About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

TÁJLEÍRÁS

Ha tájat mondok, fákra gondolok. Sudár derekú, játékos nőkre, akik ránctalanítják a homlokot, s a fiút férfivá teszik, egy kis időre. Ha vízről beszélek, a dús folyókra, úgy gondolok, akár ágra-bogra. A tenger is erdő, és tudhatod, minden magányt megőriz; feloldva. Ha hegyeket írok le képzeletben, csúcsaikat helyből ugrom át, és látom, amint szép, könnyű […]

Posted by
Posted in

ÉSZLELT MÁGIÁK

A neved, bár Krisztushoz tartozik, de függetlenek vonzó mágiáid, szemfényed belém akaszkodik, mosolyodért leszek én akárkid, bárkid leszek, hogyha úgy kívánod, ám ne akard, hogy senkiddé legyek, mint önmagával összeveszett látnok, akit egyben tart még gyakorolt kegyed, és hangod, szavad, nevetésed tánca, a vállíved díszítő alkonyok, ringó járásodnak ritmikája, amit nekem adsz, ha feléd fordulok. […]

Posted by
Posted in

AZ ERDŐ PANASZA

Ahol mások eltévednek, ott lakom. Halott tündérek a méla tölgyek. Ha túl közel jössz; nincsen alakom, szégyenlős vagyok, mint néma völgyek, az ormok között feszülő tisztások vagy bükktermést kutató vadkanok, az őzek, akiket senki sem látott, de hallhatóak: óvatos zajok. Ha szeretnél eljutni néha hozzám, hogy törzsemre testeddel ráfeszülj, szomorúfűz legyél; zöld oroszlán, a fák […]

Posted by
Posted in

VILÁGFA

Megfogadtam; céltalan derűvel, jókedveket osztok szanaszét. Színpad lesz a jellegtelen udvar, a szomszédok gáláns papírmasék, visszafelé suhan néhány árnyék, a rozsdás porolókon fennakad, a szerelmesek illetlen csókjait, ellopja a gyöngyházfényű Nap. Sziesztázni kezd, akit a gyötrő aggodalom kalodába húz. A bizonytalan, üvegcsontú idő, csonka reményekért háborúz, hátraarcot vág mind, aki csöndes, a girbegurba múltnak szára […]

Posted by
Posted in

REGGELI MONOLÓG

Csacsog a hajnal. Madárdalból kottáz párbeszédet. Olykor belebotlik egy szárny a Napba, s a felhők szélét összeszaggatja. Küszködöm néhány idegen hanggal, fontos szavakkal, mint Démoszthenész, aki kavicsok nélkül csökönyös szájjal tudatta azt, hogy mit rejt az ész vagy mily szenvedélyért rajong a szív. Önző nyelvem a csöndre feszítem, s vonz az idő, mely reád tanít.

Posted by
Posted in

A SZELLEM SZABADSÁGA

Ráncos arcát elrejti az égbolt. Szürkület kúszik üveghegyen. Barázdát húz sötétben a félhold, nyomvonalat horzsol szememen. Öregedni kellene a tájjal. Fák tövébe szórni kínokat. Kiegyezni félnótás magánnyal, viselni, ki bennem írogat. Nagy elődök orgánumán siklok, dicső szavak morzsáit eszem, mégsem nyílnak előttem a titkok, maradok magamnak – küzdelem. Szétgombolom naponta a lelkem, izzó terhét porondra […]

Posted by
Posted in

OLYKOR

Néha szavadból fonom meg napjaim, néha úgy hiszed, hiába, nem érted. Néha felszítod rejtőző vágyaim, néha szemedben látszódom keménynek. Néha nincstelenné sarcol a kétség, néha rám húzod lepledet. Színtelen. Néha hiányom az egyetlen érték, néha változol. Mélyen és hirtelen. Néha úgy hiszem; sziget vagyok kavargó tengeredben. Lassan elhiszem; sziget vagy. Metszéspont a végtelenben.

Posted by
Posted in

ÉPÍTKEZÉS

Katedrális készül, gyenge önmagamból. Síkok között ív a szerelem. Ne végy gyertyát kopott oltárokról, bár jólesne a lopott kegyelem, és ne ügyelj a szikár, metsző szóra, fertőző a hang, mely beléd váj, az emésztetlen harag kerge óra, felpörög, és ritka, hogy megáll. Összeró az Isten, a képlet egyszerű; szeretni kell, mindenféle szinten, a magány csábító […]

Posted by
Posted in

GPS

A mértékeket már régen feladtam. Véletlen lettem, megfontolatlan. Robbanás ízű a képzelt jelen, tapasztalatból is elégtelen. Károsra edzett szenvedélyek, mindent látok, semmit sem értek, madár lehetnék, de szárnyaim lábak, bármerre futok, bárhol vadásznak. Szerelmeimről csodákat hántok, csodát akar a szerelmes látnok, ölelj úgy, ahogy gyermek, ha sír, a sötétség fakó szemedbe ír, engem és téged, […]

Posted by
Posted in

A NAP VÁNDORA

Ha a Napba indulsz, készülj fel jól, másként nem mehetsz. Előbb arra lépj, hová a sötétség vezet. Látod, cserepekre hullik az éjjel, bomló időt tükröz minden szilánkja. Fekete szenvedéllyel. Ha a Napba indulsz, szemed jól kitárd, másként nem tehetsz. Előbb arra nézz, hol a sötétség remeg, akkor lépj, mikor nem vakít más, csupán a semmi. […]