About Me

rosamariabNevem: Rosa Maria B. Nem vagyok kezdő a szakmámban, de kezdő vagyok a lírában. A jogi szakirodalom néhány helyen megemlékezik a nevemről, de talán ez „amortizálódik” a leggyorsabban, hiszen a paragrafusok szinte napról napra cserélődnek. Rosa Maria B. néven publikálok. Remélem, sokan megbocsátanak nekem amiatt, hogy zárkózott embernek tűnök, holott aki ismer, tudja, hogy közvetlen, mosolygós, baráti társaságban rendkívül oldott ember vagyok. Évekkel ezelőtt döbbentem rá, hogy sok esetben hiábavaló dolog, ha az ember az összes energiáját arra pazarolja, hogy törvényeket és koncepciókat fogalmaz meg és érvel pro vagy kontra. Ahogyan a filozófus mondta, a jog a politika szolgálólánya, úgy gondolom, hogy aki ismeretségi körömben jogász kollégaként ezt megkérdőjelezte valaha, az ma igazat ad, no nem nekem, hanem a filozófusnak. A jogban maradandót alkotni nem lehet, legfeljebb a jogi bibliotéka számára, amelyet Magyarországon a legjobb esetben az Országos Széchenyi Könyvtár és az egyetemi könyvtárak őriznek meg porosodó polcaikon, ma már CD lemezen szokás ilyet kiadni, de hát néhány szakdolgozatot író joghallgatón, és Phd-ját fogalmazó szakemberen kívül nem olvassa azokat senki. Sokkal inkább kihívást jelentő feladat, és örömet adó elfoglaltság igazi irodalmat csinálni, amelyen legalább mosolyog az olvasó, de a derű feledteti benne a mindennapi szürkeséget és bánatot. Egy szakmai rendezvényen 2008-ban egyszer azt bátorkodtam odasúgni egy – egyébként a közoktatás terén elhivatott – kollégámnak: sokkal hasznosabb dolgot csinálnék, ha meséket írnék. Ekkor az ismerősöm rám nézett, és azt mondta, ő is erről szokott néha álmodozni. Nos, a meséket leginkább a gyerekek olvassák, de a felnőttek számára is erősen ajánlott. Eljött az idő…… itt az alkalom…. kezdd el, amit, még ha viccből is mondtad, el szerettél volna kezdeni. Lehet, hogy a gyermek kezdeti lépései is bizonytalanok, néha megbotlik, hasra esik, elsírja magát, de újra feláll. Petike, ….akarom mondani Marika jár(ni) tanul. Mert a szakmájában már nincs sok, amit meg lehetne tanulni, vagy talán a szakma és az élet nem engedi, hogy tovább csinálja azt, ami az élete addigi értelme volt. Írásaim között vannak esszék, novellák, de elsősorban verseket írok. A vers számomra – leszámítva a szabad versek egy részét – olyan, mint a muzsika. Ugyanazt vallom, amit nagy zeneszerzőink és zenét oktató kiváló művészeink: a zene – így a líra is – dallam, ritmus és harmónia egysége. Ha valamelyik hiányzik, az már nem igazi zene, nem igazi vers. A verseimet is így írom: legyen meg bennük ez a hármas egység. Versben is, ahogyan a nők az öltözködésben, szeretem a stílusokat. Ez olyan, mint amikor egyszer rohanunk, egyszer van időnk, egyszer vidámak vagyunk, máskor sírunk. Van, amikor szürke hétköznapokból áll az életünk, van, amikor ünnep. Nekem ünnep, amikor elkészül egy versem, egy novellám vagy egy egypercesem. Mindig a valóságról és az emberek vágyairól írok. Szeretném ezeket megosztani az irodalomkedvelő emberekkel.

Posted by
Posted in

Amneris

  Amneris   Hatalom kegyeltje, bíborban s aranyban született, Istenek csókjától fogantatva, s széltől óvva neveltetett.   Milliók életén taposhatsz, papot s tanácsost alázhatsz, tagadhatod a Napot s a csillagot, Istened magad vagy, mondhatod.   Mindent megtehetsz, bármit elvehetsz, vágyhatsz szolgára, kincsre, egyet nem kapsz meg sosem.   Kincsért, hatalomért szerelmet nem vehetsz, érzések tisztaságában […]

