About Me

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője.

Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k, diákok, katonák városában…, Pápán születtem 1953-ban. Már gyermekkoromban nagyon érdekelt az irodalom, a történelem és a művészet. Szívesen rajzoltam, illetve faragtam fából mellképet történelmi és irodalmi hírességekről. Általános- és középiskolásként többször szerepeltem szavaló versenyen jó helyezéseket elérve. Akkoriban már írogattam, és irodalom szakkörön több versem is felolvasásra került. Főiskolás éveimben a fenti folyamat megszakadt, az aktív sportolás minden energiámat lekötötte, mert 17 évig versenyszerűen lovagoltam. Annak befejezése óta edzősködöm, bíróként tevékenykedem. Az ott megszerzett tapasztalataimat a 2007-ben megjelent Lóerő című könyv társszerzőjeként igyekeztem továbbadni az olvasóknak. 32 boldog házasságban töltött év után 2009-ben megözvegyültem. E tragikus eseményt és átfordult életemet követő 10 évben írtam számtalan verset hitről-örömről, kínról-elfogadásról, elvesztett – új, megtalált társról; menetközben két, jelenleg kiadásra váró könyvet: „A párkapcsolatok buktatói” és „Vigyázz magadra, hogy vigyázhassak Rád!” címmel. A rendszerváltoztatásig végzettségemnek megfelelően mezőgazdasági nagyüzemekben állattenyésztőként dolgoztam TSZ-telepvezetőtől állami gazdaság igazgatójáig. Azután önálló vállalkozóként tevékenykedtem nyugdíjazásomig. Azóta rendszeresen írok verseket, számuk folyamatosan növekszik, már meghaladta az ötszázat.

Posted by
Posted in

VÁR(TA)LAK …!

Még nem is ismerlek, Máris eltűntél előlem…?! Nem tudom, merre Vagy, mit csinálsz? Még nem is hallhatok semmit sem felőled! Az éjjel dolgoztam, végig itt voltál nálam, Miközben evezős társaiddal együtt Távoli tájakon idegen csónakok várnak. Mire újra itt leszel, s meghoz a busz, Vele együtt féltett álmaimat, Velük karöltve titkolt vágyaimat! De közben mennyi […]

Posted by
Posted in

VÁGY(TA)LAK!

Nem tudhatod, honnan is tudhatnád, Hány magányos hosszú évben Egykor sötét éjszakában, Máskor a ragyogó nappali fényben Miként készültem rá? Rekkenő melegben, hóban-viharban Metsző hidegben, kegyetlen fagyban, Esőben-sárban, süvöltő szélben Mennyire vártam Rád? Tavasszal az életet nyitó rügyfakadáskor…, Nyáron az izzón perzselő napsütésben…, Ősszel az elmúló szomorú lombhulláskor…, A rideg, dermesztő sötét fagyos télben? Számtalanul […]

Posted by
Posted in

SZERETNÉLEK SZERETNI!

Már késő hajnal van, szívem bánatban. Lenn a kertben sok madár csiripel, Párját hiányolva – mint én is – Egy árva tücsök bágyadtan ciripel. A gerle búg, az örvös súg, Az Alpok felől lágy szellő zúg. Teraszon ülve – e sorokat szülve, Rád gondolva, megrészegülve, Egész éjjel Benned elmerülve. Az éjszaka nem volt pihenésem, Csak […]

Posted by
Posted in

PEER GYNT

Ifjúkorom emlékei, elengedem őket, Mint őszi tölgy a sárgult levelet. Lebegve, szállva hulljanak az Avar rejtekébe, pihenve a régiek felett! Itt voltak, míg éltek, most egy másik világ, Érett férfikorom vágyának lángja ez. Réges-régen eltűnt ifjúságom, mint A horizont, amikor lenyugvó napot elfelez. Nem volt életemben soha Másokat lehengerlő, sok férfit égbe emelő Léha-céda Nő, […]

Posted by
Posted in

MÚLT, JELEN, JÖVŐ … A SÓLYOM

Nem szoktam munkától, felelősségtől, Ellenféltől, egyébtől sohasem félni. Nem szoktam senkinek semmit Csak úgy ígérni. Egyszerűen nem tettem mást, Mint végeztem a dolgom. Társamnak gyakran azt mondtam: Bízz bennem, hidd el, megoldom! Emlékszem, életem kereke úgy, mint másnak, Fenn a fényben, a magas ragyogásban Végig úgy volt. A végén iszapban, kátyúban, sárban, De nagyon a […]

Posted by
Posted in

FÁJÓ SZERELEM… AZ ÓRA, HA MEGÁLL

TUDOM, hogy fáj, de Lásd, azért sem kutatom! Elengedlek, csak menj tovább az utadon! Haladj előre békés utakon, Az iránytűd voltam, ma a jövődet mutatom. Tudom, hogy fáj, ha véget ér a szerelem, Tudom, hogy fáj, mert megtörténhet, Elég gyakran van ilyen. Tudom, hogy fáj, Elérkezett a végső féltett óra, Kilépek életedből másnap virradóra. Tudom, […]

Posted by
Posted in

ÁL(M)OM

A csöppnyi, rövidke nap után Elszaladt a mai is, Rohanva a tegnap után. Odakinn tombol a szél, süvítve nagyon, Remegve dühöng a tél, őrjöng a Bakony. Hallom a kandallóban a tölgyfa ropog, Rád gondolva újra, A szívem üt, ver, hevesen dobog. A telefonban amint elköszöntél tőlem, Éreztem, csak a hangod rejlik el. Gondolkodom, élek Belőled, […]

Posted by
Posted in

AKKOR ÉS MA

Akkor még egyedül voltunk mind a ketten, Gondolva arra, nem lehetetlen! Kutatva egy s mást, Régóta folyvást kerestük egymást. Reggel, este, világosban, kormosan sötétben, Pokolban, mennyben, a fénylő égben, Univerzumban, sárgában, zöldben, kékben, A szivárvány minden színében, Csillogón rezdülő víz tükrében… Itt-ott … Holott!? Szobák polcain, könyvek lapjain, folyók habjain … Rügyező ágakon, falhoz lapuló […]

Posted by
Posted in

A KERTÉSZ

Lelked a hatalmas dóm, Szíved egy cifra palota. A bálterem zsúfoltságig telve, Nem tudhatom, még beférek-e oda? Szeretnék a hosszú esti bálban Egyfolytában pörögni, forogni! Fogni derekad, a meleg kezed, s ha Már szíved valóban palota, Jókedvűen, boldogan a végtelenségig Egy igazi palotást táncolni Veled! A levegőben sasként egyre feljebb Fodros felhők fölé szállni, Leérve […]

Posted by
Posted in

LEPKEHÁLÓ

Éjszakámnak csendvilága téved, Leszállt az éj, de benne(m) élsz. Érted élek, a vágytól égek, Boldog vagyok, s hogy Te élsz. Tied a szívem, Tied a lelkem, Tied a vágyam, az álmom …, hogy Megjelenj benne mindig, Minden este türelemmel várom. Úgy jártam én is, mint Libbenő tarka-barka lepke, Mikor a hálóba kerül. Nincs tovább, vége! […]