About Me

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.)

Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata.

Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta:
„Szívből jön a szó.
szülője a gondolat,
lelke az ihlet.”  

Versei az életről, az emberi lét legfontosabb eseményeiről, születésről, szerelemről, az emberi érzésekről, kapcsolatokról, örömről, bánatról, szenvedésről, a magányról és a reményről szólnak. Sokszor használ szimbólumokat valamely jelenség leírására. Verseit gyakran zárja valamilyen frappáns fordulattal. Versei közt előfordulnak hagyományos formájú versek, de ír haikut és esetenként időmértékes formájú verseket is.  Kedveli a szabad versformát. 2017-ben jelent meg első verseskötete, ’Szabadság, szerelem, hit’ címmel. Több antológiában jelentek meg versei: a Litera-Túra Művészeti Magazin kiadásában ’Angyalhaj’ címmel, az Irodalmi Rádió szerkesztésében ’Kerekerdő’ címmel, a ’Szerelmemnek Bálint napra’ címmel, valamint a ’Zsongó tündöklés’ címmel kiadott antológiában.  Egy verse szerepelt a XXI. Aquincumi költőversenyre beküldött versenyművekből válogatott kiadványban.

Prózai munkái többnyire novellák, illetve Örkény egyperceseihez hasonló, kissé filozofikus eszmefuttatások. Örömmel ír gyermekeknek szóló verseket, valamint meséket is, amelyeket felnőttek számára is ajánl.  

Posted by
Posted in

Pillangó

Pillangó   Ziláltan repdesett szárnyával, míg meg nem telepedett egy parfümüzlet kirakatának üvegén. Úgy tűnt meg akart pihenni, ha csak egy pillanatra is, a zajos város egy biztosnak hitt pontján. Túlélésre játszott, szárnyait már kissé megtépázta a tömeg, az utána kapdosó kezek és a néhány órával korábban elvonuló zápor. Hiányzott hátsó szárnyából egy darabka, de […]

Posted by
Posted in

Tavaszköszöntő

Tavaszköszöntő   Eljött hamvazószerda napja, peregnek a napok s percek, kopott álarcainkat levetjük, ahogy a farsangot lezárja koppanó botjával Karnevál herceg.   Levetjük régi-új énünket, más élet születik, metamorfózis, új átalakulás, a természet színéből előbb böjti feketét ölt, majd a fűben megbúvó virágokból színes pompát.   Átöltözik a természet, visel zöld haute couture kabátot, levetette […]

Posted by
Posted in

Kék madár

Kékmadár   Száll-e a gondolat, repülsz-e boldogság, mint  álmaink vágyán szárnyaló kék madár?! Tudsz-e még repülni kékmadár? …vagy szárnyaid megkötötték és tollaid kitépték már? Kék-e még színed, vagy megtépett tollazatod megfakult, s a hozzád fűzött remény is jégbe fagyott már?   Főnix voltam, színem mélyen izzott, az emberek között éltem, csodáltak engem legott, a gyermekeknek […]

Posted by
Posted in

Magányos angyal

Magányos angyal   szárnyak, szépek, szemrebbenésnyi mosoly egy rideg világban. Vágyak, álmok, örömről, útról, zenéről, csöppnyi öröm a hideg szobában fenn meleg van, mintha bárányok lehelnének meleget köréd , de a reggeli ébredéskor fázósan húzod össze magadon köntösöd övét   három királyok útnak indultak sokezer éve keresni a megváltót, ki megszületett Bethlehemben, s most az […]

Posted by
Posted in

Élni akarok, ne háborúzz

Élni akarok, ne háborúzz!   Elhallgatott épp a fegyverek ropogása, tűzcsend van most  néhány perce. Merre jársz most, gyermekét féltve dajkáló asszony, ki a holnapot tartod öledben? A házfalakról multiplikáltan visszhangzó csendben feljajdul hangod sírva, majd a bajt feledve, furcsán nevetve: nem halunk bele, túléljük ezt is! Katona! Adj vizet a gyereknek!   Tűzszünet van […]

Posted by
Posted in

Gyere gyönyörűm

Gyere gyönyörűm   Gyere gyönyörű gyermeki lélek, szállj a magasba, hogy visszatérjen örömöd, élted.   Gyakran gyanútlan gyámolítod gyermeked: „Gyere karomba, örülj újra nekem, ölelj át, kacagj!”   Hosszú, mély fájdalomból újra visszatértem, talán úgy érzem, hogy még nem is éltem, folytatom-e még?   Félutam bejártam, értelmét találtam pályámnak, s most sehol sem lelem hitem […]

Posted by
Posted in

Árnyak és fények

Árnyak és fények   Beborít a csönd, csak a gyertyák sercegése s halk emberi csevegés hallik a sötétben. Mécsesek lángjának árnya simogatja a házak falát s a keresztek  magasba nyúló ormait. Gyertyát gyújt ma mindenki, ki embernek született e földön, s az Isten a távolból szemléli, mint melegszik az emberek szíve halottaik emlékén. Egy sóhajtásnyira […]

Posted by
Posted in

Ithakai jóslat (A vándorutam Ithakáig c. záró verse)

 Ithakai jóslat   Emléked áldja az ég, borítsa az istenek bíbor szegélyű palástja. Jóslatod éltem kíséri homályba vesző holdsugárral.   Ezüstös fénnyel árasztod el lelkünk s az ithakai vándor dülöngő bárkáját, szirének éneke zengi dicséreted, s szünteti  a bánat tűnő káprázatát.   Hol vagy Odüsszeusz, vándor, merre jársz? Penelopé fátylát szövi, csak rád vár. Szállnak […]

Posted by
Posted in

Gyűlölöm a hazugságot

Gyűlölöm a hazugságot   Mi is a hazugság? Talán a realitások, az embernek az életről alkotott valóságképének a cáfolata, letagadása, megtagadása, vagy egyszerűen elutasítása. Hazudni csak tudatosan, szándékosan lehet. Véletlen hazugság, mint ilyen, nem létezik, azt a mindennapokban tévedésnek nevezzük. „Tévedni emberi dolog” – szoktuk mondani, azonban hazudni már nem is annyira emberi, mint inkább […]

Posted by
Posted in

Macskák és holdak

Macskák és holdak   Ma telihold van! – újságolnám ujjongva az erkélyemen ülve telefonon valakinek, aki fontos nekem, de csak a macska az, aki kijön hozzám a szobából, és megszagolja a koktélospohárban illatozó száraz Martinit és a benne ázó citromkarikát. Akár az oliva is megfelelő lenne bele, de most egyszerűen a citrus illatára vágytam. Felnézek […]