About Me

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két családos gyermekem, és hat családos nevelt gyermekem van. Összes gyermekem és unokám létszáma huszonhárom fő. Három évvel (2016. decemberben) ezelőtt írtam életem első versét. Tagja vagyok a MANE Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének, 2018. évben ott nívódíjat kaptam. A Facebook közel 400 csoportjában tag vagyok, ezen belül több, mint 300 csoport oldalán rendszeresen publikálom a verseimet. A nevemmel fémjelezve saját versoldalam, és saját irodalmi és képzőművészeti csoportom is van. További 14 csoportban tisztséget töltök be. Harmadik éve élek Dabason egy élettársammal, Ő a Bólyai Egyetem Bölcsészkarán szerzett magyar-angol nyelvtanári diplomával rendelkezik. Nyugdíjasok vagyunk rendezett anyagi háttérrel.

Posted by
Posted in

Hallucináció

Gyertyaláng pislákoló, táncoló Sejtelmes fényénél Szerelmes versemet írom. Az éjszaka sötét fátyla Beborítja a Mindenséget. Lelkemben viszálykodnak A kielégítetlen, gyönyörű álmok. A falon most ijesztő árnyak Rendezetlen sorokban vonulnak, Szinte hallani vélem a lépések neszét. A csend őrjítően zajong agyamban: Veled együtt fejemből, Lidérc szárnyakon Minden gondolat elszáll. Az álom-manók rátelepednek szememre, Tarkómra kulcsolom kezem. […]

Posted by
Posted in

Sír a hegedű

A messzi távolból, hegedű Kesergő sírását hozza a szél, Annak lelke az együttérzés fájdalmától, Már csak lágy szellőként Hord hangot felém. Kecses testén a vonó, Csodálatos angyali hangon, Simogatóan,búsan mesél. Síró lelke a kedves gordonkáról Szerelmes emlékeket idéz. A gordonka teste és élte Derékban eltörött, s koporsójában: Végleg a tokjában fekszik . A duett a […]

Posted by
Posted in

Útravaló a hamuban sült pogácsa mellé…

Engedd a fénynek, hogy megsimogasson, Hagyd a szellőt, hadd borzolja a hajad! Locsold a virágot, s bimbója fakad, Tartsad a szerelmet mindig parázson! Szeresd, ki veled tart a Te utadon, Gyönyörködj a hajnalban mikor pirkad, Örülj a Napnak, hogy újból Rád virrad, S tudd: sok társad él ezen a világon! Az élet szépsége rajtad is […]

Posted by
Posted in

Hirdesd!

Szállj fel büszke, nagy madár, jelképe szabadságnak, Röpülj a tenger- és égbolt között, vidd hírül igazságnak! Hirdesd- Sas- , hogy van tudatban az égben szabadság, S van a Földön a fejekben bizalmatlanság! Tudasd, hogy itt lent még élnek békére vágyó emberek! Ők szabadságra vágynak, s élnek velük gyermekek. Add hírül, hogy sok helyütt inogva áll […]

Posted by
Posted in

Szívemben muzsikál az élet

Emlékeimben gyönyörködöm, Szívemben simogató meleget érzek, Kint a lombok közt épülnek a fészkek, Arcomra kiült a boldog öröm. Szikrázó narancssárga fények ölelkeznek, Szemembe kacsintanak, s gyorsan elillannak, Rigófütty ébresztett: hajnali dalosai a tavasznak, Lelkemben ők húrokat pengetnek! Alszanak már a csillagok, Fénylő szemüket szerelem- fátyol takarja, Lelkük melegét a tündöklő Nap vigyázza, S estére születnek […]

Posted by
Posted in

Hej! Te…

Kocsmában ül a bánat, Kettétört életét borba fojtja, Vigasz nélküli lelkét könnye áztatja, Társult vele a kárhozat! Hej! Mikor zöld volt a határ, Faluvégen szedtük a kék ibolyát, Csókos szádat csókkal simogattam, S örömömben a “nagybőgőbe beugrottam”! Hej! “Te rongyos élet”, Mit tettél velem? Elengedted Kedvesem, S elhagyott reménységem! Kocsmából távozik a bánat, Sírkert lelke […]

Posted by
Posted in

Megemlékezés /4 részben/

I.rész :  Emlékek szívébe bújt szeretetünk, Felejthetetlenül elmúlt oly sok év! Az én hajóm úszik, s Neked ott a rév: Külön- külön szárnyal már a mi lelkünk. Sikertelen küzdelem volt életünk. Szerelem volt, s benne is a kellő hév, Mégis Rád fente kaszáját ” ez a név” : Így megszakadt boldog létünk! Nem volt választás, […]

Posted by
Posted in

Lélekkapocs

                                                             A magyar haza zászlaját Emeld magasra ahol élsz, Zengd mindenfelé himnuszát, Vess el mindent, amitől félsz! Nyisd meg a szíved kapuját, Áramoljon lelked fénye, Add […]

Posted by
Posted in

Gondolataim és vágyaim

Csendesen elmúlik az éj, Sötétség varázsa elszáll, Feledésbe merül a kéj, S a volt álomkép továbbáll. Őseimből senki sem él, Szívem fájlalja a múltat, Eszem békés jövőt remél, S nem látom az oda utat. Egy ideális világban A népek testvérként élnek, Gyermekáldás vigalmában Az ő jó sorsukban hisznek. Jövő építése a cél, Alapja : családszeretet. […]

Posted by
Posted in

Irgalom

 Őrjítő a csend, Magányhoz szól a harang, Megdermed a könny, S csillagot éget a Nap! A küszöbön áll a lélek, A csendet felfalja egy jaj, Szívet szorongat az élet, S az kialszik hamar! Lelke áldott, s mégis eltávozott, Ó, mondd meg miért? Miért folyjon annyi könny Ha nincs rá ok? . Ó, mondd! Mondd meg: […]