About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

BEÖLTÖZÉS

A Húsvét hétfő olyan lesz idén, akár mázolatlan tojás. Kívül szégyenlős, de belül kemény, mint baleset után a lábadozás. S jönnek még ünnepek csőstül. Pünkösd után a Szentháromság. Szűz Mária, talán kilencszer, mártírok, s némi másnaposság, mert nem lehet senki józan sokáig, a szélkakas hitek dölyfös korában. Jézus lehajolt. Legalább bokáig, s megvetik ma is. […]

Posted by
Posted in

ŰRHISTÓRIA

Barlangjáratok nyúlnak a Földig. Mennyei bányákban csillag a por. Fekete kő vagy olaj az éjjel, díszes a Tejút: kristálytelérrel. A vájárok lámpása rőt telihold, karbonangyalok arcán a seb, valaha talán egy emberé volt, akinek könnye túl mélyre esett, hová a fény csupán rettegni jár, mint száműzött bújik sziklák mögött, mágneses álmokat rejt a határ, hozzád […]

Posted by
Posted in

A LÉLEK KISEBB TITKAI

Megkérlek arra, hogy ne sompolyogj tovább. Főleg, ne a falakon át. Szabadulj onnan, ahová sokan hívnak. Akkor is, ha magukban szidnak, a hamis szenvedők, és azok, akik felcserélhetők. Dallamos rettegés minden kísértet, árnyékból szőnek leplet lidércek, sötétben éled ujjá a fény, sebzett sorsból a kósza remény. Fekete tükröket bámul az ember, beléjük rajzol, Istent – […]

Posted by
Posted in

AB OVO

Eredendően Tegnap felrobbant egy sablon naplemente. A száguldozó alkony-repeszekből, összekarcolt gleccserég alatt, súlytalanság sarjadt szenvedélyből, és vörös sörényt ráztak lánglovak. Tűzpalástból bújt elő egy rőt vad, rongyos sárkányteste korrodált, magmát beszélt, míg gerince olvadt, maga köré vihart komponált. Skarlát ölet rejt a sztratoszféra, szárazjég mohát borzol a szél, tegnap felrobbant egy sablon naplemente, és a […]

Posted by
Posted in

TEHER

Úgy indul, mint egy némafilm, majd megtelik százféle zajjal. Kánonban kántálnak korszakok, szólamod dallama elhal. Ám addig is babonáz számtalan, zálogba csapott ígéret. Megteszel mindent, hogy megfelelj, s te légy a vonzó igézet. Kötelékekből függések lesznek, szerelmekből híg viszonyok, s tartoznod kell, mert adóssá tesznek, mammon illatú ikonok. Karcos, kifakult kópián, színfoltot hagy az őszinteség. […]

Posted by
Posted in

ÚTMUTATÓ

Az emlékezet villanása napkitörés. Északi fény. Szupernóva. Tükörnek löki a valóságot, melyet érteni vélsz hébe-hóba. Az emlékezés szennyezett anyag, mely gondolatban megérinthető. Teste nincs, és szótlanságokat raktároz vagy megbánt terveket. Emlékeket hajlít a hűtlen képzelet, mint médiumok idősíkokat. Arcot farag olykor önmagának, szem nélküli üvegmaszkokat. Lenyomatod koszorúér árnyék. Táncolsz, mikor semmi sem mozog. Szabálytalan, fegyelmezett […]

Posted by
Posted in

SZENVEDÉLY

Nem tudom, mi húzza arrébb a láthatárt horzsoló eget, csak sejtem, hogy az agg fák kérges, örökzöld hitek, nem tudom, miért int a lomb; a megfejtés búcsúzó derű. Látnom kell a gyönyörű vétket, mely foszlott, csábít és szakszerű. Madár moccan, nyikkan az eresz. Nyílik az ősz, de mégsem ereszt, felhők szélén minta a nyers fény. […]

Posted by
Posted in

KAUZALITÁS

Okszerűség Az érzékeid lehetnek vegytiszták, nem jutnak tovább a testi létnél. A látás-hallás-szaglás: szentháromság, s érintésedről bárgyún hiszed, hogy gyöngédebb egy másik érintésnél. A képzelt csókok íze változatlan, akár figyelmen kívül is hagyható. Mint öregek a panelablakokban, szöszmötöl és bámul mindaz, ami másra fogható, s van olyan, hogy magad épp megtűröd, az otthonodban leszel hontalan. […]

Posted by
Posted in

ÁLMATLANSÁG

Lépteim mögött a lomb összezárt, mint légszomjjal küzdő tüdőlebenyek, és megbolygatta a rejtőző gyász, az egymásba torkolló ösvényeket. A végzet kővázas fészkei mellett, lopódzott, suhant a rászedett idő, a holtak elküldték: már nem ismerlek, az élők nem sejtik, miért szerethető. Megálltam ott, hol a centrum pihent, az öröklét csálé tengelye alatt, egy zaklatott isten aludni […]

Posted by
Posted in

BEFELÉ

Ha kutatok magamban, derengés vagyok. Majdnem áttetsző, formátlan homály. A terhem persze megmarad, ráncokba vésve őriz titkokat, a súly mássága saját is; sorsokra gyűrt, foltozott ruha. A szélére, mint kulimász ragad mindaz, ami hű vagy mostoha. Végül nem szorít ez sem, csak a lüktető vákuumok, gazdátlan dimenziókba szórva, hol a valótlant színekre bontva sodródom a […]