About Me

pocsaipiroskaPocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője

Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás koromig szüleimmel és négy testvéremmel. A családban úgymond én voltam a „vakarék”, így a szeretet és kényeztetés ezer ágról szállt reám.

A középiskolát 1968-ban Tiszaszederkény-Leninvárosban kezdtem, azóta itt élek családommal. Mióta nyugdíjas vagyok, írogatok, két éve próbálkoztam komolyabban gondolataimat versbe szedni. A POET. hu oldalon jelennek meg verseim Pocsai Piroska szerzői név alatt, valamint a Kaptárkövek Bükk aljai folyóiratban és a Rímkovácsok című lapban negyedéves rendszerességgel.  A mindennapok érzéseit próbálom közvetíteni. Szeretem a szépet, szeretem az embereket és szeretem az életet.

Posted by
Posted in

Tűnődés

Tán` haragudnom kéne? Már nem tudok, hisz` te is adtál az életből nekem. Minden, mi bennem érzés és akarat, részedből is örökölt lélekelem.   Szeretem az élet rezdüléseit, a jót és rosszat viselem tonnaszám. Próbállak emlékekből összerakni, már nem élő, “kettős énségű” apám.   Fel kellett nőnöm ahhoz, hogy megértsem: nem voltál te rossz, csupán […]

Posted by
Posted in

Kacsingató ősz

Agg korba lépett, távozni készül. Díszes ruháját szórja ledéren, színes cicomája egyre gyérül. Pucérkodik. Nincs benne szemérem.   Miért is lenne, hisz` csábosan élt három varázslatos hónapon át. Zamatos termést érésre ösztökélt, s ezer kézzel szórta ránk vagyonát.   Ködkönnyet ejtve búcsúcsókot hint, aludni tér – mást már úgysem tehet – szélkarjával még egy utolsót […]

Posted by
Posted in

Csalfa idő

Víz felszínén táncol a reszketeg fény, hamisan duruzsol a vaskos magány. Falevelek között szellő lengedez tovatűnt idők emléke sóhaján. Gondtalan, csalfa ifjúság… elhagytál, te, kivel éltem aranykorát nyűttem. Sebaj, szivárványszínűben őrizlek. Visszatérésed már valószínűtlen. Szelíd napsugár ölel egy odvas fát – érzelmi kárpótlást múltért nem adhat – csak a jelent és sugárzó önmagát. Csend betakar, […]

Posted by
Posted in

Ébredezés

Tó tükrén csillanó, játékos napsugár kacérkodik széllel, pajkosan tovaszáll. Nádasban megbújik, megcsörrenti láncát, visszatér a naphoz, megtöri magányát. Szitakötőpáros násztáncát járja, szivárványtündöklés kettejük románca. Cseppnyi béka ugrik, vele huncut társa. Szomorúan hajlik vízbe a fűz ága. Suttogva biztatják egymást a kis rügyek: pattanjunk ki, pajtás, ébredjen az öreg! Villámlik és dörög, megjött a zivatar, ezer […]

Posted by
Posted in

Tűzvarázs

Tábortüzes est füstösen illanó. Felhevülő arc, bizsergető légzés, megkísért-repít, mint a démontangó, ahogy megremeg bensődben egy érzés. Lángvarázs árnya játszadozik arcon, tüzes cigány lány táncát ropja benne. Káprázatos. Szikra zenére pattog, mintha a világon más nem is lenne. Nem baj, ha tiltott, csak azért is lehet, bűbájba fullad a lusta gondolat. Derűs pillanat – ha […]