About Me

Paál Marcell az Irodalmi Rádió szerzője.

A versírást felsőfokú tanulmányaim folytatása mellett, tizennyolc évesen kezdtem el, és folytattam 2000-ig, majd tizenkét évnyi csend következett. Komolyabban elszánással 2013 óta írok verseket és prózát (novellákat). Az internetes megjelenések mellett, nyomtatott formában is kiadásra kerültek műveim. Legutóbb az "Elmúlásunk hamutartója" c. antológiába válogatták be verseimet. Korábban a Magyar Irodalmi Ház által kiadott Szárnyak c. és Születés c. válogatás kötetekben jelentek meg írásaim. A fentieken kívül a Szőrös Kő folyóirat 2016-os, téli számában találhatóak verseim, valamint változó rendszerességgel publikálok a Fedél Nélkül magazinban, többek között a 2016. október 20-án megjelent, a Népszabadság szerkesztői által fémjelzett számban is.

Az írás mellett "amatőr megszállottként" fotózom. Néhány képem megtekinthető az alábbi webhelyen (a fotók nagyjából 90%-a A2-es méretig nagyítható):
https://500px.com/hesperus

Posted by
Posted in

LENNÉL?

Otthonom, ha volt is, talán sosem volt igaz. Valahány háznak megannyi szobáját, belaktam ugyan, mint félsorsuk az árvák, de nem maradt más végül, csak korhadó vigasz, . hogy tartozom még ide és oda is akár, és ragaszkodnak hozzám véletlen személyek, van amit elhagytam, miért szomorkodni kár, s táplálnak megbúvó, gyermeki remények, . hullámzó lombokra aggatott […]

Posted by
Posted in

ELÉG

Elég a szélnek, ha úgy öleled, mint megbántott, hűséges szeretőt. Hozzád beszélnek a gazdátlan rétek, járd őket végig és mielőbb. Kell még a fáknak a tavalyi bánat, a föld helyett te ápold gyökerük. Emlék ha lázad, bilincs a szájnak, parázs a szemnek és arcul üt. Áldó kezekkel mindent bocsáss el, a birtoklás vágya csak délibáb. […]

Posted by
Posted in

HIPNÓZIS

Ha mégsem tudtad volna eddig vagy sejtetted, de nem volt bizonyosság, a nő szemében minden férfi sorsa, többrétegű, áttetsző valóság. Hisz sokfelé néz, lát és érez az, kinek szelleme, majd szíve felzokog, bár derűs marad, talán akkor is, ha elvásnak a nagy piramisok, az idő akár koldus, a kapukon benéz, hogy szemtanúja legyen a halálnak. […]

Posted by
Posted in

MADÁRLES

Távol a kémény, oly távol. Messze a lenge gólyáktól. Ereszek bádogpereme alatt, a fészekhelyek csak körvonalak. . Szeretni tanul az enyhe tél, vizsgázni akar, de véget ér. . Messze a ház, a porta, gólyapár távoli gondja. A hólétől másnapos tavasz, pár kéményre ágakat tapaszt. Szeretni tanul a vad kikelet, vizsga nélkül is viszonyba kezd, . […]

Posted by
Posted in

KIKELET

Már áramlik az ágak között, a teremtés csodáit szüli a tavasz. Vonzó varázs; egész és törött, rügyekbe burkolt, erős és makacs. Ilyen az élet, ha újraindul; teljesebb színekkel játszó szerelem. Kikelet nyílik, az éj megritkul, ölel a hajnal. Fény, járj velem! /Saját fotó/

Posted by
Posted in

A RENGETEG TITKA

A szellemerdő mentsége a tél. Fagyból karistol magának vázat. Röghöz köti még az agg alázat, a törzseken jégmoha éldegél. A szellemfákhoz ösvény nem vezet. Szélfátylakkal készülnek a bálra, lépésmentes, hajladozó táncra, a kérgük rojtos, szikkadt erezet. Bennünk is lakik tanult hidegség, egy árnytotem, mely becézni akar. Ajkain a hamisság: tehetség, ha felélednél, nyomban megzavar. Mézgahajú, […]

Posted by
Posted in

KORSZERŰ NYOMOR

A befejezetlen utcákon díszletek a házak. Ósdiak voltak már akkor is, amikor beléjük hurcolkodtak az első lakók. A zugfalvak tompa bája egészen patyomkinszerű. Az elszántan kidőlni készülő kerítések mögött, összetartóbb szegénység integet, a balga városok neonvarázsa helyett, fánkról álmodik, s ünnepek alatt segélyruhát kap valahány gyerek. A televízió, mely bádogantennával csapol jelet az égből, mint […]

Posted by
Posted in

ÖRÖKSÉG

Minden testamentum legyen végig írva. Ha nem kezdtél még bele, késő, már ne tedd. Kőre freccsent vérből feketüljön tinta, csontujjakból véső, s dühös fegyverek. Minden testamentum pecséttel lezárva, ördögök szeméből kikapart szurokkal. Eleven teremtmény soha meg ne lássa, s ne akarja mohón, reszkető marokkal. Van -e testamentum, íratlan könyvekben, mely feloldja azt, hogy a sors […]

Posted by
Posted in

KALLÓDÁS

Gazdátlan: A határ, a szérű, a szántó, a szőlő, a porta, a pince, a fészer, a padlás, a kunyhó, az asztal sem kérdi: terítsz -e? Az ember, a város, az ország, bolygónk; a végtelen kincse, a tejút – néha úgy mondják, az angyalok csillaggerince. Eltévedt múltért küzdeni káros, árva a ház, ha zajtalan, petyhüdt a […]

Posted by
Posted in

ÉTELSZENTELÉS

Sokkal szebben indult az idei Húsvét vasárnap, mint az előző. Akkor hó szállingózott, és a hívek nagykabátban igyekeztek a misére. Most azonban, már reggel vidám napsütés tört át a templom színes ablakain. Tárnoki atya elégedetten legeltette szemét a nyájon. A mise a végéhez közeledett, csak az áldoztatás és az ételszentelés volt hátra. Az eucharisztia alatt […]