About Me

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője.

Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem helyi versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben főleg gyermekverseket írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám. (Napsoroló mondóka) Gyermekverseimre, helyben kiírt rajzpályázaton kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez szeretném felhasználni. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni akarsz, írj!

Posted by
Posted in

Miért nem tudom? “Élettörténet”

A konyhában vagyunk. Ebédet készítek. Ő a széken ül, nyúzottam, táskás szemekkel. Most jött ki – nem tudni hányadszor – a szobából, ahol kb. öt percet feküdt. Mostanában legalább lefekszik, ha kevés időre is. Most legalább „pihenget”. Volt idő – nemrég -, mikor szinte soha nem aludt, nem feküdt le, nem volt „fáradt” se éjjel, […]

Posted by
Posted in

Esővers

Hétfőn lógott az eső lába, kedden még jobban meglóbálta. Szerdán ázott már minden tető, csütörtökön csordult a teknő. Pénteken pityergett, siratva: szombaton ázol még miatta. Vasárnap könnyeit feledve, a felhő a hasát süttette! 2019. június 26.

Posted by
Posted in

Kelj enterrel! (kamaszkór)

Lustaságod plafonig ér, de lehet, bokáig. Körülötted hancúroznak, sípolnak a szmájlik. Mellkasodon telefonod villódzik, ébresztget… Ideje egy entert nyomnod, dél váltja a reggelt! /2018.

Posted by
Posted in

Vonzerő – Egy régi társkeresés margójára -2009.

Vigyem a nemjeimet vigyem a könnyeimet mondta Gábor folyvást kellene neki egy gyújtó és folyvást meg akar szabadulni egy csomó gyújtótól aztán nyitott lélekkel elvonult meditálni, hogy az életből már csak a jót csak a gyönyör(ű)t vegye észre… 2oo9. aug. 7. Aztán: – „Halló! Bizonyos, mi nem kellene együttéljünk”… – Nem is… Lyukas kalapból idevetett […]

Posted by
Posted in

Valami béke

Valami kéne, valami nincs, tudom, hogy lehetne valami kincs. Lehetne béke! Hamis az is… Igazi kellene, igazi kincs. Harcos kezére kéne bilincs, béke egére kéne kilincs. De sokat érne, sokat e kincs… Bizony, hogy lehetne, de az ma sincs!!! /2017.

Posted by
Posted in

Ásó, kapa, nagyharang…

“Ásó, kapa, nagyharang” ülünk a gangon, nincs harag, a gyerek bent minthogyha sírna, ó, hogyha mégis szárnyam volna, ó, hogyha együtt szállhattunk volna! Fülemben folyton az a hang: ásó, kapa, nagyharang… Szétrágott életünk konca, te húzod jobbra, én balra, a gyerek bent mintha mintha még jobban sírna, szabadabb leszel, boldogabb? Fulladok, túl szűk ez a […]

Posted by
Posted in

Égi lég

De szép, de szép, de szép az égszín, türkiz ég, a kék, a kék, a kék tavaszi égi kép. S a hab, a hab, a hab a tiszta lég alatt halad, halad, halad, dagad, majd szétfakad. És a Nap csodája: sárga, sárga, sárga, légi tér virága. Egy világ csodálja! S a szél, a szél, a […]

Posted by
Posted in

A zöld szemű szörny

Folyton kopog, csak kopogtat, azt susogja: Merre, hol vagy?! Bujkál, lapul, mint a tolvaj, szárnyra kél a gondolattal, felizzik és lángra gerjed, mint a fertő, egyre terjed. Ráfest tányérra, kenyérre, be nem hajlított tenyérre, összerándít, belém mardos: Hol lehetsz, jaj, mit csinálsz most?! Csendet repeszt, szájat tép fel, éj közepén álmot terel, ráfeszít a múló […]

Posted by
Posted in

Amikor “kivagy”

Amikor csapzott vagy és “lóg a nyelved”, amikor a tükörből is kinevetnek, amikor visz, de nem bír a lábad, amikor magadat régen láttad, amikor lepattannak rólad a jó tanácsok, s már azt se tudod, te mondtad vagy mások, amikor bárhová menekülnél, de nincs hajó a kikötőnél, és ha bármerre nézel, csak rácsok, s olyan ismerős-féle […]

Posted by
Posted in

Csacsimenet

Egy csacsi húz egy szekeret, i-á-á! Már egy hete, hogy elindult világgá. Nincsen, aki az utat megmutassa, olyan szamár, csak húz, csak húz, iázva. Két csacsi húz egy szekeret, i-á-á! Már két hete elindultak világgá. Most sincs, aki az utat megmutassa, ők csak húznak, szamár-módra, iázva. Egy csacsi sem húz szekeret, i-á-á… Már egyik sem […]