About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

KORSZERŰ NYOMOR

A befejezetlen utcákon díszletek a házak. Ósdiak voltak már akkor is, amikor beléjük hurcolkodtak az első lakók. A zugfalvak tompa bája egészen patyomkinszerű. Az elszántan kidőlni készülő kerítések mögött, összetartóbb szegénység integet, a balga városok neonvarázsa helyett, fánkról álmodik, s ünnepek alatt segélyruhát kap valahány gyerek. A televízió, mely bádogantennával csapol jelet az égből, mint […]

Posted by
Posted in

ÖRÖKSÉG

Minden testamentum legyen végig írva. Ha nem kezdtél még bele, késő, már ne tedd. Kőre freccsent vérből feketüljön tinta, csontujjakból véső, s dühös fegyverek. Minden testamentum pecséttel lezárva, ördögök szeméből kikapart szurokkal. Eleven teremtmény soha meg ne lássa, s ne akarja mohón, reszkető marokkal. Van -e testamentum, íratlan könyvekben, mely feloldja azt, hogy a sors […]

Posted by
Posted in

KALLÓDÁS

Gazdátlan: A határ, a szérű, a szántó, a szőlő, a porta, a pince, a fészer, a padlás, a kunyhó, az asztal sem kérdi: terítsz -e? Az ember, a város, az ország, bolygónk; a végtelen kincse, a tejút – néha úgy mondják, az angyalok csillaggerince. Eltévedt múltért küzdeni káros, árva a ház, ha zajtalan, petyhüdt a […]

Posted by
Posted in

ÉTELSZENTELÉS

Sokkal szebben indult az idei Húsvét vasárnap, mint az előző. Akkor hó szállingózott, és a hívek nagykabátban igyekeztek a misére. Most azonban, már reggel vidám napsütés tört át a templom színes ablakain. Tárnoki atya elégedetten legeltette szemét a nyájon. A mise a végéhez közeledett, csak az áldoztatás és az ételszentelés volt hátra. Az eucharisztia alatt […]

Posted by
Posted in

ENGEDJÉTEK HOZZÁM

Rozsda marja tövig a fákat, ez nem a megszokott Ősz. „Anyu, az Isten bácsi? És ha éhes, akkor mit főz? Katlanban kotyvaszt -e új világokat, s ha jön a Tél, készít -e ködmönt fagyból meg jégvirágokat? Fűszernek mit használ, és kertészkedik-e néha-néha? Termetre milyen lehet; alacsony, kövér vagy langaléta? Kezére csap vajon egyfiának, ha rendetlen […]

Posted by
Posted in

KERESEM

Huták pislognak bércek alatt, füst sincsen; kéklő szalag, mely megkötözné az időt, oly komótosan, ahogy az alkony a szurdokon átsuhan. Én mindig elhagyok valamit magamból. Mintát lopok festett hajnaloktól, cserébe nem adok semmi fontosat, talán csak veretes, önző magányomat. Megtaláltalak. Vagy inkább a helyed? Üres, mint lepkétlen bábok, mint kitermelt hegyek, és nem hagytál nálam […]

Posted by
Posted in

A SZERELEMRŐL

Mielőtt megbújnál a kiválasztott ölben, tanulj el pár hű perverziót. Kezesbárány kell majd, és néha jó ebéd. A férfi ág, a nő kecses rigó, s ha fordítva van, az sem túl fura, bár az anyaösztönt mímelni kevés. Vénusz dombja sok vadnak ura, és préda is, hisz kéj a szenvedés. Akár réteken a hajnal ködruhája, én […]

Posted by
Posted in

MAGÁNY

  Van, hogy új kapuk nyílnak. Várj, csak egy tárul fel, és az nem nyikorog. Van, hogy tested ellátva a véred elárul, kifelé törne, de visszanyomod. Van, hogy dermedten állsz és magadból tárnál aranyveretes termeket, de nem találsz kulcsot és hiába már, aki nyitni tudna, az elveszett.

Posted by
Posted in

MELLÉKHATÁS

Az Oroszlán havában mély az égbolt, a talaj szikkadt rögök halmaza, füvön fekszem, aránytalan testtel, szájmozgásom fohász, hangtalan. Bokán rúgott aszteroidákkal ábrát rajzol felém jó barátom, tompa gellert kap a hullócsillag, agyagszagú bogarakkal játszom, indaruhám belsejébe írlak. Gubót sző a lüktető siketség, zajjal dobálóznak életek, hívnak, egyre hívnak – csak sietség, mindhiába, másfelé megyek. Mély […]

Posted by
Posted in

BÓDULAT

Túlérett a föld, a táj, a tenger, asztmás vulkánok is éledeznek, nyárharapó, vadóc lidércekkel, lánglombot pingálunk vén hegyeknek, s aranyfényű, megcsalt vágyainkkal kibékülünk most, bár nem muszáj, tűzhányók homlokát szárnyainkkal legyezzük, a kráter néma száj. Mesél az ősz; gyermekded haraggal vagy vidáman, ha arcán borvirág nyílik, és a számkivetett gazzal játszatja jázminok illatát, csak mímeli, […]