About Me

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője.

Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem helyi versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben főleg gyermekverseket írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám. (Napsoroló mondóka) Gyermekverseimre, helyben kiírt rajzpályázaton kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez szeretném felhasználni. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni akarsz, írj!

Posted by
Posted in

A zöld szemű szörny

Folyton kopog, csak kopogtat, azt susogja: Merre, hol vagy?! Bujkál, lapul, mint a tolvaj, szárnyra kél a gondolattal, felizzik és lángra gerjed, mint a fertő, egyre terjed. Ráfest tányérra, kenyérre, be nem hajlított tenyérre, összerándít, belém mardos: Hol lehetsz, jaj, mit csinálsz most?! Csendet repeszt, szájat tép fel, éj közepén álmot terel, ráfeszít a múló […]

Posted by
Posted in

Amikor “kivagy”

Amikor csapzott vagy és “lóg a nyelved”, amikor a tükörből is kinevetnek, amikor visz, de nem bír a lábad, amikor magadat régen láttad, amikor lepattannak rólad a jó tanácsok, s már azt se tudod, te mondtad vagy mások, amikor bárhová menekülnél, de nincs hajó a kikötőnél, és ha bármerre nézel, csak rácsok, s olyan ismerős-féle […]

Posted by
Posted in

Csacsimenet

Egy csacsi húz egy szekeret, i-á-á! Már egy hete, hogy elindult világgá. Nincsen, aki az utat megmutassa, olyan szamár, csak húz, csak húz, iázva. Két csacsi húz egy szekeret, i-á-á! Már két hete elindultak világgá. Most sincs, aki az utat megmutassa, ők csak húznak, szamár-módra, iázva. Egy csacsi sem húz szekeret, i-á-á… Már egyik sem […]

Posted by
Posted in

Csavargó babszem

Gurul, csak gurul a babszem… Szekere, kocsisa nincsen, egyedül gurul a babszem. Tegnap, hogy épp` oda néztem, láttam, hogy sír-rí a réten. Sírástól dagadt a bab-szem. Megszökött paszuly a szentem… Gondoltam, meg kell, hogy mentsem: felvettem, levesbe tettem. Megfőtt, hát bekaptam menten, ne higgye: senkije sincsen! Így járt a csavargó babszem…    

Posted by
Posted in

Micsoda pocsolya! (mondogatós kicsiknek)

Hű, micsoda pocsolya! Én emide, te oda, tapicska tócsa… Békalábnak mosoda, gyereklábnak “toccs oda!”, tapicska tócska! Ó, micsoda pocsolya! Meg ne lássa a mama!… Tipi-topi, lityi-lotyi, locsi-pocsi tócsa… Toccs! Budapest, 2018. április 10.

Posted by
Posted in

Szeretőm vagy

Sóvár lázban ég a testem, édes kíntól menthetetlen. Vágyódás űz, hozzád láncol, Szemtakaróm ködös fátyol. Hatalom vagy akaraton, mikor másért nyúl a karom. Italom vagy újra, újból, manna Isten kosarából. Pillantásod örvény-árja delejként húz rabigába. Ölelésed kínzó mámor, csókod parázs izzó számon. Szoknyád táncot lejtő ránca belépőm a tűz poklába. Ahogy hajolsz, vérem serken, bőröm […]

Posted by
Posted in

Tehén-terefere (Avagy székely tehenek, ha beszélgetnek)

Egyik tehén ezt szólotta: Búú! Voltál te már néha szomorú? Másik tehén válaszolt rá: Múú! Nem voltam még sose szomorú! Aztán tovább beszélgettek, legelésztek, heverésztek. Teli tőggyel hazamentek. Este lett, hát lefeküdtek. Akkor egyik annyit mondott: Múú! Másik felelt: Bizony múú, nem búú! Lásd, az élet most se szomorú! Nem volt köztünk ma sem háború. […]

Posted by
Posted in

Egy régi társkeresés margójára – Maradj otthon, nézzél tévét!

„Maradj otthon, nézzél TV-t” énekli Lovasi András (Kispál és a borz énekese), én meg hallgatom, és belém hasít: ezt kellett volna mondanom! És én nem mondtam… De hogy nem mondtam?! Hát ide figyelj! Én szóltam akkor is, előre, hogy messze van Pest ide, de te nyájasan udvaroltál, hogy: Szervusz drága, hogy vagy, mi újság? És […]

Posted by
Posted in

Nátha

Hogy mehetnék iskolába? Ágyba parancsolt a nátha. Ártana a sok tudomány… …Ha-ha-hapci!… és iromány. Fáj a fejem, sokat alszok, és ha kicsit jobban vagyok, nyomkodom a telefonom. Ha-ha-hapci!… Ezt csak súgom… Jó lenne sokáig itthon, csak ne fájna így a torkom! Jobban vagy már?… ha-ha-hapci!… Mindenki csak ezt kérdezi. Az iskola el nem szalad! Kihapcizom […]

Posted by
Posted in

Ne ítélj(ek) korán!

Egy kórteremben feküdtünk – egy ágy választott el tőle. Először csak ketten voltunk elhelyezve abban a betegszobában, azután jöttek szobatársaink. És én azt, hogy nem csak vele kell lennem – bevallom őszintén –, nem is bántam. Hogy miért?     Mert az az asszony, a „betegtársam”, akire ugyanolyan műtét várt, amilyen rám, uram bocsá’, de nem […]