About Me

Nagy László az Irodalmi Rádió szerzője.

Egy nem régi versemben így írtam: Dunántúl Athén-jében, a Bakony tövében, Esterházy-k, diákok, katonák városában…, Pápán születtem 1953-ban. Már gyermekkoromban nagyon érdekelt az irodalom, a történelem és a művészet. Szívesen rajzoltam, illetve faragtam fából mellképet történelmi és irodalmi hírességekről. Általános- és középiskolásként többször szerepeltem szavaló versenyen jó helyezéseket elérve. Akkoriban már írogattam, és irodalom szakkörön több versem is felolvasásra került. Főiskolás éveimben a fenti folyamat megszakadt, az aktív sportolás minden energiámat lekötötte, mert 17 évig versenyszerűen lovagoltam. Annak befejezése óta edzősködöm, bíróként tevékenykedem. Az ott megszerzett tapasztalataimat a 2007-ben megjelent Lóerő című könyv társszerzőjeként igyekeztem továbbadni az olvasóknak. 32 boldog házasságban töltött év után 2009-ben megözvegyültem. E tragikus eseményt és átfordult életemet követő 10 évben írtam számtalan verset hitről-örömről, kínról-elfogadásról, elvesztett – új, megtalált társról; menetközben két, jelenleg kiadásra váró könyvet: „A párkapcsolatok buktatói” és „Vigyázz magadra, hogy vigyázhassak Rád!” címmel. A rendszerváltoztatásig végzettségemnek megfelelően mezőgazdasági nagyüzemekben állattenyésztőként dolgoztam TSZ-telepvezetőtől állami gazdaság igazgatójáig. Azután önálló vállalkozóként tevékenykedtem nyugdíjazásomig. Azóta rendszeresen írok verseket, számuk folyamatosan növekszik, már meghaladta az ötszázat.

Posted by
Posted in

PARADOXON

Törpék, óriások – csórók, mágnások. Erőtér, hatalom, dölyfös kevélyek, Háttér, elnyomás, felejtett kedélyek. Jövőt telepítő, hívő halászok, Önző rabsicok, hírhedt orvvadászok. Fakadó forrás, bővizű kutak, Kiszáradt bányák, letűnt életutak, Betonos sztrádák, parlagi utak. Robogó folyó, kéklő tenger, Kiszáradt sómeder, megfáradt ember. Életet adó erő: a féltett oxigén, Azt elvenni készülő bomba: a gyilkos hidrogén. Építő […]

Posted by
Posted in

CUKRÁSZDÁBAN…

Egykor boldogok voltunk mindketten, Te, meg én. Most borzasztóan fáj, Nem esszük többé együtt Kettőnk kenyerét. Amint életed filmje elmédben lepereg, Azt érzed teljesen mindegy, Ugyan úgy bánt, felnőtt Vagy-e, Esetleg kamasz, netán kisgyerek? Vágyom utánad, kínoz a bánat! Minden cselekedetemet megbántam én. Éjszakánként arcod magam előtt látom, Mondd! Miért engedtél el oly könnyedén?! Fényképed […]

Posted by
Posted in

KÖVE(TENDŐ)S ÚT…!

Nap mint nap elmondom, Leírom Neked: Te Vagy a mindenem, Gondolataidat mennyire tisztelem?! Mily nagy az irántad való Elismerésem, szeretetem?! Őszinteséged, tisztaságod, tárgyilagosságod Kérdést sem hagy, Mindig pontosan mutatja az utat. Melletted nem kell kiásni A régen elfelejtett betemetett kutat. ———————————————- Hiába van?!? Építhetsz tárgyakat, kergethetsz vágyakat, Leküzdve martalócokat Emelhetsz házakat, felhőkarcolókat… Száz évekre fennmaradókat! […]

Posted by
Posted in

FÉRFIAK …

Vannak napjaink, mikor örülünk, Máskor gyötrődünk, kiürülünk. Ma táncolva pajkosan vidáman ugrálunk, Nagyot koppanva Holnaptól semmit nem tolerálunk. Vannak napok, amikor megtörünk, Sebeink, melyeket féltve-sértve Nyalogatunk, bekötözünk. Remények, álmok, netovábbok … Elhitt csalódások, végállomások. Van olykor egy-egy ágyasunk, Máskor itt-ott több ellenlábasunk. Szerető szívünk, melyet Bánatok során közben elveszítünk. Letűnt emlékek, apró töredékek Megsárgult fényképek, […]

Posted by
Posted in

RÓZSATÖVIS

Az éjjel ismét nálad voltam újra, Csupán az imént, szinte nemrég. Nem gondoltam akkor bajra, sem búra, Mégis mennyire szép gyönyörű emlék! Sóhajtottam, hajnali köszöntőmet Mint szerelmes gerlice óhajtottan Füledbe búgjam, a mélyére súgjam! Nagyon szerelmes voltam beléd. Miközben hajoltam feléd, Egy megszáradt rózsatövis Megszúrta az ujjam. Vágytam rá, hogy újra melléd bújjak, Szerelmed hevétől […]

Posted by
Posted in

VALAKI VIGYÁZ RÁM

Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]

Posted by
Posted in

ASSZONYOK

Mikor az asszony este egyébként fáradt, Az sem nagy baj, ha fut a lakás. Nem nézi meg a ruha száradt? Fene sem bánja, ha nagy a rakás. Van, hogy gyakorta lelke lázad, Nem érti sokszor, hol is a helye? Olyankor fáj a feje, méri a lázat, Már azt sem tudja, kinek a neje? Kerüli a […]

Posted by
Posted in

A TENGEREN

A kapitány sétál, a nap épp lemenőben, Egy hazájától távoli kikötőben. A szivárvány mögött meglát egy Nőt, Gondolja: Kell neki …, megszerzi Őt! Megmozdul, elindul, eleinte félénken lépked, Később egyre előbbre halad. Vele együtt agyában egy ismeretlen képlet, Vágyik utána, onnantól nem csak a tudata alatt! Véli, a másik egy biztos kikötő, Megindul felé s […]

Posted by
Posted in

NŐI KÉZ

Amint a Nő egy csecsemőt meglát, Szeme fel, szíve azonnal kigyúl. Szeretve óvja, vigyázva őt feléje nyúl. Ám mást tesz a férfival szemben, Főleg a szerelemben. Ott sokszor másként cselekszik, Belül önmagával harcol, veszekszik, Holott lelke nála is gyakran melegszik. Örömét felejti, vágyait elrejti … Mást súg a szíve, mást mond az esze, Majd mást […]

Posted by
Posted in

NŐI SZEMEK

A Nő szemei, lelkének lényegei. Melyekből sok mindent tanultam, Fáradt pilláimat sokszor lehunytam, Mielőtt gondolatban Hozzád indultam. Éjszakánként ezerszer láttam azokat, Megélve a boldogító álmokat, Csillogni, ragyogni … A függöny mögül is kitekintve, Fényesen virulni. Úgy éreztem, számomra nincs többé titok, Olvasva belőlük, gondolva, Rólad már sok mindent tudok! Izzó fényük a csontomig hatott, Éreztem, […]