About Me

rosamariabNevem: Rosa Maria B. Nem vagyok kezdő a szakmámban, de kezdő vagyok a lírában. A jogi szakirodalom néhány helyen megemlékezik a nevemről, de talán ez „amortizálódik” a leggyorsabban, hiszen a paragrafusok szinte napról napra cserélődnek. Rosa Maria B. néven publikálok. Remélem, sokan megbocsátanak nekem amiatt, hogy zárkózott embernek tűnök, holott aki ismer, tudja, hogy közvetlen, mosolygós, baráti társaságban rendkívül oldott ember vagyok. Évekkel ezelőtt döbbentem rá, hogy sok esetben hiábavaló dolog, ha az ember az összes energiáját arra pazarolja, hogy törvényeket és koncepciókat fogalmaz meg és érvel pro vagy kontra. Ahogyan a filozófus mondta, a jog a politika szolgálólánya, úgy gondolom, hogy aki ismeretségi körömben jogász kollégaként ezt megkérdőjelezte valaha, az ma igazat ad, no nem nekem, hanem a filozófusnak. A jogban maradandót alkotni nem lehet, legfeljebb a jogi bibliotéka számára, amelyet Magyarországon a legjobb esetben az Országos Széchenyi Könyvtár és az egyetemi könyvtárak őriznek meg porosodó polcaikon, ma már CD lemezen szokás ilyet kiadni, de hát néhány szakdolgozatot író joghallgatón, és Phd-ját fogalmazó szakemberen kívül nem olvassa azokat senki. Sokkal inkább kihívást jelentő feladat, és örömet adó elfoglaltság igazi irodalmat csinálni, amelyen legalább mosolyog az olvasó, de a derű feledteti benne a mindennapi szürkeséget és bánatot. Egy szakmai rendezvényen 2008-ban egyszer azt bátorkodtam odasúgni egy – egyébként a közoktatás terén elhivatott – kollégámnak: sokkal hasznosabb dolgot csinálnék, ha meséket írnék. Ekkor az ismerősöm rám nézett, és azt mondta, ő is erről szokott néha álmodozni. Nos, a meséket leginkább a gyerekek olvassák, de a felnőttek számára is erősen ajánlott. Eljött az idő…… itt az alkalom…. kezdd el, amit, még ha viccből is mondtad, el szerettél volna kezdeni. Lehet, hogy a gyermek kezdeti lépései is bizonytalanok, néha megbotlik, hasra esik, elsírja magát, de újra feláll. Petike, ….akarom mondani Marika jár(ni) tanul. Mert a szakmájában már nincs sok, amit meg lehetne tanulni, vagy talán a szakma és az élet nem engedi, hogy tovább csinálja azt, ami az élete addigi értelme volt. Írásaim között vannak esszék, novellák, de elsősorban verseket írok. A vers számomra – leszámítva a szabad versek egy részét – olyan, mint a muzsika. Ugyanazt vallom, amit nagy zeneszerzőink és zenét oktató kiváló művészeink: a zene – így a líra is – dallam, ritmus és harmónia egysége. Ha valamelyik hiányzik, az már nem igazi zene, nem igazi vers. A verseimet is így írom: legyen meg bennük ez a hármas egység. Versben is, ahogyan a nők az öltözködésben, szeretem a stílusokat. Ez olyan, mint amikor egyszer rohanunk, egyszer van időnk, egyszer vidámak vagyunk, máskor sírunk. Van, amikor szürke hétköznapokból áll az életünk, van, amikor ünnep. Nekem ünnep, amikor elkészül egy versem, egy novellám vagy egy egypercesem. Mindig a valóságról és az emberek vágyairól írok. Szeretném ezeket megosztani az irodalomkedvelő emberekkel.

