About Me

Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője.

Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik – régóta egyedül élek -, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem helyi versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben főleg gyermekverseket írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012-ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám. (Napsoroló mondóka) Gyermekverseimre, helyben kiírt rajzpályázaton kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez szeretném felhasználni. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni akarsz, írj!

Posted by
Posted in

Ne ítélj(ek) korán!

Egy kórteremben feküdtünk – egy ágy választott el tőle. Először csak ketten voltunk elhelyezve abban a betegszobában, azután jöttek szobatársaink. És én azt, hogy nem csak vele kell lennem – bevallom őszintén –, nem is bántam. Hogy miért?     Mert az az asszony, a „betegtársam”, akire ugyanolyan műtét várt, amilyen rám, uram bocsá’, de nem […]

Posted by
Posted in

Szél úrfi útja

Széllel bélelt szél-úrfinak elveszett a szekere. Szekér nélkül szélparipán elindult, hogy keresse. Lódult, fújt! A paripa vitte, vitte, elvágtatott napkeletre: dúl-fúlt, fújt! Megfordult: fel, le a hegyre, házak közé, völgybe, rétre: fújt, fújt, fújt! Fújás közben jól elfáradt… Nem lett meg a szekere! Süvített még kettőt-hármat, s megállt, mert jött az este. Már nem fújt.

Posted by
Posted in

Manócsalogató

Mese, mese, ringató, andalító, nyugtató… Bújj be mellém, kis manó! Bújj be mellém, kis manó… Álomtündér, ringató, anyameleg-takaró. Simogass meg, kis manó. Simogass meg, kis manó… Édes álom ringató, pihe-puha ágyikó. Aludj te is, kis manó. Aludj te is, kis manó…

Posted by
Posted in

Nagyotmondós

Volt egy kacsám, Hápi Mári, nem akart a földön járni! Mindig a víz tükrét leste, páváskodott, riszált benne. Csóré nyakú tyúkom is volt, csupasz nyakán tollas fej vót. Hátsó felén két öblös comb, ebből lett aztán a nagy gond! Volt lovam is: Sánta Palkó, elárverezte a bíró! Elhajtották szegény párám, tabletet vettem az árán. Villásfarkú […]

Posted by
Posted in

Tavasz lett újra!

Itt a tavasz végre, nyit! Erdő, a kert és a rét vetkőzi ócska gönceit. A hóvirág lásd, már kinyílt, kelleti még magát kicsit, majd egy évre búcsút int. Fák levelet szabnak megint, árvácskák ezer színre színt festenek – hitük szerint. Az aranyeső színe mint a napsugár, akként virít, nyílni csábítja társait. Orgona bontja ágait, cifrázza […]

Posted by
Posted in

Betű mellett betű – nyelvi játék

Vers-e ez, vagy firka? Lesz tán, aki tudja… Valaki, te, bárki vajon elolvassa? Így vagy úgy vagy akképp, de lehet, hogy másképp, egy-egy szó, írásjel, összeáll-e a kép? Ide tegyem, oda? Szinte mindegy, hova, ennek a pár sornak se füle, se farka. Nincs benne hú! Meg hű! Nem csap beléd ménkű! Velejét ne keresd: betű […]