About Me

Reményi Tamás az Irodalmi Rádió szerzője.

Budapesten 1946. július 17-én születtem. Gépipari érettségi után ifjúságpolitika tanszakon tanultam. Két családos gyermekem, és hat családos nevelt gyermekem van. Összes gyermekem és unokám létszáma huszonhárom fő. Három évvel (2016. decemberben) ezelőtt írtam életem első versét. Tagja vagyok a MANE Magyar Alkotók Nemzetközi Egyesületének, 2018. évben ott nívódíjat kaptam. A Facebook közel 400 csoportjában tag vagyok, ezen belül több, mint 300 csoport oldalán rendszeresen publikálom a verseimet. A nevemmel fémjelezve saját versoldalam, és saját irodalmi és képzőművészeti csoportom is van. További 14 csoportban tisztséget töltök be. Harmadik éve élek Dabason egy élettársammal, Ő a Bólyai Egyetem Bölcsészkarán szerzett magyar-angol nyelvtanári diplomával rendelkezik. Nyugdíjasok vagyunk rendezett anyagi háttérrel.

Posted by
Posted in

Verscsokor

Elégnek vágyaink Karjaim közt ringatlak szerelmesen, Tűzpiros virágot tűzök hajadba, Csókjaimat lehelem az ajkadra, Szempillád rezdülését is figyelem. Napsugár takarja álomszép tested, Izzik már lelked szerelmi parazsa, Ölelő karod fonod a nyakamra, S mosolyogsz elégedetten, kedvesen. Megáll az idő, szavakra nincs szükség, Átkarol bennünket e gyönyörű lét, Ösztönösen uralnak érzéseink. A vérünk forr, szaporábban lélegzünk, […]

Posted by
Posted in

Szárnyaljon tovább

A lelkemhez szól a szép magyar líra, Fény sugarát ontja annak hallatán, A szívem repes a Himnuszunk szaván, Mert az áldás ráfér minden magyarra. Magyarnak lenni a lét kiváltsága, Büszkeség ragyogja be kultúráját, Fények övezik a nyelvünk világát: Szívünk egyetlen igaz szószolója! Fénykoszorúban szárnyal művészetünk, A hagyományainkkal együtt élünk, Csillagjainkra hálával gondolunk. Tündököljék a magyar […]

Posted by
Posted in

Életkép-álom

Álmodnak a vágyak egy szebb jövőt: Hol az élet kész öröm, Hol boldog emberek sétálnak a parkban, Hol minden gyermek önfeledten játszadozhat a szabadban, Hol virágok illata szállong, Hol a természet gyönyörűsége nem csak egy álom! A szerelem ott már nem lázong, Lélek lélekkel páros, S a szívek egymásért dobognak, A szemek boldogságban ragyognak, Könnyük […]

Posted by
Posted in

Csókokkal fogadunk

Orgona nyílik, lelkem heve izzik! A tavasz tüze emészt, láng csókol észt, Agy nem érez vészt, szerelemben vesz részt. Esteledik, s a virág illatozik. Testem már alszik, lelkem álmodozik. Most is bennem élsz: Te szerelmes vagy, égsz! Szívem tettre kész, perzseled, majd’ elvész: Mégsem ellenkezik, benned megbízik. Magányban vergődünk, reggel ébredünk. Jó lesz majd estünk, […]

Posted by
Posted in

Valahol egy külvárosi éjszakában

Sötétbe burkolódzott a város, Sok ágyban izzad már a vánkos, Ragyognak az égen a csillagok, Szemet vetettek az utcákra az álmatlanok. Homályos, torz képet mutat a sötétség, Lelkekből árad a kétség, Könnyek hullnak, szerepet vállal a féltékenység, A csendet felébreszti az érzékenység. Ivóból kiszűrődik a vigalom, Szóbeszédet követi az unalom, Felkiált egy hang: ” hol […]

Posted by
Posted in

Nyugállományba vonul az öreg tél

  Elcsendesedik a téli táj, Álomra hajtja fejét a természet, Itt nincs már érzelem, ami neki fáj, Majd a kikelet ide is hoz új életet. Fellegeket üldöz a szél, Zúgva fák körül tekereg, Zimankós álomról mesél, Jégvirág, elfújt takarója után kesereg. Öreg tél ablak mögül nézi a silány tájat, Szeméből kifogyott már a hópehely, Újítani […]

Posted by
Posted in

Léted sója

  Nézz a szemembe lelkünk örömére, Láss a szívembe, lángol a szerelme, Nyújtsd a kis kezed, had legyek támaszod, S csak két dolgod van: szeress, és légy boldog! Tengerkék víztükre ringat örökre, Boldogságban ölel karom, s csak nézel: Életvalóságod, esetleg álmod? Vagy csak vágyod, hogy én legyek a párod? Szíved hív, dallamos zenéje csábít, Selymes […]

Posted by
Posted in

Orgonavirág nyílt

Az élet órája dobban testedben, A szerelem hívó dallama csendül, Lelkedben a vágyódás lángja rezdül, Tüzes véred bent forr az ereidben! Szilaj gondolatok csapongnak benned, Arcod selymes bőrére a pír kiül, Szempillád csillagod fölött elterül, Édes-keserv lüktetés a szerelmed! Ártatlan kis mosolyra mozdul ajkad, Boldogság sikolya távozik halkan, S kicsordul néhány gyöngycsepp a szemedből. Elnyújtózik […]

Posted by
Posted in

“Mert engem szeretsz”

“Mert engem szeretsz”, az életem lehetsz, Velem a csillagok fényét akarod, Helyezd karomba a bársonyos karod, Öleléssel a végzeteddé tehetsz. Szerelemmel elárasztom szép lelked, Bearanyozom hozzám kötött sorsod, Szívemben őrzöm vággyal megtelt álmod… Mert: “Áldott csodáknak Tükre a szemed”! Szíved tündöklő fénye: reménysugár, Mézédes csókjaid a szerelmi ár, Éltető tüzed már bennem is izzik. Mint […]

Posted by
Posted in

Reményi Tamás: Úton a végtelenbe (mesterszonett)

  XV. szonett: Mint a végtelenbe repülő álom… Illatfelhővel bájol a rozmaring. Kelyhed álomba távozik: ez dopping! Szerelem fényeiben álmodozom. Kristályfényben jő’ szeretet s vágyálom, Az lesz a világ eszményképe, fétis! Víg mosollyal ragyog a Nap s felderít, A fényekből a sötét elandalog. Az álom visszatér, a szívben bujkál: Sötétséget hajnal elküld világgá, Lelkünkben akkor […]