About Me

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.)

Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata.

Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta:
„Szívből jön a szó.
szülője a gondolat,
lelke az ihlet.”  

Versei az életről, az emberi lét legfontosabb eseményeiről, születésről, szerelemről, az emberi érzésekről, kapcsolatokról, örömről, bánatról, szenvedésről, a magányról és a reményről szólnak. Sokszor használ szimbólumokat valamely jelenség leírására. Verseit gyakran zárja valamilyen frappáns fordulattal. Versei közt előfordulnak hagyományos formájú versek, de ír haikut és esetenként időmértékes formájú verseket is.  Kedveli a szabad versformát. 2017-ben jelent meg első verseskötete, ’Szabadság, szerelem, hit’ címmel. Több antológiában jelentek meg versei: a Litera-Túra Művészeti Magazin kiadásában ’Angyalhaj’ címmel, az Irodalmi Rádió szerkesztésében ’Kerekerdő’ címmel, a ’Szerelmemnek Bálint napra’ címmel, valamint a ’Zsongó tündöklés’ címmel kiadott antológiában.  Egy verse szerepelt a XXI. Aquincumi költőversenyre beküldött versenyművekből válogatott kiadványban.

Prózai munkái többnyire novellák, illetve Örkény egyperceseihez hasonló, kissé filozofikus eszmefuttatások. Örömmel ír gyermekeknek szóló verseket, valamint meséket is, amelyeket felnőttek számára is ajánl.  

Posted by
Posted in

Ima

Ima Álomra hajtja fejét az est, szunnyad sötétlő párnái közt a Hold, a Nap fénylő sugára simítja párnája szegélyét búcsúzón; mesét mond, s az égre ecsettel bárányokat fest. Te se legyél rest, ha mézszínű szemeit szerelmed reggel rádveti, s hajad szálai közt az ezüstöt fürkészőn keresi, majd hang nélkül karjaiba vesz. Magára húzza sötétkék selyem […]

Posted by
Posted in

Mondd, hová menjek (A csönd)

RosaMaria B.: Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, […]

Posted by
Posted in

A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár

  A tigris, az oroszlán, a leopárd és az állatidomár Hol az állatidomár? Merre van? Nem látták? Az előbb még a tigrissel játszott, majd az oroszlánra vadászott. A leopárd előtt elidőzött egy kissé, míg Leónk fogát javította, s karját a leopárd fejében tartotta. Ugye látták? Na látják! Jön is már, mit jön! Rohan, s mögötte […]

Posted by
Posted in

Bohóc a porodon (Szív)

  Rosamaria B. Bohóc a porondon (Szív)   Szívemre zsebet varrnék, szerelmem beletenném, mélyre, mint a kút, hogy ne lássa más, milyen nagy bennem a szomorúság. A zsebbe én is belebújnék, melletted én is elférnék, szívünk így együtt dobogna, zsibongva, egy ritmusra. A zsebből néha kinéznék, aztán melléd visszatérnék, szívem tovább dobogna, szerelmem átölelve, dalolva. […]

Posted by
Posted in

Mondd, ki vagy

Mondd, ki vagy? Sötét szárnyak leple alatt takarózik az est, lámpa fénye világít a szobából, az ablak  a huzattól becsapódik, s a leszálló repülő hangja az égen átível a csillagok felett. Csendes most az éj, a ház belsejében pisszenés se hallik, s a szomszédok már hazaértek s megpihentek. Nyári meleg tódul be a galérián, s […]

Posted by
Posted in

Lát az Isten?

Lát az Isten? Sokszor elgondolkodom azon, hogy lát-e az Isten.  Van-e szeme, amivel a hívőkre – és nem csak a hívőkre, de minden emberre –  tekint onnan fentről, a földi természet feletti transzcendentális világból. Biztosan érdekli ez a gyermekeket is, és gyakran tesznek fel ilyen kérdéseket a vallásos családokban, mamikor – főképpen az anyukák – […]

Posted by
Posted in

Charón ladikja

Charón ladikja – Egy élet egy percben – Hányas vagy? – Hatvanhatos. – Nem ötvenhatos? – Nem. Ötvenhatban – abban az időszakban, amikor még a padlásról is lesöpörték az utolsó tartalékokat Rákosi emberei – a szüleim házasodtak.  Nehéz időszak volt. Anyám és apám akkor még népviseletben táncolták el a menyasszonytáncot, anyám sokszoknyában, a tájegységre jellemző […]

Posted by
Posted in

Mondd, hová menjek (A csönd)

Mondd, hová menjek (A csönd) Mondd, hová menjek, ha érted mennék, mert nem jössz? Mondd, miért írok, ha tudom, száz tenger választ szét, s össze nem köt. Mondd mit ér a kínzó idő, s miért oly jó a pillanat, ha  távolból nézed, s a gyötrelem fájdalmat s könnyet fakaszt. A csönd nem ígér, a csönd […]

Posted by
Posted in

Meditáció

Meditáció Kiűzettem, lettem magányos bitang, kóbor lovag, s nem találom az utat, min járnom kellene. Vétkezett ellenem a kor, s törvényes útonállók tudatlan garmada. Itt vagyok egyedül, s csak az útszéli tücsök hegedül fülembe nyári estéken, Sármelléken, s kegyetlen valóság rikolt az út menti fán, felkötve rá tarisznyám s benne a fél életem. Mit tehetek? […]