About Me

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője.

Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm - amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik - megsokszorozódik.

Posted by
Posted in

Sors

A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette. […]

Posted by
Posted in

A fenyő illatában

Peti a kedvenc foteljében fekve bámulja a tévét, ujjai idegesen dobolnak a karfán, lábait szüntelenül lóbálja, szerintem nem is figyel a mesére. Arra vár, hogy végre a szobájába küldjem. Anyu mosolyogva bólint. – Szerintem már elkezdhetjük – formálja némán a szavakat. Az ablak felé pillantok, kintről a szürkülő égbolt tekint vissza rám. – Petikém – […]

Posted by
Posted in

Egy bögre szerelem

Úgy döntöttem, az egyetem alagsorában lévő büfé helyett mától itthon fogyasztom el a reggelimet. Mármint, az itthon szó alatt az egyszobás albérletemet értem, ahol szeptember óta magányosan tengetem az életem. Annyira szűkös a hely, hogy ha akarnék, se tudnék egy albérlőtársat keresni. Maximum, ha az a társ a szó szoros értelmében egy társ lenne, mármint […]

Posted by
Posted in

Szárnyak

Lorena a földre rogyva adta át magát az érzésnek. Az érzésnek, ahogy az utolsó cseppnyi ereje is elhagyta. Távozott belőle könnycseppként, aláhullva, máskor a bőréből kipárologva, aztán végül egyszerűen kilélegezte. Elfogyott. Térdre rogyva meredt maga elé, nem is akart már távolabbra tekinteni. Csak a kemény, szürke betont bámulta. Tudta, hogy falat fog emelni maga köré. […]

Posted by
Posted in

Az egyetlen fegyver

Szükségem lenne egy fegyverre. Olyanra, ami egyszerre képes a Földet marcangoló eszméket a Pokol tüzébe taszítani, és a csodásakat az ég olyan magasságaiba emelni, ahol már angyaltollak hullanak alá. Szükségem lenne egy fegyverre, amely nem gyilkol. Mert valamit tenni kell. A káosz, ami közelít, nem érhet el bennünket teljesen. Valami módon akadályt kell állítani az […]

Posted by
Posted in

Fogkrém

Feltápászkodok. Sajog a hátam, a derekamba belehasít a fájdalom. Már majdnem szitkozódni kezdek, amiért ilyen kemény ez a pad, de aztán rájövök, hogy inkább hálát kell adnom, amiért a Jóisten megajándékozott még egy olyan éjszakával, amikor nem volt fagy. Még éppen elegendő rám a barna kordnadrág, amit pár hete a Tesco melletti ruhagyűjtő mellett találtam, […]

Posted by
Posted in

Lelkek iskolája

Lassan hűvösbe fordulnak az éjszakák. Nappal még teljesen átforrósodok, érzem, ahogy belém tűz a nap, ahogy körülöttem szívja magába a meleget a beton – a focipálya, a kosárlabdapálya, a parkoló. Az a néhány fa, ami magát feszesen kihúzva sorakozik mellettem, kevésnek bizonyul, hogy az egész udvarom fölé árnyékot vessen. Üresen tátongó termeimben a cserepes virágok […]

Posted by
Posted in

Már tudom

Életemben először láttam ekkor túl az emberi testen. Ahogy a szépséges arc fölé hajoltam és beletekintettem az égszínkék szempárba, úgy suhant végig rajtam a felismerés: ennél sokkal többek vagyunk. Nem szövetek, szervek, biológiai folyamatok, még csak nem is gondolatok, érzések által vezérelt élőlények. Sokkal többek. A kristálytiszta tekintetből kiolvastam a végtelent. Eleinte csak megmártóztam benne, […]

Posted by
Posted in

Vérbogár

„Kiskanizsa szép helyen van, mert a templom közepett van.” – mondja a népdal, amelyet dúdolgatok éppen. Bennem különösen szép helyen van, a szívem legmélyebb zugában, ahonnét soha, semmi és senki nem fogja tudni kitépni. Fogalmam sincs, tudod-e, hol van pontosan Kiskanizsa, nem tudom, mit hallottál róla. Azt biztosan, hogy sáskáknak hívják az embereket, akik idevalósiak, […]

Posted by
Posted in

Lélek-fény

Lélek-fény   Elmédben születő millió gondolat szívemet ölelő kőkemény boltozat szűntelen átvezet életem útjain dallamod élvezet gitárod húrjain nincs napom, se éjem szűntelen virradat lelkemben remélem egyszer majd felkutat valahol a fényem megtalál, lángra kap körötted a lényem, mindenre választ kap. Nem kell test s érintés szavaddal fonj körül! Nem kell test, érintés! hangodtól felderül […]