Posted by
Posted in

Turandot

Turandot   Császár lánya, nagy Kínában! meghallod-e hangom másik tartományban? Híred eljutott határokon túlra, még a Nagy falon is átjutott, szomszéd országokba! Nem szépséged hirdetik, de tudásod, bár szolgálóid mondják, bőröd alabástrom, mit burkolnak sanghai-i selyembe, brokátba, s körötted fújnak aranytrombitákat. Hideg vagy, mint a kő, körülvesznek kérők, de Te uralkodónak akarsz látszani, mindenki előtt. Vagy […]

Posted by
Posted in

A piramis

A piramis   Eljártál? – kérdé a fáraó írnokát. Teljességgel Uram – válaszol az írnok, s tollszárán meg sem száradt a tinta, s a fáraót megnyugtatja válasza. Eljártál? – kérdi az írnok a munka irányítóját. Uram! Sokmillió rabszolga teljesíti parancsod, a piramis épül,  a Nap felé nyúlik feljebb s feljebb már. Eljártál? Csattog-e a korbács? […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Küzdelem   Szelekkel szembeszállni, vihart bőrödön érezni, próbára tevő harc. Hazugokkal játszani, igazságot tiporni, hitet próbáló gazság. Érzések színlelése, magukat megjátszóktól, játéknak tűnő ábránd. Történetedet mesélő, lényegét nem ismerők, jót akaró vakok. Volt-e valaha máshogy? Lesz-e valaha másképp? Reménykedhetsz még talán… Reményed lehet hited. Hited miből meríted? Barát, bor, vallás? …a pénz? Pénzed elgurult arany, […]

Posted by
Posted in

Magány

Magány Magányos fa, ki büszkén állsz a hegy ormán, vihartól megtépve, villámtól megrázván. Ágad töredezett, a fagy is megviselt. Miért nem mozdulsz, mire vársz?   Majd jön a tavasz, kihajt ágam, a Nap kisüt, melege ereim átjárja, gyökereim megújulnak, szívják az erőt, új életet adok a friss sarjnak, mi törzsem mellett kinő.   Kérged darabokban […]

Posted by
Posted in

Érték

Érték   Számodra mi az érték? Elgondolkodtál már ezen, ha megkérdték? A gazdagság, a munka, az idő vagy a pénz? A jó gondolat, a kreativitás, a tudás, ilyen értelemben a szellemiség? … a történetírás vagy a társadalomszervezés?   Ha látsz benne rációt, nem más az, mint a reláció. Viszonylagos itt minden, e földi létben, mi […]

Posted by
Posted in

Sas

Sas Nesztelen suhanva sepred szárnyaddal a nap sugarának csillámait, szárnyaid a légre feszítve szárnyalsz a levegő hullámain, majd megpihensz szirteden.   A Napot áhítod, felé igyekszel, mint egykor Ikarosz vágyott szabadon szárnyalni, majd tollait hullajtva a mélybe zuhant.   Nem vágysz többre, csak mit szemed a földön meglát, mindent látsz a magasból, de nem szólsz, […]

Posted by
Posted in

Stelláció

Stelláció   Konstelláció, koordináció kooperáció, konspiráció. Játék a szavakkal, játék a betűkkel, játék mindennel, mi eléd kerülhet.   Nem nézel se jobbra, se balra, dolgodat intézed egyre csak rohanva. Aztán az este magánya, elalszol, könnyezve párnádat gyűröd, takaród ölelve.   Reggeli ébredés: magadnak jó reggelt – másoknak szép napot! kávéfőző kotyogása, köntös suhogása, könny a […]

Posted by
Posted in

Jóslat

Jóslat   Cinnemastaka sorsa érje azt, ki oly kegyetlenségekre képes, mely a tudást az ostobaság oltárán áldozza fel, s az igazért harcolni nem mer. Hátulról támad, szemedbe nem néz, s egyetlen mérce számára a hatalom és a pénz.  Magát mázsával, igaz embert centire mér, s a valót élesen látót némaságra, s Lilliputba száműzetésre ítél; a […]

Posted by
Posted in

Albatrosz

Albatrosz   Messze, távol, hová vitorlád elhajtottad, keresed utad a tengeren. El nem érhető a horizont, s nincs mihez igazítsd a hajókereket. Keresed az égen a pontot, mihez igazodj, de csak a Nap tűz szemedbe a felhőtlen égről, s hajód imbolyog.   Mihez igazodj? Merre tarts? Hol a kikötő, melybe hajódat Isten vezérelheti? Hé, kapitány! […]