About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

A SZELLEM SZABADSÁGA

Ráncos arcát elrejti az égbolt. Szürkület kúszik üveghegyen. Barázdát húz sötétben a félhold, nyomvonalat horzsol szememen. Öregedni kellene a tájjal. Fák tövébe szórni kínokat. Kiegyezni félnótás magánnyal, viselni, ki bennem írogat. Nagy elődök orgánumán siklok, dicső szavak morzsáit eszem, mégsem nyílnak előttem a titkok, maradok magamnak – küzdelem. Szétgombolom naponta a lelkem, izzó terhét porondra […]

Posted by
Posted in

OLYKOR

Néha szavadból fonom meg napjaim, néha úgy hiszed, hiába, nem érted. Néha felszítod rejtőző vágyaim, néha szemedben látszódom keménynek. Néha nincstelenné sarcol a kétség, néha rám húzod lepledet. Színtelen. Néha hiányom az egyetlen érték, néha változol. Mélyen és hirtelen. Néha úgy hiszem; sziget vagyok kavargó tengeredben. Lassan elhiszem; sziget vagy. Metszéspont a végtelenben.

Posted by
Posted in

ÉPÍTKEZÉS

Katedrális készül, gyenge önmagamból. Síkok között ív a szerelem. Ne végy gyertyát kopott oltárokról, bár jólesne a lopott kegyelem, és ne ügyelj a szikár, metsző szóra, fertőző a hang, mely beléd váj, az emésztetlen harag kerge óra, felpörög, és ritka, hogy megáll. Összeró az Isten, a képlet egyszerű; szeretni kell, mindenféle szinten, a magány csábító […]

Posted by
Posted in

GPS

A mértékeket már régen feladtam. Véletlen lettem, megfontolatlan. Robbanás ízű a képzelt jelen, tapasztalatból is elégtelen. Károsra edzett szenvedélyek, mindent látok, semmit sem értek, madár lehetnék, de szárnyaim lábak, bármerre futok, bárhol vadásznak. Szerelmeimről csodákat hántok, csodát akar a szerelmes látnok, ölelj úgy, ahogy gyermek, ha sír, a sötétség fakó szemedbe ír, engem és téged, […]

Posted by
Posted in

A NAP VÁNDORA

Ha a Napba indulsz, készülj fel jól, másként nem mehetsz. Előbb arra lépj, hová a sötétség vezet. Látod, cserepekre hullik az éjjel, bomló időt tükröz minden szilánkja. Fekete szenvedéllyel. Ha a Napba indulsz, szemed jól kitárd, másként nem tehetsz. Előbb arra nézz, hol a sötétség remeg, akkor lépj, mikor nem vakít más, csupán a semmi. […]

Posted by
Posted in

KONTRADIKCIÓ

Ellentmondás Semmi sem lehet úgy, ahogy eddig. Megváltozott az is, minek nem szabad. Elér a tudat a düledező testig, nem kellenek már az illanó szavak. És elér az öröm, de ki tudja hova, vaktérkép az ijedt döbbenet, legyen az utolsó az első vacsora, a mohó madarak fürgén jöjjenek, mert a maradékra rájár az ember is […]

Posted by
Posted in

SZÍVFELFALÁS

Kendőzetlenül, nyíltan, nem fonákul. Bizalommal telve és nem galádul. Szomorúan talán, ha a sors megrándul, de félelem nélkül, s várva, hogy kitárul valakinek karja, ahová bebújhatsz, ölelhetsz erősen, tudván, el nem bukhatsz, bár botlottál már százszor, s elfordultak sokan, kik vétkük cicomázva méricskéltek ugyan, ám nekik sem tágabb a végtelen, és nem válnak többé attól, […]

Posted by
Posted in

ANAMNÉZIS

KÓRELŐZMÉNY Majdnem színig telt a bálaraktár. Satnya példaképek halmozódnak. A kínálatból bármit választhatnál, de jobb, ha ettől félszavakkal óvlak. Penészes silóba ömlik minden, mit egybegyűjt a mentális ficam, rendelhetsz belőlük – permalinken*, még mocskot is, mely szép és arctalan. Gusztusosan pusztul a jelenkor, a sikkes csibészekkel paroláz, bár ódzkodik a hitvány feladattól, de hajtó lesz […]

Posted by
Posted in

BOTANIKA

Ebben a kertben a bokrok máshogy, hajladoznak az almafákhoz. Ebben a kertben a szilvák kékjét, rubinnal festik a naplementék. Egy képzelt kertben a fenyőgallyak, szemérmes fészket takargatnak. A képzelt kertben a százszorszépek, pázsitra zuhant csillagképek. Egy képzelt kertben tejüveg szirmok, a hajnal vérét festik magukra, egy képzelt kertben az, ami tiltott, a halál jogtalan, alanyi […]

Posted by
Posted in

MISSA NATURAE

A TERMÉSZET MISÉJE Én láttam, ahogy vén katedrálisok olvadtak össze a rengeteggel. Láttam mohos templomban fészkelő csodát. Gyertyaláng villódzott fatörzsek között, derengő szentek hintettek imát. Láttam, ahogy fényt sírtak lombok, és hívekké lettek a vadak. Láttam embert, ki fák között békére, vigaszra lelt. Azóta tudom: Isten velünk marad, és hiszem; az erdő sohasem felejt. A […]