About Me

petreskatalinPetres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni, mint olyan sokan, de felmértem a lélek hosszát, nem folytattam, mert nem tartottam méltónak kísérleteimet a nagyokéhoz. Aztán jóval később édesanyaként néhány vers kiszakadt belőlem, főleg hajnalban vagy éjjel. Cetlikre firkáltam őket, nem is törődtem velük sokáig. Közben fiaim felnőttek. 2014-ben a fiókok rendezgetésénél találtam rájuk, akkoriban olvastam a Sodrásban amatőr költők antológiáról. Tetszett az amatőr szó. Elküldtem és megjelentek. Ha van amatőr zenész, miért ne lehetne amatőr költő, aki ír, mert írnia kell. Az írás képessége ajándék, örülök neki, és nem akarom elfecsérelni. Ha valaki másnak is segít magamon kívül, akkor már megéri.

Posted by
Posted in

Időkapu

Az örökkévalóság végtelenjében ott áll az Időkapu. Születéskor belépsz életutadra, halálod napján térsz vissza oda. Felöltöd földi tested, belefoglalod lelked. Meddig tart utad, mi volt küldetésed? Lelked mélyén a titok, egy életen át bányászod. Azon a Kapun végül átlépve léted feloldódik a szent fényben.

Posted by
Posted in

Elengedő

Levegőt ölel két karom, benn örök hiányod sajog. Száraz könnyek égetnek lelkembe változó képeket: az inkubátorban mosolyogsz, göndörödő hajjal totyogsz, kis kezeddel belém kapaszkodsz, kamasz szívvel viaskodsz, szerelemről panaszkodsz, hatalmas sikerről álmodsz, büszkén, férfiasan harcolsz, a mindenséggel dacolsz, sértett arccal morogsz, búnbánón kérsz bocsánatot. Felmelegíteném kihűlt tested, lelkemben ringatom lelked. Megtört fényű szemed a végtelenbe […]

Posted by
Posted in

Ébredés

    Fodros felhőkön nyújtóznak álmaim, A tovaszáguldó, zord idő lassít. Emlékeim csobbannak a csend taván. Gyöngéden elidőznek a múlt szaván. Fák tövében sistergő vágyak gyúlnak, a réten ragyogva, cikázva futnak. Gyertyalángként hirtelen ellobban, Leszállt a józan reggel homlokomra.

Posted by
Posted in

Fagyos haikucsokor

Virágzik a jég az ablakomon, fagyos tél ajándéka. Kihűlt szerelem virága, jéggé dermedt fagy lehelete. Dérré vált harmat fagyos tekintetedtől megdermedt könnycsepp.

Posted by
Posted in

Csendes éj /akrosztichonok/ ciklus

Karácsony 2009 Csituljon el a sürgés-forgás, Szédült, túlbódult rohangálás! Engedjen lelked – szól a harang – Nem hiába foszlik a harag… Dermedt csodánk most újra éled. Est csillagfénye sose téved. Szívünkben örök igéd égjen,   Édes reménnyel töltsön el minket… Jézus, bocsásd meg vétkeinket!     Tizenhárom sor Karácsonyra 2013 Törtető hétköznapjaink Imbolygó hűs hajnalaink […]

Posted by
Posted in

Szent fiú aludjál

Szent fiú, aludjál   Szép álmokat kívánunk Egymásnak, ha jön az éj. Napsütésről álmodunk Tél zord, fagyos sötétjén.   Fény fia megszületett, Isten szent ajándéka Úgy, mint az ember fia.   Angyalok köré gyűltek, Legendás jó pásztorok. Utat világító csillag Diadallal vezetett Jászolához híveket. Álmodtak megigazult Létről, miért Ember teremtetett.  

Posted by
Posted in

Hidegfronttól dideregve

Fejtetőre állt, megkopasztott világ bámul be bambán párás ablakomon, homályos, ködös foltok az üvegen, az elmúlás kopogtat hidegen, a reményt meleg paplanba tekerem.

Posted by
Posted in

Elcsigázva

Eressz, mindennapi taposómalom! Roppant súlyod víz alá nyom. Ugyan fejem büszkén tartom, szívem reszket, ütemet kihagy. Örök pártfogóm már elnémul. Elsüllyedt álmok halvány emléke lelkem mélyén még dalt dúdol. Egy tétova semmiség hívó szava kiröpíthetné a ragyogó napfényre.