About Me

Nagy Imre az Irodalmi Rádió szerzője

Iskolák

Batthyány Lajos Gimnázium, Nagykanizsa (1998-2002) Nyugat-Magyarországi Egyetem Környezettudós szak 1 év, Sopron (2002-2003) nappali tagozat Nyugat Magyarországi Egyetem Gazdasági Informatika szak 5 év, Sopron (2003-2008) nappali tagozat

Rövid önéletrajz

Tanulmányaimat 2008 Júniusában fejeztem be. Okleveles Gazdasági informatikus diplomát kaptam. Ezután programozóként helyezkedetem el, és az óta is ebből élek. Bár az irodalom mindig is érdekelt, és tizenhat éves korom óta alkotok, a versírást komolyabban csak 2014 márciusában kezdem el. Azóta tizenöt alkalommal publikálták a munkáimat. Az elmúlt évek során többször szerepeltem különböző városi antológiában, országos kiadványokban, közel negyven versemmel. Az írással töltött évek tapasztalatai arra ösztönöznek, hogy folyamatosan képezzem magamat, és javítsam a már meglévő munkáimat.

S remélem, majd engedik a szavak, hogy az eszközük legyek!

Bemutatkozás

Egész életemben jellemző volt rám egyfajta kettősség. Egyrészt a számok, az algoritmusok, a gépek, egyszóval a mai világ megszállottja vagyok, másrészt mindig is érdekelt a történelem, az irodalom, melyek a társadalom és a lélek ok-okozati összefüggéseit próbálják feltérképezni. Mindkét világ elkápráztatott! Igen ám, de bennem ez a két világ ellensége egymásnak. Én pedig hol az egyik hol a másik oldalon harcolok, de mindkettőben őrlődök, és csak kérdéseket találok. Valaki a tettekbe fojtja bizonytalanságát, más az italért nyúl, én szavakat kiáltottam a szélbe, de halkan, hangok nélkül. És a szavak lassanként mondatokká álltak össze. Végül a sorok útján magam is útra keltem.

Hegyeket ismertem meg, ahol mázsás kövek zúgnak alá, ha vihar támad, míg rólam csak morzsák peregtek.

Publikációs lista

- Kanizsai Antológia 16.: Nagykanizsa, 2015. 12. fej., Vers idő (Altató férfikorban; A bíró és a légy) 44-45.
- Kanizsa Antológia 17.: Nagykanizsa 2016. 12. fej., Időnk árnyékában(Mintha többre jutna…; Tűzvessző) 17.
- Soproni Füzetek 2015: Sopron: Dr. Hegyi Ferenc, 2015. 12. fej., Versek (Az acél himnusza; Kávéházi menedék - A zöld gyönyör) 97-98.
- Soproni füzetek 2016: Sopron: Dr. Hegyi Ferenc, 2016.12. fej., Versek (Aki ételt, italt adott…) 119-120.
- Szárnypróbálgatók 2017 Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája: Csongrád: Raszter Könyvkiadó, 2017.01. (Diszharmónia; Légy, ami lennél nélkülem; Az otthon) 115-117.
- A szó ünnepe: Gyermekjóléti alapítvány: 2017. 05. (Kit vele együtt feszítenek…; Aki ételt, italt adott…; Mintha többre jutna) 79-82.
- Kanizsa Antológia 18.: Nagykanizsa 2017. 12. fej., Aki vagy - líra (Felszabott utak és járdák…;Vasparipa) 20.
- Szárnypróbálgatók 2018 Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája: Csongrád: Raszter Könyvkiadó, 2018.01.(Fekszem előtted…; Az ösztön rabjai) 152-154.
- Szó-kincs 2018 Aposztróf Könyvkiadó 2018. 06 (A látogató; Jégtörés) 116-118.
- Ébredés: Aposztróf Könyvkiadó 2018. 11 (A csoda; Szirmok; Álmok árja; Mintha többre jutna…; Felszabott utak és járdák…; Viharváró; Az acél himnusza; Kérlek, ne korholj…; Kőbe vésett ének; Diszharmónia; Az őrült lovas) 47-54.
- Kanizsa Antológia 19.: Nagykanizsa 2018. 12. fej., Líra (A csoda; Akit visszavárnak) 55-56.
- Szárnypróbálgatók 2019 Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája: Csongrád: Raszter Könyvkiadó, 2019.01.(Akit visszavárnak; Szirmok; A csoda) 184-186.
- Kedves.: Versek, Elbeszélések 2019 Cseppecske Bt. (Isten, asszony) 68.
- Kanizsa Antológia 20.: Nagykanizsa 2019. 12. (Lélek-leltár; A máglya) 38-39.
- Szárnypróbálgatók 2020 Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája: Csongrád: Raszter Könyvkiadó, 2020.01.(Hanyatló messzeség; Könnyen indul!; Lélek-leltár) 209-211.
- Szerelmemnek Bálint-napra.: Irodalmi Rádió Miskolc 2020.02. (Egy illat emléke) 46.
- Így írunk mi VII. versek, novellák.: Holnap Magazin 2020.03.(Bemutatkozás; Őszi szél; A máglya; Így szól a kő álmában Sziszüphoszhoz; Temetés; Elhagyott börtön; Őrület!; Vörös és fehér csokrok; Hanyatló messzeség; Felszabott utak és járdák; Jégtörés; Új csendélet; Posztmodern induló; Tétova kérdés; Az acél himnusza; Diszharmónia) 102-117.

