About Me

petreskatalinPetres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni, mint olyan sokan, de felmértem a lélek hosszát, nem folytattam, mert nem tartottam méltónak kísérleteimet a nagyokéhoz. Aztán jóval később édesanyaként néhány vers kiszakadt belőlem, főleg hajnalban vagy éjjel. Cetlikre firkáltam őket, nem is törődtem velük sokáig. Közben fiaim felnőttek. 2014-ben a fiókok rendezgetésénél találtam rájuk, akkoriban olvastam a Sodrásban amatőr költők antológiáról. Tetszett az amatőr szó. Elküldtem és megjelentek. Ha van amatőr zenész, miért ne lehetne amatőr költő, aki ír, mert írnia kell. Az írás képessége ajándék, örülök neki, és nem akarom elfecsérelni. Ha valaki másnak is segít magamon kívül, akkor már megéri.

Posted by
Posted in

Villamoson

gondosan felteszi sminkjét örökre ívelt tetovált szemöldöke valószínűtlenül döfködi a komor tétova reggelt okos telojába mélyed majd bamba selfie-jével szemezve döbben rá otthon felejtette őszinte m o s o l y á t

Posted by
Posted in

Asszociációk Kosztolányi Dezső 10 legszebb szavára

Mint gyöngy, gurul eléd a pillanat, lobban a láng, a varázs elillan.   Halkan sír a szív, az Őszt idézi, holott a Tavasz csókját kéri.   Télen tükröző, szűz hó alatt csitul csendesen rejtőző mag.   Csörtető kardok ontotta vér, hiábavaló fájdalmat mér.   Mit viseljen el még Földanya? Ne legyen már Földünk bűntanya!

Posted by
Posted in

Történelmi emlék

A szabópult óriási volt, akár több kisgyermek is elfért benne. Miközben apu vasalt vagy ruhát szabott, a kislány eltűnt délelőtt a mélyén, egy másik világban játszott. Nem voltak drága játékai, bababútorai; díszes pralinés és csokis dobozokból rendezte be a királylány fényűző lakosztályát, miközben a konyhából érezni lehetett a készülő ebéd ínycsiklandó illatát. Sok maradék anyag, […]

Posted by
Posted in

Hála

HÁLA   Ajándék a hang, a szó, a sóhaj, a gondolat, a mindig felkelő nap. Ajándék a fáradtság, a kétségbeesett kudarc, az abból feltámadó harc. Ajándék a teremtés, a jóra törekvő akarat, úgy is, ha szándék marad. Ajándék az alkotás, folyton bizsergő képesség, édes kényszer, örök remény. Ajándék, hogy adhatok, ajándék, hogy kaphatok, ajándék, hogy […]

Posted by
Posted in

Szent éj – szentély

Szent éj – szentély   Azon az éjszakán Nemes hang tört csendet. Gyermek sírt fel Reményt. Angyal szárnyak puhán Libbentették felénk Hitünk örök fényét. Azon az éjszakán Jászol lett az oltár.  

Posted by
Posted in

Nincs fönt más…

Nincs fönt más….   Nemes hangon sírt fel a Remény: Isten fia érkezett közénk. Nem fényes, pompás kísérettel. Családja meghitt, szent körében   Fogadta szegény pásztorokat. Örvendtek együtt a csodának. Nem bőségtől roskadt az asztal, Termény éteknek azért akadt.   Mária mosolya ragyogott, Áldott Jövendőt ringatott, S mellettük József virrasztott.