About Me

rosamariabNevem: Rosa Maria B. Nem vagyok kezdő a szakmámban, de kezdő vagyok a lírában. A jogi szakirodalom néhány helyen megemlékezik a nevemről, de talán ez „amortizálódik” a leggyorsabban, hiszen a paragrafusok szinte napról napra cserélődnek. Rosa Maria B. néven publikálok. Remélem, sokan megbocsátanak nekem amiatt, hogy zárkózott embernek tűnök, holott aki ismer, tudja, hogy közvetlen, mosolygós, baráti társaságban rendkívül oldott ember vagyok. Évekkel ezelőtt döbbentem rá, hogy sok esetben hiábavaló dolog, ha az ember az összes energiáját arra pazarolja, hogy törvényeket és koncepciókat fogalmaz meg és érvel pro vagy kontra. Ahogyan a filozófus mondta, a jog a politika szolgálólánya, úgy gondolom, hogy aki ismeretségi körömben jogász kollégaként ezt megkérdőjelezte valaha, az ma igazat ad, no nem nekem, hanem a filozófusnak. A jogban maradandót alkotni nem lehet, legfeljebb a jogi bibliotéka számára, amelyet Magyarországon a legjobb esetben az Országos Széchenyi Könyvtár és az egyetemi könyvtárak őriznek meg porosodó polcaikon, ma már CD lemezen szokás ilyet kiadni, de hát néhány szakdolgozatot író joghallgatón, és Phd-ját fogalmazó szakemberen kívül nem olvassa azokat senki. Sokkal inkább kihívást jelentő feladat, és örömet adó elfoglaltság igazi irodalmat csinálni, amelyen legalább mosolyog az olvasó, de a derű feledteti benne a mindennapi szürkeséget és bánatot. Egy szakmai rendezvényen 2008-ban egyszer azt bátorkodtam odasúgni egy – egyébként a közoktatás terén elhivatott – kollégámnak: sokkal hasznosabb dolgot csinálnék, ha meséket írnék. Ekkor az ismerősöm rám nézett, és azt mondta, ő is erről szokott néha álmodozni. Nos, a meséket leginkább a gyerekek olvassák, de a felnőttek számára is erősen ajánlott. Eljött az idő…… itt az alkalom…. kezdd el, amit, még ha viccből is mondtad, el szerettél volna kezdeni. Lehet, hogy a gyermek kezdeti lépései is bizonytalanok, néha megbotlik, hasra esik, elsírja magát, de újra feláll. Petike, ….akarom mondani Marika jár(ni) tanul. Mert a szakmájában már nincs sok, amit meg lehetne tanulni, vagy talán a szakma és az élet nem engedi, hogy tovább csinálja azt, ami az élete addigi értelme volt. Írásaim között vannak esszék, novellák, de elsősorban verseket írok. A vers számomra – leszámítva a szabad versek egy részét – olyan, mint a muzsika. Ugyanazt vallom, amit nagy zeneszerzőink és zenét oktató kiváló művészeink: a zene – így a líra is – dallam, ritmus és harmónia egysége. Ha valamelyik hiányzik, az már nem igazi zene, nem igazi vers. A verseimet is így írom: legyen meg bennük ez a hármas egység. Versben is, ahogyan a nők az öltözködésben, szeretem a stílusokat. Ez olyan, mint amikor egyszer rohanunk, egyszer van időnk, egyszer vidámak vagyunk, máskor sírunk. Van, amikor szürke hétköznapokból áll az életünk, van, amikor ünnep. Nekem ünnep, amikor elkészül egy versem, egy novellám vagy egy egypercesem. Mindig a valóságról és az emberek vágyairól írok. Szeretném ezeket megosztani az irodalomkedvelő emberekkel.

Posted by
Posted in

Félhomály

Félhomály   Kialudtak a fények, az egész város sötét, asztalomon csak a gyertya és a monitor fénye ég. Azt mondják, a gyertya lángja meleget ád, lelkedet melengeti, ha bánt a magány.   Künn zuhog az eső, dézsából öntik, bent a lakás melege vár, szemed fátylában megcsillan a gyertya lángja, rádnehezedik a félhomály.   Az eső […]

