About Me

petreskatalinPetres Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

1959 április 5-én születtem, Budapesten. Budán nőttem fel, társbérletben nagyon egyszerű család legkisebb, harmadik gyermekeként. Alsó tagozatos koromban megkérdezte az osztályfőnököm, bizonyára egy felmérés kapcsán, hány könyvünk van otthon, én akkor 11-ről számolhattam be az iskolai tankönyveket kivéve. Viszont jártam könyvtárba, csodálatos tanáraim is voltak. Dr. Kolta Rezsőné, Magdi néni varázsolt el az irodalom birodalmában általános iskolás koromban. Muhi Lászlóné, Zsuzsa néni, középiskolai magyar és történelem tanárom, aki egyben a Kossuth Lajos Közgazdasági Szakközépiskola akkori könyvtárosa is volt, segített eligazodnom e csodálatos világban. Tulajdonképpen szellemi édesanyám lett. A közgazdasági szakközépiskolát szüleim kérésére végeztem el, de az első pillanattól kezdve magyar-történelem szakra készültem. A tanárképzőt 1982-ben fejeztem be, egy év tanítás után megszülettek fiaim, sokáig voltam otthon. Fél állásban a 90-es évek elején még tanítottam eredeti tárgyaimat, majd angol nyelvvizsgám és angol tanár hiány miatt át kellett térnem a nyelvtanításra. Ezért elvégeztem az ELTE-n a másoddiplomás nyelvtanári szakot. 2000-ben középiskolába sodort a sors, ezért a Károli Gáspár Egyetem kétéves kiegészítőjével koronáztam meg 2006-8 között tanulmányaimat, de csak 2012-ben fejeztem be a diplomamunkámat, ezért szinte „friss” diplomás vagyok túl az ötven évemen. Jelenleg a Budai Középiskolában angolt tanítok több, mint tíz éve. Kamaszkorban kezdtem verseket írni, mint olyan sokan, de felmértem a lélek hosszát, nem folytattam, mert nem tartottam méltónak kísérleteimet a nagyokéhoz. Aztán jóval később édesanyaként néhány vers kiszakadt belőlem, főleg hajnalban vagy éjjel. Cetlikre firkáltam őket, nem is törődtem velük sokáig. Közben fiaim felnőttek. 2014-ben a fiókok rendezgetésénél találtam rájuk, akkoriban olvastam a Sodrásban amatőr költők antológiáról. Tetszett az amatőr szó. Elküldtem és megjelentek. Ha van amatőr zenész, miért ne lehetne amatőr költő, aki ír, mert írnia kell. Az írás képessége ajándék, örülök neki, és nem akarom elfecsérelni. Ha valaki másnak is segít magamon kívül, akkor már megéri.

Posted by
Posted in

Hidegfronttól dideregve

Fejtetőre állt, megkopasztott világ bámul be bambán párás ablakomon, homályos, ködös foltok az üvegen, az elmúlás kopogtat hidegen, a reményt meleg paplanba tekerem.

Posted by
Posted in

Elcsigázva

Eressz, mindennapi taposómalom! Roppant súlyod víz alá nyom. Ugyan fejem büszkén tartom, szívem reszket, ütemet kihagy. Örök pártfogóm már elnémul. Elsüllyedt álmok halvány emléke lelkem mélyén még dalt dúdol. Egy tétova semmiség hívó szava kiröpíthetné a ragyogó napfényre.

Posted by
Posted in

Igaz barátaimnak

Védőháló feszül életünk nyaktörő mutatványai alatt: szívvel szőtt, rugalmas szálait nem tépheti szét idő, intrika, fájdalom, távolság. Tudjuk, hogy vagyunk, leszünk egymásnak az örök gyermekek őszinte, szókimondó, biztos valóságával.

Posted by
Posted in

Magányos mormoló

Mára megrészegülten mámorba mételyült ‘mert megérdemlem’ világunk megkövült. Moráltalan, műmosolyú ridegségtől vacogó, virtuális valóságba veszejtve didereg digitalizáltan egy nemzedék. Megismeri-e Messiását? Mondd, menthető-e még?

Posted by
Posted in

Beletörődve

Sajog frissen kitépett sebhelyed, három magzatom hű kelyhe. Mint gesztenye védő burka, teljesített küldetése után ősszel lassan elsorvad, vándorútra keltél bennem. Életemért távozásra ítéltek. Isten veled! Nem kell majd fiaimnak bölcsőjük miatt vinni korán koporsómat…

Posted by
Posted in

Pünkösd /Akrosztichon/

Pünkösd /Akrosztichon/   Pompás pünkösdi rózsák ünneplik üdvösség áldását, néma szirmaikat bontják keresztény pirkadatra, örömünnep áradjon sérült, zord világunkra, derüljön az ég hálánkra.

Posted by
Posted in

Boldog Karácsonyt mindenkinek!

Várja gyermeke alszik-e már   Végtelen vággyal várjuk a fényt: Áldott szent este jövetelét. Rongyolódó hétköznapjaink Jojózó taposómalmában Araszolgatunk szédelegve,   Gyertyáról gyertyára gyúl a fény, Egy vasárnapról a másikra Ragyog fel egyre erősebben, Mert egész évben ott a parázs Elmélyülve a lelkünkben. Kicsiny pislákoló, makacsul Esdeklőn izzó örök Remény.   Angyalszárnyak lobbantják akkor Lángra, […]