Posted by
Posted in

Otthon

Otthon Ott él a már ritka, ártatlan fehérben, a kosz gyermekében a romlott szürkében, és mikor nem ropog a hó léptünk nyomán, a téli esőben is ő dobol tompán. Ott a nedves aszfalt fekete arcában, és ő fakaszt rügyet vagy vész el az árban, míg a tavasz könnyből némán kapát farag, lent a dagadt sárból […]

Posted by
Posted in

Szabad vers – Vasparipa

Vasparipa Az utunk monoton, zúg-zeng egy vonaton. Vas és olaj kötötte szövetség, mi saját vérét is felemészti. És bár minden csavar nyög alatta, vas igáját mégis büszkén hajtja. Csendet tör az erő, remeg a bazaltkő. Új hitünk még gyűrjük, nincs bizonyság! Úgy suhanunk, hogy nyomot sem hagyunk. Velünk fut a kép, csak előttünk él, falja […]

Posted by
Posted in

Könnyen indul!

Könnyen indul! Hátradőlsz; most csak a szemed eszik; kint már borban fürdik az ég, lassan aranyba hullnak néma perceid. Párnán nyugszik gondjaid rejteke. Meditálnál, lennél üres kehely, amely cseppenként mézzel lesz tele. De ében felhő, varjúhad károg. Az éhség hírnökei! Hangjuktól meggyötörten riad fel a látnok. Válladra ül. Gyűlölöd és várod igazát. Vánszorgó víg perceid […]

Posted by
Posted in

Aki ételt, italt adott…

Aki ételt, italt adott… Aki ételt, italt adott, kiért kezed összefonod, telt tányérod, ha kiapad érte töröd az ujjadat. Aki kimért egy darabot a napból és lángot adott. Majd összegyúrt száz felleget, hogy uralja a vizeket. Aki benned érik majd meg, ha a térded már nem tart meg. Bizonyságért reszket agyunk, pedig csupán álmok vagyunk. […]

Posted by
Posted in

A vírusról másképp…

Bíróra várva…   „Megbomlott a     régi mérték, percnyi álmok     tépték eszét.” Mondta, mikor     tetten érték. Ennyi volt a     védőbeszéd! Most áll, mint ki     várja végét; arcát dúlja     régi romlás. Míg rágja a     papír szélét, nyelvén csüng még     száz káromlás.   Volt itt minden:     okos óra, csengő fészek     (szürke mobil), felkent senkik,     buta nóta, kimért átok […]

Posted by
Posted in

Áramszünet

Áramszünet Megtagadta ma tőlem a fényt a „jó” technika. Így most gyertyám az őrszem, csendje lágy, mint halk ima. Míg ülök itt félszegen, virágzik a képzelet. A ringó láng részegen rám kacsint és rám nevet. Falam csupa árnyjáték, néma, bolond felvonás, csupa hűtlen ajándék, édes, forró látomás, akik bent a szememben töltik mind az éjszakát. […]

Posted by
Posted in

Lélek-leltár

Lélek-leltár   Kinek csak szájában lobban a gyűlölet és égő átkokkal verné szét a követ; csendbe hull majd az ő dühe, és ha vége,                 fele vétke legyen neki félre téve.   Ki csendjével alkot és oldja a lelked ősi csomóit, és ha kell, érted szenved névtelen kínokat hitedért cserébe.                 Ő ha kérne, áldja útját könnyű […]

Posted by
Posted in

Aranyborjú

Aranyborjú Eljött értünk, itt van zsebünkben Kánaán, ugyan minek mennénk tovább Mózes után. Hisz a zaj velünk volt! Míg mi jártunk bután.   Zajongjunk, míg a csend magától meghasad, és ha majd az ódon bölcselet elakad a színes megváltó fogad és elfogad.   Zajt lel a netvilág a szaftos képekben, zaj dúlja a várost sok […]

Posted by
Posted in

Szirmok

Szirmok   Rózsa… Kedvesed csókja. Égni nyílnak a kapuk szívedben sorra.   Rózsa… Lépteid óvja. Oltárig fut a szirmok nagy takarója.   Rózsa… Hófehér pólya. Új medret lelt az élet zajos folyója.   Rózsa… Már lányod hordja. Bár ránc töri arcod, már más kezét fogja.   Rózsa… Pereg az óra. De a csokron túl vár […]

Posted by
Posted in

Egy illat emléke

Egy illat emléke Az illatod még itt nyugszik a párnámon és én hagyom. Hajnalfényben, lassan úszik percnyi létem a vágyakon.   De rám tör a konok munka, már rángatja rézdrótjaim. Sokat ígér, csendben sújtja, hajtja egyre csak napjaim.   Jön értem az acélfogat, fékez, rándul  és felnyerít. Megzaboláz ezer lovat, ki új frigyre így kényszerít. […]