Posted by
Posted in

Hit

Hit Életednek értelmét mondd, megtaláltad? Érzését szívednek valaki valaha kitalálta? Szépségét a világnak mind észrevetted, s rideg közegben magadban mindezt eltemetted?.   Sokáig nevettél, szaladtál, sziklákat görgettél mint Szüszüphosz, megoldani mások baját, s mikor terhessé vált az élet, nincs, ki gondoljon Rád.   Mások terhét meddig cipeled még? Van-e még hited, hogy befejezd itt még […]

Posted by
Posted in

Csillagdal

Csillagdal   Csillag, csillagfény! Mást ígér, nem a napot, de az eget, égen túli gyötrelmeket.   Csillagom, holdas éj! Ne ígérj! Csak magadat, tenmagadat, hajnali virradat.   Szivárvány, fénytörés, záporba toluló napsütés. Csalogat, hiteget, játékos kedvű földi istened.   Villámlás, mennydörgés, haragvó istenség, az égi kovács a vasat üti, ereje izmait feszíti.   A tüzes […]

Posted by
Posted in

Elefántcsont

Elefántcsont   Látod? Ott fenn! Azt a fehéret? Látom, nézem, nyújtom karom, de nem ér fel.   Milyen fehér! Miből készült? Hóból vagy tejszínhabból? Nem gyermekem, elefántagyarból.   S miért van oly messze? Karom nem éri el sosem, de még a hangom sem, hallja senki  ott fenn.   Sikítsak, Anyám? A gondunk oly sok már. […]

Posted by
Posted in

Tánc

Tánc   Mozdulat látványa test ívének varázsa, beszédet pótló.   Gerinc ívelése, izmok feszülése, Pörgés körbe-körbe.   Emelés és ugrás, magával ragad a tánc, piruett, pa-des des.   Tü-tü és balettcipő, műfaj, könnyednek tűnő, embert próbáló.   csontjaid könnyedek, nem könnyű emelni tested, ívelt ugrásnál.   Lehetnél madár, szállhatnál mezőkön át a végtelenbe.   Nem […]

Posted by
Posted in

Dér

Dér   Csendben megtelepszik a rét fűszálain a kelő nap csillogó fényében, harmattá válik, mire felkelsz, s reggel nyújtózol szobád melegében. Nem látod már, mire a nap felkúszik az égre, s   felengedett a fagyhatárról a föld éjjeli dermedtsége.   Tavasz, ősz, kora tél hibernált természete: mintha minden félálomban lenne, majd hirtelen ébredne. Hajnali háromkor még […]

Posted by
Posted in

Tűzmadár

Tűzmadár   Égő tűz színe a tollad. Felborzolta a dac, a bántás, a harag, amit akkor éreztél, mikor a sértés metsző élét torkodnak szegezték, s belül fájt és szíved hasította ketté az álnokság, mit veled szemben tettek. Szóval-tettel megköveztek olyanért, amit el sem követtél. Tűzmadár! Vörös-e már a tollad? Felszállsz-e a magas toronyba?   Hangod […]

Posted by
Posted in

Amneris

  Amneris   Hatalom kegyeltje, bíborban s aranyban született, Istenek csókjától fogantatva, s széltől óvva neveltetett.   Milliók életén taposhatsz, papot s tanácsost alázhatsz, tagadhatod a Napot s a csillagot, Istened magad vagy, mondhatod.   Mindent megtehetsz, bármit elvehetsz, vágyhatsz szolgára, kincsre, egyet nem kapsz meg sosem.   Kincsért, hatalomért szerelmet nem vehetsz, érzések tisztaságában […]

Posted by
Posted in

Turandot

Turandot   Császár lánya, nagy Kínában! meghallod-e hangom másik tartományban? Híred eljutott határokon túlra, még a Nagy falon is átjutott, szomszéd országokba! Nem szépséged hirdetik, de tudásod, bár szolgálóid mondják, bőröd alabástrom, mit burkolnak sanghai-i selyembe, brokátba, s körötted fújnak aranytrombitákat. Hideg vagy, mint a kő, körülvesznek kérők, de Te uralkodónak akarsz látszani, mindenki előtt. Vagy […]

Posted by
Posted in

A piramis

A piramis   Eljártál? – kérdé a fáraó írnokát. Teljességgel Uram – válaszol az írnok, s tollszárán meg sem száradt a tinta, s a fáraót megnyugtatja válasza. Eljártál? – kérdi az írnok a munka irányítóját. Uram! Sokmillió rabszolga teljesíti parancsod, a piramis épül,  a Nap felé nyúlik feljebb s feljebb már. Eljártál? Csattog-e a korbács? […]