About Me

nagyantalrobertNagy Antal Róbert az Irodalmi Rádió szerzője.

1974. március 25-én, Keszthelyen láttam meg a napvilágot.
Pedagógus vagyok. Jelenlegi munkahelyemen, a gyenesdiási Kárpáti János Általános Iskolában 11 éve dolgozom, elsősorban alsó tagozatos gyermekekkel foglalkozom.
A szállodai animáció, a vendéglátás, a művelődésszervezés, nyári táboroztatás, pályázatírás területén is szereztem tapasztalatokat.
A párommal és gyermekeimmel Keszthelyen élek.
Egyik kedvelt időtöltésem az írogatás, amire sajnos kevés időm jut.
Első verseimet diákújságokban publikálhattam. A műveim eddig pályázati antológiákban, hangos könyvben, a Zalai Hírlapban jelentek meg.
Aforizmákat is írtam. A jövőben novellák írásában is szeretném magam kipróbálni.

Posted by
Posted in

Csendet kiáltok – Radó Denise előadásában

Az Irodalmi Rádió szerkesztősége bemutatja Nagy Antal Róbert szerző Csendet kiáltok című versét Radó Denise előadásában. Nagy Antal Róbert: Csendet kiáltok Csendet kiáltok. Volt bárányaim farkas vért isznak. Dobott barátok: pillérei egy leszakadt hídnak. Nem tudom kik ők, pedig nevüket tudtam betéve. Kóbor temetők. Virág nélküli gyászom: betépve. Gőg koszorúval koronáz a belém táplált isten. […]

Posted by
Posted in

A szerelem geometriája

Két szék közül inkább a pad alá esnék, nem feszülök, mint rossz létek közt a sors-ék. Vágy-halmazunk üres metszetekre tesz szert, két örökké közé szerkesztek egy „egyszert”. Csak a pad alatt szabad köröket róni. Kopott a párhuzam, pontatlan és ósdi. Nincs axióma, de a magány vízével az ürgét is kiöntik sebzett szívével. Ha két párhuzamos […]

Posted by
Posted in

Bűneid torán

Ha utad göröngyös, lelked is sötétben, egy kisdedként jön el, rád nevet az Isten. Királysága jászol, ártatlan hatalma. Csak mosolyognod kell, és tiéd az alma. Hitetlen harapod, porba dobod. Nem kell! A kígyónak hiszel, de Ő eljön egyszer. Bűneid torán mond bús pohárköszöntőt. Háttal ülsz a lovon, nem foghatsz már gyeplőt. Bocsánatra megáll, tiéd Ő […]

Posted by
Posted in

Csillagom

Égi kútba hajtom az arcom, szép felhőkre feszítve tartom. Csillagom süt, kenyerét osztja, számban olvad a fényes ostya.   Szívkardommal sújtok a rosszra. Csillagom süt, éget kormosra minden gyarlót, gonoszat bennem. Jóra csábít, szeretőm, szentem.   Csak a vágyam, akár a szomjam, nem lankad el szájban, se húsban. Vadul török, nedvére nedvvel. Csillagom kér: Gyújts […]

Posted by
Posted in

A vén színész

Régen húsleves volt, ma már kocsonya, talán megrágta az idő vasfoga. Imái zord harangzúgásba bújtak. Kéklő szemei fénytelenek, holtak.   Kívül sudár fa, és tartja a sminkje. Színes ruháiban fel is léphetne. Vastaps fogadná, akár fénykorában, mégis magányt kíván, nincs a színházban.   Belül rágta szét a sok balga rendszer, a másikat taposó magyar kényszer. […]

Posted by
Posted in

Ki tudja…

Ki tudja, miért szélkakas a szép szó, miért nem marad éber a gondolat? Vágyam alkalmi, maradok hű csaló: reményt ragyogó keleti napnyugat. Számban őrlődik szóköz és kérdőjel. Betűlevesbe jön még a sós halál kenyere-vagy a megszokás szemetel? Hat falat a világ, de van hét kanál.

Posted by
Posted in

Járj szerelem!

Elmúlt az éj, ámít a fény. Utca kövén rajzolt remény: lehet kezem még a kezén. Emlékfoszlány, az vagyok én. Bevésett szív fák kérgein, gyűrt feljegyzés könyv szélein. Bús butaság tág terein pattog a szív vérerein. Tán szeret még! Labda gurul. Nem veszi fel. Bealkonyul. A teből ő ordít vadul, majd porba hull hangtalanul. Járj szerelem, […]

Posted by
Posted in

Révbe értem

Gyermekkorom: lecsöppenő harmat. Felszívja az emlékek virága, de szellőztet, pitvara kitárva a dobbanó szívnek. Mert a múltat őrzi és tartja, akár a vérkört. Bennem van, él a tegnapi élmény. Vezetek, de az útról letérvén sem borulok fel, nem vagyok megtört. Segít, amit kaptam: merev célok. Hajszálrepedés, és észrevétlen hiba csak vágyam, hisz révbe értem. Nem […]