About Me

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.)

Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata.

Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta:
„Szívből jön a szó.
szülője a gondolat,
lelke az ihlet.”  

Versei az életről, az emberi lét legfontosabb eseményeiről, születésről, szerelemről, az emberi érzésekről, kapcsolatokról, örömről, bánatról, szenvedésről, a magányról és a reményről szólnak. Sokszor használ szimbólumokat valamely jelenség leírására. Verseit gyakran zárja valamilyen frappáns fordulattal. Versei közt előfordulnak hagyományos formájú versek, de ír haikut és esetenként időmértékes formájú verseket is.  Kedveli a szabad versformát. 2017-ben jelent meg első verseskötete, ’Szabadság, szerelem, hit’ címmel. Több antológiában jelentek meg versei: a Litera-Túra Művészeti Magazin kiadásában ’Angyalhaj’ címmel, az Irodalmi Rádió szerkesztésében ’Kerekerdő’ címmel, a ’Szerelmemnek Bálint napra’ címmel, valamint a ’Zsongó tündöklés’ címmel kiadott antológiában.  Egy verse szerepelt a XXI. Aquincumi költőversenyre beküldött versenyművekből válogatott kiadványban.

Prózai munkái többnyire novellák, illetve Örkény egyperceseihez hasonló, kissé filozofikus eszmefuttatások. Örömmel ír gyermekeknek szóló verseket, valamint meséket is, amelyeket felnőttek számára is ajánl.  

Posted by
Posted in

Ithakai jóslat (A vándorutam Ithakáig c. záró verse)

 Ithakai jóslat   Emléked áldja az ég, borítsa az istenek bíbor szegélyű palástja. Jóslatod éltem kíséri homályba vesző holdsugárral.   Ezüstös fénnyel árasztod el lelkünk s az ithakai vándor dülöngő bárkáját, szirének éneke zengi dicséreted, s szünteti  a bánat tűnő káprázatát.   Hol vagy Odüsszeusz, vándor, merre jársz? Penelopé fátylát szövi, csak rád vár. Szállnak […]

Posted by
Posted in

Élni akarok, ne háborúzz

Élni akarok, ne háborúzz!   Elhallgatott épp a fegyverek ropogása, tűzcsend van most  néhány perce. Merre jársz most, gyermekét féltve dajkáló asszony, ki a holnapot tartod öledben? A házfalakról multiplikáltan visszhangzó csendben feljajdul hangod sírva, majd a bajt feledve, furcsán nevetve: nem halunk bele, túléljük ezt is! Katona! Adj vizet a gyereknek!   Tűzszünet van […]

Posted by
Posted in

Gyűlölöm a hazugságot

Gyűlölöm a hazugságot   Mi is a hazugság? Talán a realitások, az embernek az életről alkotott valóságképének a cáfolata, letagadása, megtagadása, vagy egyszerűen elutasítása. Hazudni csak tudatosan, szándékosan lehet. Véletlen hazugság, mint ilyen, nem létezik, azt a mindennapokban tévedésnek nevezzük. „Tévedni emberi dolog” – szoktuk mondani, azonban hazudni már nem is annyira emberi, mint inkább […]

Posted by
Posted in

Macskák és holdak

Macskák és holdak   Ma telihold van! – újságolnám ujjongva az erkélyemen ülve telefonon valakinek, aki fontos nekem, de csak a macska az, aki kijön hozzám a szobából, és megszagolja a koktélospohárban illatozó száraz Martinit és a benne ázó citromkarikát. Akár az oliva is megfelelő lenne bele, de most egyszerűen a citrus illatára vágytam. Felnézek […]

Posted by
Posted in

A páva

A páva   Tipeg-topog, járkál fel s alá peckesen a páva, mint valami dáma, faroktolla kiterítve, mint a legyező, lépeget egymagában.   Zöldarany, füstszín, mélykék, lila, sárga, színkavalkád a tollában, viseli büszkén fajtajegyeit, tündöklik a fénysugárban.   Megszólal a fejed felett, hangja, mint a fácán vagy a fajdkakas, körülnézel, s nem is hinnéd, hogy néha-néha […]

Posted by
Posted in

Farkasok

Farkasok   Hé, farkasok! Haraptok-e még, maradt-e fogatok? Elég húst téptetek a koncból, tele a gyomrotok?   Tépőfogunk elég éles, a gyomrunk korog, megint éhes. Van még a nyájban elég jerke, mit ki lehet ragadni, ha az őrző gyenge.   Újra megjött az étvágyatok? Maradt még elég hús az áldozaton, vagy csak a csonton és […]

Posted by
Posted in

Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk Van búzából dagasztott, van rozs és rozsos, burgonyás, mint a lángos, és van magvas ….hmmm……ezerféle finomság. Ha betérsz egy pékségbe, rögtön megcsap a frissen sült kenyér és pékáru illata… Nincs mással összehasonlítható illat. Meglátod a ropogósra sült héját, vagy ahogyan néhol mondják „haját”, és rögtön arra vágysz, hogy letörd a forró serclit és […]

Posted by
Posted in

Kutyák

Kutyák   Éhesek vagytok? Vadul csaholtok? Nincs itthon a gazda, korog a gyomrotok? Szátok szélén a nyál majd kicsordul, nyakatokon a  nyakörv szaggatva szorít, mikor a kapu csikordul.   Hol van a régi, szabad énetek, mikor a hegyet s az erdőt járta szabad népetek? Elég volt a pocok is, s néha a rablott tyúk, s […]

Posted by
Posted in

Haragszik az Isten, értem haragszik

Haragszik az Isten, értem haragszik   Haragszik az Isten, értem haragszik, kit megáldott érzéssel s a beszéd képességével, most azt kívánja: ne beszéljek. Ne beszéljek, ahogyan arra a tudó ember hivatott, s hagyjam a szót másnak, ki arra nem méltó. Tüzes villámaid szórod Uram, s haragszol. Értem haragszol, tudom, s nem ellenem, mert ostoba, e […]

Posted by
Posted in

Huszonnégy

Huszonnégy   Hol van a fény, mi a szemedben sugárzott rég, kicsi szöszke lányom? Látod a távot, mit futni akartál, de régen rájöttél már, hogy az nem a te utad, mit bejárnod tévedés s tévelygés, a labirintus folyosói mélyén.   Ariadné fonala kivezet, ha hajt a változtatás iránt a vágy, s ráébredsz, hogy előre ma […]