyerekkori csendem a karácsony délután, “Jézuska előtti” csendje. Ez nem is csend, ez csönd. Az Ö-nek ezzel az ünnepélyes, tágas gömbölyűségével. Igen kicsi lakásban laktunk, ezért a program mindig egyforma volt: mialatt „az angyalka” a csöpp lakásba illő pici karácsonyfát földíszítette, és elhelyezte alatta az ajándékokat, apukám azalatt sétálni vitt. […]