About Me

potyokatalin

Potyó Katalin Borbála az Irodalmi Rádió szerzője.

2008 márciusában kezdtem írni.
Az egyetem első évében.
Első múzsám ki más lett volna, mint egy elérhetetlen, vagy annak hitt férfi.
Azóta múzsák jöttek, mentek.
Az egyetem véget ért.
Az írás folytatódott.
Olykor melankóliával, olykor boldogsággal fűszerezve.

 

Posted by
Posted in

Fáradhatatlanul

Mondd Uram, elfáradnak-e néha az angyalok? Mondd Uram, fáj-e a szívük olykor nagyon? És mondd Uram, gyógyír vagyon, hogy árva, vétkes néped terheit cipelniök, ne fájjon oly nagyon? 2016.01.08

Posted by
Posted in

Zanza

Néhány lépést hátra. Keret formál, Nagy totál: Képtelen. Elhiszem. Néhány elvesz(t)ett DNS Ledéren hever. A maradékon rágódom. Mentolos szippantás. (Leg)közelebb, Vissza.

Posted by
Posted in

Angyal

Tűnékeny fehér leplek: Tündérek, Szellemek, Jó és rossz boszorkányok vagyunk. Villanunk. Elillanunk. Hallunk, Hallgatunk, Együtt szenvedünk, Megsimogatunk, Mosolygunk Hogy aztán Láthatatlanul sírjunk. Néhány tolvonással Enyhülést adunk; Miközben koldussá vált, Meggyötört lelkünkkel Mi is csak szeretetre vágyunk.

Posted by
Posted in

I. (2015.11.12)

Ott volt először ő, A Gyermek, Aki szeret: Apát, Anyát, Önnön magát. Aztán jött a Nincstelen. Tekintete homályba vész, De fürkész: A gyűrű, az óra… Vajon mennyit ér? És itt volt az akrobata. A kapaszkodók között egyensúlyozva várja elismerő pillantásomat. Aztán a Férfi: Középkorú. Vagy egy tucatnyi liter tejjel a kezében. Erőt és békét sugároz: […]

Posted by
Posted in

11.13

Mint az ősz ezerszínű falevelei, hullnak most földre drága, magyar anyanyelvem legszebb szavai. Időről időre összeszedem, Sorokba rendezem őket. Emlékül nektek, Hant alatt nyugvó Nagyjaim.

Posted by
Posted in

Rabló

Igen. Most, hogy kinyílt a szemem, Lopni akarok! Úgy, ahogy láttuk a filmben; A nyakadról, Csak egyet, Csak ide, Ide a csalogány csőrébe, Hogy énekelhessen.

Posted by
Posted in

Farsang idején

Nem lehet, hogy csak álarcot cserélünk? Talán díszesebb lesz most, talán jobban elrejti a valóságot, talán jobban megmutatjuk igazi arcunk… A világ bálozni készül. Mi mind táncolni fogunk, ahogy elvárják, ahogy másoknak tetszik, ahogy nekünk jól esik. De csak most? Lehet, hogy nemcsak színház, hanem örök farsang ez az egész világ!?

Posted by
Posted in

Szeretetlen

Csak egyet! Csak egyet! Belehajolni, Beleszagolni, Megpihenni, Feloldódni. Akarok! Akarok! Nyakadban, Válladon. Vállalom. Hát hiába akarom?