About Me

Németh Zsolt László az Irodalmi Rádió szerzője.

„Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”
Valahogy ez a nagyszerű gondolat mindig elkísér, akár alkotás közben is. Aki leírta zseniális ember volt, etalon, a mindenséggel mérhető. Sokszor gondolok azokra a nagyszerű művészekre akik gyermekkoromtól fogva hatással voltak rám, lehet akár zenész, képzőművész, színész.. Már nagyon fiatalon ilyen emberek közt mozgolódtam, édesapám hivatása okán. Egy nagy szimfonikus zenekar fontos embere volt, én pedig sokat „tébláboltam” mellette. Mostanság is gyakran beszélgetünk ezekről az emlékekről, nem kihagyva a humoros epizódokat.

A szociális szférában dolgozom, mely néha embert próbáló feladat, ám szeretem a kihívásokat. Hívő emberként próbálok a mindennapokban élni, ami nagyszerű dolog a nehézségek ellenére is! Antológiákban, irodalmi folyóiratokban, pályázatokon publikáltam, több a Nyugat-magyarországi Egyetem által meghirdetett pályázat és egy nemzetközi 56'-os pályázat nyertesei közt szerepelhettem, előbbiekben első, utóbbiban második helyezettként.. A SZÓ-KINCS antológia is megtisztelt bizalmával 2017-ben, az Aquincumi költőversenyen szintén 2017-ben döntőbe jutott egy hexameterem. 2018-ban a SZÓ-KINCS-es szerzők antológiájába hívott meg az Aposztróf Kiadó, s nagy öröm volt számomra, hogy az Irodalmi Rádió is befogadott nagyszerű alkotói csapatába. Hihetetlen mennyi tehetség jár-kel köztünk! Tagja vagyok a Héttorony Irodalmi Magazin szerzői gárdájának is hosszú évek óta, a Holnap Magazin írott változatában pedig rendszeresen publikáltam. A 2019-ben meghirdetett  "ADY 100" összművészeti pályázat keretében az M5 kulturális csatorna honlapján szerepel egy Ady parafrázisom "Vagyok" címmel.

Zenész barátaimmal néha fellépünk szociális otthonokban, iskolákban, börtönben, örömet-reményt lopni az ott lévők hétköznapjaiba. A rajz, festészet, zene művelése sem idegen tőlem, motivációk számomra, ám igazán a líra áll hozzám a legközelebb.                          Mindenért hálás vagyok a Teremtőnek, amit elértem neki köszönhető, ezért nem az eredmények hajhászása, hanem az "adni akarás-vágyás" érzése hajt mindig tovább. Minden múlandó és forgandó, ezt szintúgy szem előtt tartom alkotói munkám során folyamatosan.           

Két ember, fiam és feleségem, jelentik számomra az élet napos oldalát!

Posted by
Posted in

Buborékok

Buborékok   Gömbbe zárt lélegzet a felszálló buborék, kisiklott gondolaton szenderül a mai lét, üres zacskók özönében alámerült figyelem, megkötözi önmagát a kérgesedő türelem, szabálytalan füstjelek ritmusait lükteted, táguló mindenségben téveszme ad ihletet, homokszemnyi martalék a szivárványtestű öröm, ha csendszirmok oltalmában levelet bont a közöny…

Posted by
Posted in

Juhfarknyi lehelet

Juhfarknyi lehelet ( a vulkáni hamu életet fakasztott ) Ki hiszi el nekem, hogy az élet vízét ismerem? Nem messze innét, hol tanyát vert a jobblét, hajszálgyökerek isszák a hegy dévaj porát, hogy milliónyi izgatott fürtben ott lakjon az Isten! Ő adta ezt nekünk, mi néha gyógyszerünk, éljünk hát vele bátran, gyöngyözzön a pohárban, benne […]

Posted by
Posted in

Vagyok…

Vagyok.. Vagyok aki, aki nem vagyok, konok szélben hallgatok, nem hiszek senkinek, nem hiszek senkinek!   Élek, akár mint idegenség, vágyteli karcos jelenség, csiholt vágy tüze, csiholt vágy tüze.   Nem békülök magammal sem, ha nem talál rám a jelen, hogy tükrébe pillantsak, hogy tükrébe pillantsak!   Hiú vágyaim féltett sorsát neked adom, mert vágyom […]