About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

KONTRADIKCIÓ

Ellentmondás Semmi sem lehet úgy, ahogy eddig. Megváltozott az is, minek nem szabad. Elér a tudat a düledező testig, nem kellenek már az illanó szavak. És elér az öröm, de ki tudja hova, vaktérkép az ijedt döbbenet, legyen az utolsó az első vacsora, a mohó madarak fürgén jöjjenek, mert a maradékra rájár az ember is […]

Posted by
Posted in

SZÍVFELFALÁS

Kendőzetlenül, nyíltan, nem fonákul. Bizalommal telve és nem galádul. Szomorúan talán, ha a sors megrándul, de félelem nélkül, s várva, hogy kitárul valakinek karja, ahová bebújhatsz, ölelhetsz erősen, tudván, el nem bukhatsz, bár botlottál már százszor, s elfordultak sokan, kik vétkük cicomázva méricskéltek ugyan, ám nekik sem tágabb a végtelen, és nem válnak többé attól, […]

Posted by
Posted in

ANAMNÉZIS

KÓRELŐZMÉNY Majdnem színig telt a bálaraktár. Satnya példaképek halmozódnak. A kínálatból bármit választhatnál, de jobb, ha ettől félszavakkal óvlak. Penészes silóba ömlik minden, mit egybegyűjt a mentális ficam, rendelhetsz belőlük – permalinken*, még mocskot is, mely szép és arctalan. Gusztusosan pusztul a jelenkor, a sikkes csibészekkel paroláz, bár ódzkodik a hitvány feladattól, de hajtó lesz […]

Posted by
Posted in

BOTANIKA

Ebben a kertben a bokrok máshogy, hajladoznak az almafákhoz. Ebben a kertben a szilvák kékjét, rubinnal festik a naplementék. Egy képzelt kertben a fenyőgallyak, szemérmes fészket takargatnak. A képzelt kertben a százszorszépek, pázsitra zuhant csillagképek. Egy képzelt kertben tejüveg szirmok, a hajnal vérét festik magukra, egy képzelt kertben az, ami tiltott, a halál jogtalan, alanyi […]

Posted by
Posted in

MISSA NATURAE

A TERMÉSZET MISÉJE Én láttam, ahogy vén katedrálisok olvadtak össze a rengeteggel. Láttam mohos templomban fészkelő csodát. Gyertyaláng villódzott fatörzsek között, derengő szentek hintettek imát. Láttam, ahogy fényt sírtak lombok, és hívekké lettek a vadak. Láttam embert, ki fák között békére, vigaszra lelt. Azóta tudom: Isten velünk marad, és hiszem; az erdő sohasem felejt. A […]

Posted by
Posted in

KÜLÖNLÉT

Szürkére dagad az égbolt, felhők híznak a Napra, roskad a menny kupolája, terhét a földre lerakja. Súlyokkal játszik az ember, a hiány nehéz óramű, de örülj, ha olyant szeretsz, kinek hiánya is gyönyörű.

Posted by
Posted in

AMOR HERMETICUM /Hermész Triszmegisztosz elképzelt gondolatai a szerelemről/

Semmi sem marad meg önmagamból. A fényem bolygó, vándor fáklyaláng. Az üres színpadoktól ments meg inkább, és gyámolíts csodákkal, jó Atyám. Anyám lett a szél, s én körvonaltalan, rőt higany vagyok. Rám zuhannak néha merev századok, bár Mercurius él, de Hermész a nevem, és mágiám a sorsra háromszor hatott. Nem marad számodra más igazság; sohasem […]

Posted by
Posted in

KÖTELÉK

A fagylaltokat mind eladták. Kettészakadt a nyár. Hajtások helyett sebek rügyeznek, lombhullást játszik a táj. Avarba bújsz. Földet ér a hajnal, izzó zug a menny előszobája, vihart pányvázok képzelt hajaddal, lefoszlik rólunk a szemérem ruhája. A sors apránként iramlik belénk. Az ősz ajtaján kezed a kilincs. Kecses vagy és forró, ködképed mézsűrű, bár külalakja nincs, […]

Posted by
Posted in

RANDEVÚ

Sosemvolt szentekkel parolázom, átlépek minden korhatáron, vétkeim hantján liliom sarjad, add a kezed, add a kebled; még óvlak, még akarlak. Lombok suttognak szerelmeket, elpillednek az utcalámpák, s kudarcot valló szemérmeket vetkőztetnek a pásztorórák.

Posted by
Posted in

KÁLVÁRIA

  Strandpapucsban, titokzoknival téblábol egy megtűrt isten itt. A vadak között, túl szelídre edzett, kukában is turkál, néha reszket. Álruhája olyan, mint a sorsa: foltozott, a szakálla kevéssé gondozott. Álmatlanságában, néhanapján, csillagokat ráz az égre fel. És meglepődik, hogyha visszaesnek. Már nem érdeklik bicegő szerelmek, túl sokat és túl élesen látott, a kényszerzubbonya, mint díszruha, […]