About Me

Regenyei Rebeka az Irodalmi Rádió szerzője.

Regenyei Rebeka vagyok, az utolsó múltezredi generáció szülötte. Emiatt vagyok talán ennyire… hogy is mondjam? Olyan elvont. A modernhez retró, az igazi retrótól meg olyan messze vagyok, mint ide Jászapáti. Győrben élek, itt is tanulok (illetve tanítanak) művészeteket. Grafikusnak készülök, mégis bátran hagynám el a pályát, ha költő lehetnék, vagy legalább 3 ember nevezne annak. Pár éve írok verseket, igazából csak azért kezdtem el, mert ha József Atillának sikerült, nekem miért ne? De azóta komolyra fordultak a dolgok (fogjuk rá), már azért csinálom, hogy valamivel nyomot hagyjak, hogy megmutassam másoknak, és persze magamnak, mi az, amit szavakkal ki tudok fejezni, no meg azt is, amit nem. Az írás a napom része, egy-egy rím, vagy egy jó szókapcsolat mindig feljegyzésre kerül. Nem tudnám besorolni az alkotásaimat, talán leginkább az illene rájuk, hogy össze-vissza, mint én. Olyan szétszórt és rendetlen minden mondatom, mint a ruhásszekrényem, talán anyukám ezért is nem érti azt, amit írok. Bár nem is az én dolgom mindezt megmagyarázni: majd az olvasók, a kritikus szemek, és a dicsérő szavak megteszik helyettem.

Posted by
Posted in

Volt

Volt egy apám sosem volt az enyém. Mindig osztoznom kellett rajta: A testvereimmel,anyammal Es a magannyal. Volt egy apam ki sosem nevetett igazán vagy csak mással.Talán volt egy apám Aki állt már az élet partján Odahúzta száz orvosság. Volt egy apám Nem is volt az enyém Soha igazán…

Posted by
Posted in

Megfogadtam

Nyílt titok hogy dohányzom Ne aggódj anyu,nem szokom rá Azt hiszem nem nőttem fel hozzá Hogy a tüdőm a füstben ázzon Meg amúgy is árt a babának Akit majd a világra hozok Akit majd a szívem alatt hordozok Hogy megmentője legyen a világnak De most mégis itt ülök Dohányparázs melegíti a szívem A repedt álmokról […]

Posted by
Posted in

Pueritia

Most miért nem szólsz? Ha valamit tettem mondd el Ha valamit a számlámra rósz Az is szó mely a csendre felel Tudom eltörtem rég a játékautód Tudom sokszor bántottalak De a kistestvéreknek nincs más mód Hogy néha rájuk kukkancsanak. Mert tudod a húgod vagyok Másod harmad ágon De ha úgy teszel mint a nagyok Nélkülem […]

Posted by
Posted in

Végezetül

Érted sóhajt minden pólusom S törik porrá hajam minden szála Fáradt testem hozzád vonszolom S ha nem veled vagyok Akkor vagyok igazán árva. Hűs reggeli ködbe vázolom Mosolyod csillagrendszerét S ó a kecses ujjaid vezetem E szerelmes tejúton én. Bolygók omolhatnak össze Ha karoddal szorítsz,védsz, Hisz gyermek vagyok! Gyönge lurkó S oltalmad nélkül Savanyodik az […]

Posted by
Posted in

Katarzis

A sötétségig reszkettem magam A mélyből pipacsok sarjadnak Selyembimbóik felèd intenek Bátortalan kacsintás Egy pillanat Csend Zuhanás Kitörni kész a szépség Apró virágjaim nyílni kezdenek De kinek tündököljenek, Ha nem öleli őket más Csak vígasztalan fekete?

Posted by
Posted in

Orvvadászat

Az egyetlen amit érzek Az az el nem múló zsibbadás Mikor az egyén végtelen tegerébe vérzek Talán ilyen lehet delfinnek lenni. Ilyen amikor elveszik a szépet. A sós víz tisztára mossa a sérelmeket. Elmúlok hát én is Elvisz az ár,elsodor Pont úgy,mint az este utolsó Zsebdohányos cigarettája Most úgy füstölök el Az Atlanti-óceánba.

Posted by
Posted in

Mese

A szemeimben kiégett egy naprendszer Elcsitult minden szuper nova Militarista űr telepedett oda Ahol az ész szegezett szuronyt a szívemre. Megfáradtam volna? Azt hiszem tényleg csak a megszokás jár belém. Egy berögződőtt rándulás az élet, Egy szép szó mit alkoholra cserélnek. Egy lehorzsolt térd,egy szemrehányás: Megváltoztál,te nem ilyen voltál. Piroslik az arcom Talán a szégyen,talán […]

Posted by
Posted in

Valami kell helyetted

Az egyetlen ami a számhoz ér, Az a halvány rózsaszín rúzs, Amit pótcselekvésként használok, Így olyan mintha bármelyik percben megérkezhetnél. Mindez hiába való hiszen Egy sms sem érkezik màr tőled. Nem tudom űberelni a valódi otthonod, Mindíg oda fogsz tartozni úgyhiszem. De ez így van rendjén Én vagyok a hangos-csendestárs Aki örökké várni fog rád […]

Posted by
Posted in

Nevem Mózes

A legendák meghaltak Visszafordíthatatlan tél telepedett Minden kapcsolatra itt e földön. Én viszont megmásítom a megmásíthatatlant. Belekeletkezem a munkába, mint az építők, És reményeket gyártok Vissza nem fizetendő hitelbe. Elvezetek mindenkit oda ahol a lelkük is kap enni Az én világomban örömöt aratnak. Itt élnek azok a sárkányok amiket másutt csak egy gyermek eregetett, Tudom,a […]

Posted by
Posted in

Teátrum

Mások vagytok,elmúltatok. Ez egy új színjáték, nekem senki sem adta ki a darabot. Hideg lett minden szándék, mégis bármerre megyek,ég a színpad. Könnyeimmel oltom a tüzet míg ti csak kérditek,miért nem apad, hát megmentelek titeket! Új álarcok vigyorognak a sötétben mindenikre ráül a gúny, a megvetés, fészket raktak az elmémben, mint egy elrontott tánclépés. Most […]