Posted by
Posted in

A zongora

  A zongora   Billents! Billents! Billents már! Sürget a zongoratanár! S ha ujjaddal nem voltál elég gyors, a vonalzó hirtelen lecsapott.   Játszottál Mozartot, Bach-ot, a tanár úr egyre csak oktatott, kicsi ujjaknak nehéz az elefántcsont, a Szamárindulót könnyebb játszanod.   Zongorád pianino, nem szirénázik, mint a rendőrautó, made in Dresden, ezerkilencszázegyben, s az […]

Posted by
Posted in

Csak azt az egyet

  Csak azt az egyet   Csak azt az egyet szeretném, azt a gúnyosat, azt a  bántót, azt az istenkáromló kegyetlen, szókimondást tagadó szádat csókolni szeretném, csókolni szeretném   Csak azt az egyet szeretném, azt a hamisat, azt a szemembe nem nézőt, azt a zöldesen barna pettyeset, azt a  tekintetemet kerülő szemedet csókolni szeretném, csókolni […]

Posted by
Posted in

Sírvers

  Sírvers   Életem megéltem, felszínét  szemfényvesztők bearanyozták, látásom elhomályosítni  próbálták, s szememet lefogták. RMB – 2017

Posted by
Posted in

A kordé (Déryné szekerén)

    A kordé (Déryné szekerén) Hé, kocsis! Színészek! Várjatok! Mellétek én is elférek! Messzire mennék, fáradt testem, lelkem, jobb, ha felvesztek,  mintha magatok mentek. A kordé még engem is elhúz, hisz nincs már rajtam se bőr, se hús, alig nyomok fél mázsát, s tarisznyámban is csak fél kenyér, minek kifizettem a péknél az árát. […]

Posted by
Posted in

Csak egy kicsit szeretném

Csak egy kicsit szeretném   Csak egy kicsit szeretnék nálad megpihenni, karodon fejemet álomra hajtani. Egy kicsit szeretném.   Csak egy kicsit szeretném szemed megcsókolni, lehunyt pilláidat arcomhoz vonni, Egy kicsit szeretném.   Csak egy kicsit szeretném bőröd simítani, ujjaimmal kezed érinteni, Egy kicsit szeretném.   Csak egy kicsit szeretnék a szemedbe nézni, rebegő szádat […]

Posted by
Posted in

Leéneklem Neked a Holdat

Leéneklem Neked a Holdat   Leéneklem Neked a Holdat, mert csak azt, csak azt akarod, himbálózik fenn az égen, egy imbolygó csónakon. Nincs benne a csónakos, csak az a szép, nagy fényes, kerek sajt, nyávogni lenne kedvem,  mielőtt az éjszaka árnya betakar.   Lehozom  Neked a Napot, mert csak azt, csak azt akarod, ott csücsül […]

Posted by
Posted in

Élet

Élet (Naivitás)   Néhány pillanat. Igaz hittel hitted el a múló varázst.   2017.

Posted by
Posted in

Gondolat

Gondolat   Gondolat, mi elszaladt egy pillanat alatt.   S jött helyébe egy másik mit nehéz volt kivárni, de megfogtad, s leírtad e virtuális papírra.   Kegyelem, mi megszállt e helyen, s a poéta, kinek tollán megszáradt a tinta,   leírta sorait, mit lelkének elsírt, s nem bánja mára, hogy gondolatait megosztotta mással.   Ha […]

Posted by
Posted in

Angyal a hóban

Angyal  a hóban   Havazik.  Fehér bundát öltött magára a tél, s a köd fátylát  borítja a tájra , mint  egy jótékony tündér. Aludni tért a természet, egy időre álomra hajtja fejét, a vetést dunyhával takarja,  legyen belőle az új évben  eleség.   Jusson belőle mindenkinek, kicsinek, nagynak, betegnek, hisz van éhes szájból  elég, mint […]

Posted by
Posted in

Félhomály

Félhomály   Kialudtak a fények, az egész város sötét, asztalomon csak a gyertya és a monitor fénye ég. Azt mondják, a gyertya lángja meleget ád, lelkedet melengeti, ha bánt a magány.   Künn zuhog az eső, dézsából öntik, bent a lakás melege vár, szemed fátylában megcsillan a gyertya lángja, rádnehezedik a félhomály.   Az eső […]