About Me

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.)

Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata.

Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta:
„Szívből jön a szó.
szülője a gondolat,
lelke az ihlet.”  

Versei az életről, az emberi lét legfontosabb eseményeiről, születésről, szerelemről, az emberi érzésekről, kapcsolatokról, örömről, bánatról, szenvedésről, a magányról és a reményről szólnak. Sokszor használ szimbólumokat valamely jelenség leírására. Verseit gyakran zárja valamilyen frappáns fordulattal. Versei közt előfordulnak hagyományos formájú versek, de ír haikut és esetenként időmértékes formájú verseket is.  Kedveli a szabad versformát. 2017-ben jelent meg első verseskötete, ’Szabadság, szerelem, hit’ címmel. Több antológiában jelentek meg versei: a Litera-Túra Művészeti Magazin kiadásában ’Angyalhaj’ címmel, az Irodalmi Rádió szerkesztésében ’Kerekerdő’ címmel, a ’Szerelmemnek Bálint napra’ címmel, valamint a ’Zsongó tündöklés’ címmel kiadott antológiában.  Egy verse szerepelt a XXI. Aquincumi költőversenyre beküldött versenyművekből válogatott kiadványban.

Prózai munkái többnyire novellák, illetve Örkény egyperceseihez hasonló, kissé filozofikus eszmefuttatások. Örömmel ír gyermekeknek szóló verseket, valamint meséket is, amelyeket felnőttek számára is ajánl.  

Posted by
Posted in

A piramis

A piramis   Eljártál? – kérdé a fáraó írnokát. Teljességgel Uram – válaszol az írnok, s tollszárán meg sem száradt a tinta, s a fáraót megnyugtatja válasza. Eljártál? – kérdi az írnok a munka irányítóját. Uram! Sokmillió rabszolga teljesíti parancsod, a piramis épül,  a Nap felé nyúlik feljebb s feljebb már. Eljártál? Csattog-e a korbács? […]

Posted by
Posted in

Küzdelem

Küzdelem   Szelekkel szembeszállni, vihart bőrödön érezni, próbára tevő harc. Hazugokkal játszani, igazságot tiporni, hitet próbáló gazság. Érzések színlelése, magukat megjátszóktól, játéknak tűnő ábránd. Történetedet mesélő, lényegét nem ismerők, jót akaró vakok. Volt-e valaha máshogy? Lesz-e valaha másképp? Reménykedhetsz még talán… Reményed lehet hited. Hited miből meríted? Barát, bor, vallás? …a pénz? Pénzed elgurult arany, […]

Posted by
Posted in

Magány

Magány Magányos fa, ki büszkén állsz a hegy ormán, vihartól megtépve, villámtól megrázván. Ágad töredezett, a fagy is megviselt. Miért nem mozdulsz, mire vársz?   Majd jön a tavasz, kihajt ágam, a Nap kisüt, melege ereim átjárja, gyökereim megújulnak, szívják az erőt, új életet adok a friss sarjnak, mi törzsem mellett kinő.   Kérged darabokban […]

Posted by
Posted in

Érték

Érték   Számodra mi az érték? Elgondolkodtál már ezen, ha megkérdték? A gazdagság, a munka, az idő vagy a pénz? A jó gondolat, a kreativitás, a tudás, ilyen értelemben a szellemiség? … a történetírás vagy a társadalomszervezés?   Ha látsz benne rációt, nem más az, mint a reláció. Viszonylagos itt minden, e földi létben, mi […]

Posted by
Posted in

Sas

Sas Nesztelen suhanva sepred szárnyaddal a nap sugarának csillámait, szárnyaid a légre feszítve szárnyalsz a levegő hullámain, majd megpihensz szirteden.   A Napot áhítod, felé igyekszel, mint egykor Ikarosz vágyott szabadon szárnyalni, majd tollait hullajtva a mélybe zuhant.   Nem vágysz többre, csak mit szemed a földön meglát, mindent látsz a magasból, de nem szólsz, […]

Posted by
Posted in

Stelláció

Stelláció   Konstelláció, koordináció kooperáció, konspiráció. Játék a szavakkal, játék a betűkkel, játék mindennel, mi eléd kerülhet.   Nem nézel se jobbra, se balra, dolgodat intézed egyre csak rohanva. Aztán az este magánya, elalszol, könnyezve párnádat gyűröd, takaród ölelve.   Reggeli ébredés: magadnak jó reggelt – másoknak szép napot! kávéfőző kotyogása, köntös suhogása, könny a […]

Posted by
Posted in

Jóslat

Jóslat   Cinnemastaka sorsa érje azt, ki oly kegyetlenségekre képes, mely a tudást az ostobaság oltárán áldozza fel, s az igazért harcolni nem mer. Hátulról támad, szemedbe nem néz, s egyetlen mérce számára a hatalom és a pénz.  Magát mázsával, igaz embert centire mér, s a valót élesen látót némaságra, s Lilliputba száműzetésre ítél; a […]

Posted by
Posted in

Albatrosz

Albatrosz   Messze, távol, hová vitorlád elhajtottad, keresed utad a tengeren. El nem érhető a horizont, s nincs mihez igazítsd a hajókereket. Keresed az égen a pontot, mihez igazodj, de csak a Nap tűz szemedbe a felhőtlen égről, s hajód imbolyog.   Mihez igazodj? Merre tarts? Hol a kikötő, melybe hajódat Isten vezérelheti? Hé, kapitány! […]

Posted by
Posted in

Az idő kerekén

Az idő kerekén   Utazol utadon, hajtod lovadat. Húzatod szekered, gördül szekered kereke. Tudod, merre tartasz?   Ostorod kezedben, lovadat verni nincs értelme, fejvesztve vágtázni, rohanni minek, s nincs is hová.   Kikötnéd lovadat, fáradt és tikkadt vagy, lovad abrakoltatnád. Csak nincs kivel.   Felégett mezsgye és istálló, Fejedet a pusztában álomra hajtod, lovadat kikötötted, […]

Posted by
Posted in

Európa

Európa   Európa! Van-e tengered? Szülsz-e még gyermeket? Építed vagy rombolod-e házad? Nevezed-e otthonod hazának? Európa! Van-e saját néped? S bebocsáttatik-e kapudon az idegen, ha alamizsnát kérne? Európa! Van-e kikötőd? S ha előre tekintesz: látod-e a jövőt?   … vagy nem tudod, mit akarsz, idődet leköti majd a harc, mely országaidon belül zajlik, s kiáltás, […]