About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

ARS KOMÉDIA

Félrekezelt valósággal alkudoznod; vereség. Úgysem bírod hamissággal, jobbak ebben kóklerék. Vén titok, hogy parancsszóra, más az élet; kecmereg, ketyeg, akár stopperóra, s időzített fegyverek. Agg tájakon szép a csorda, városok helyett faluk, állnak sorban, megtiporva, nincsen már, csak zokszavuk, emberarcú félkoboldok káplárszívet hordanak, kedvelik, ha senki boldog, s végtelen a munkanap. Kocsma mélyén a berúgás, […]

Posted by
Posted in

SZINKRONICITÁS

1. A vendégek távoztak. Tisztában voltak azzal, hogy az osztrák Alpokban egy kisded hófúvás is galibával járhat, így a búcsúzkodás fürgére sikerült. A luxushüttében, a csenden kívül – melyet a nappali kandallójának percegése, duruzsolása szinte tapinthatóvá tett – csak a házigazda maradt. Hullani kezdett a hó. Bezárta a ház ajtaját, a kulcsot a zsebébe csúsztatta. […]

Posted by
Posted in

VERS-TAN

A vers fa. Mindenkiben növeszt egy gyökeret. A sorok göcsörtös ágak, suttogó szavak a levelek. Virágot hoz, és koronként más pompába bújva marad szerény, láthatatlan gyümölcsöt érlel, mint magzatát asszony; gazdag, szegény. Föld is a vers. Biztos talaj, ám lehet, olykor csak ingovány. Tüzet felszító vad levegő, víz, ami enyhít, ha szomj a vágy. Mi […]

Posted by
Posted in

AERODINAMIKA

A kedves kézfején gallyak az erek. Földsötét égen villámgyökerek. Torkolatok deltái magasból nézve, vándorutak gyermekrajzokon, friss kenyér héján a ráncok, űrjáratok csillagatlaszon. A kedves nem volt itt tegnap. Ma sem érkezett, s holnap merre lesz majd, az olyan szép titok, melyről nem beszélhetek. Szabadon bolyong, bár a szabad bolyongás nagy teher. Kiváltság, ami észrevétlen, jobbára […]

Posted by
Posted in

SZÓLONGATÓ

Tegnap este, amikor szobámban a sötétség a csöndet takarónak magára vette, s nem csak az elmúlt éjjel, hanem minden kósza napvég mélykék küszöbén, ahol a csillagok lángja ténferegni kezd, s a világ zajából nem marad, csak nesz, ebben a sírközeli hallgatásban, sejteni vélem vagy inkább akarom, amint szívemből mindenféle lakaton, záron, veretes kapukon keresztül szökik […]

Posted by
Posted in

LAKOMA

Tisztítsd le vígan a szúette asztalt. Ebéd ma nem lesz, de vacsorára, házadba tér, aki sápadt vigaszt ad. Alkony szelidül szendergő fára. Tégy üres tálat a kert közepére, tányér kerüljön minden bokorra. Szokatlan vendéged különös étke, mást kínál néked; írt a nyomorra. Helyére talál a villa, a kés is, ágyásra röppen a plasztik pohár, és […]

Posted by
Posted in

BEÖLTÖZÉS

A Húsvét hétfő olyan lesz idén, akár mázolatlan tojás. Kívül szégyenlős, de belül kemény, mint baleset után a lábadozás. S jönnek még ünnepek csőstül. Pünkösd után a Szentháromság. Szűz Mária, talán kilencszer, mártírok, s némi másnaposság, mert nem lehet senki józan sokáig, a szélkakas hitek dölyfös korában. Jézus lehajolt. Legalább bokáig, s megvetik ma is. […]

Posted by
Posted in

ŰRHISTÓRIA

Barlangjáratok nyúlnak a Földig. Mennyei bányákban csillag a por. Fekete kő vagy olaj az éjjel, díszes a Tejút: kristálytelérrel. A vájárok lámpása rőt telihold, karbonangyalok arcán a seb, valaha talán egy emberé volt, akinek könnye túl mélyre esett, hová a fény csupán rettegni jár, mint száműzött bújik sziklák mögött, mágneses álmokat rejt a határ, hozzád […]

Posted by
Posted in

A LÉLEK KISEBB TITKAI

Megkérlek arra, hogy ne sompolyogj tovább. Főleg, ne a falakon át. Szabadulj onnan, ahová sokan hívnak. Akkor is, ha magukban szidnak, a hamis szenvedők, és azok, akik felcserélhetők. Dallamos rettegés minden kísértet, árnyékból szőnek leplet lidércek, sötétben éled ujjá a fény, sebzett sorsból a kósza remény. Fekete tükröket bámul az ember, beléjük rajzol, Istent – […]

Posted by
Posted in

AB OVO

Eredendően Tegnap felrobbant egy sablon naplemente. A száguldozó alkony-repeszekből, összekarcolt gleccserég alatt, súlytalanság sarjadt szenvedélyből, és vörös sörényt ráztak lánglovak. Tűzpalástból bújt elő egy rőt vad, rongyos sárkányteste korrodált, magmát beszélt, míg gerince olvadt, maga köré vihart komponált. Skarlát ölet rejt a sztratoszféra, szárazjég mohát borzol a szél, tegnap felrobbant egy sablon naplemente, és a […]