About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

rozsaivan-nagy"Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos voltam, a Nagy Lajos Gimnáziumban viszont kémia tagozaton érettségiztem 1977-ben. Utána merész huszárvágással Pestre, a Közgázra jelentkeztem. Itt 1984-ben végeztem, külgazdaság szakon. Ezután az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be 1986-ban. Még egyetemista koromban kezdtem el írni a Közgáz lapjába, a Közgazdászba, ahol újságíróként dolgoztam 1991-ig. Közben persze más lapoknak is írtam: megjelentem az ef-Lapokban, az Interpress Magazinban, a Magyar Ifjúságban, a Műszaki Életben. Fordítottam németből a Harlequin Kiadónak két szerelmes regényt. Aztán egyéni vállalkozó lettem, és sokáig az íróasztalfióknak írtam: prózát, esszéket, aforizmákat, majd a gimnáziumi zsengék után 1995 óta újra verseket is. Ezekből már vagy kétezernél tartok: már amennyi megmaradt belőlük, sok írásomat ugyanis elégettem. Kilószámra… 2001-ben határoztam úgy, hogy mégis meg akarom jelentetni írásaimat, az után, hogy Kárpátalján jártunk. Felelősséget kezdtem el érezni irántuk; igaz, az is egyfajta felelősség volt, hogy nem akartam hosszú életet sokuknak. Úgy éreztem, az őszinte szó is hazugnak hat egy hazug világban, ahol minden érték kifordul magából, és önző célokra használódik fel. Kárpátalján, különösen a messzi, Tisza-parti Rahón, meghatott az, hogy itt még mindig vállalják az itteni magyarok magyarságukat, miért ne tenném hát én is ezt szülőföldemen? Visszatértem hát a sajtó világába: egy évtizedes, önkéntes száműzetésem után. Azóta megjelentem már rendszeresen cikkeimmel, prózai írásaimmal, verseimmel és német nyelvi fordításaimmal a Richard Wagner Társaság – melynek nejemmel, Zitával együtt tagja vagyok - kiadványaiban és lapjában, a Hírmondóban, a Betyárvilágban, a Kapuban, a Magyar Világban. De előfordultam már az elmúlt években többek között a Havi Magyar Fórumban, a Nemzetőrben, a Galaktikában, a Lyukasórában, a Tárogatóban, vagy újdonsült városunk, Budakalász lapjában, a Kalász újságban is. Több kiadó (NO-KO SAT, Boldog Jövőnkért Alapítvány, NDP Kiadó, Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület, Accordia) antológiájában is helyet kaptam, az Accordiánál például már ötször is. Az elmúlt években többször is sikeresen szerepeltem – többször bekerültem a kiemelt, vagyis könyvvel vagy oklevéllel elismert, 8-10 vers közé, több száz pályázat közül – a Poéta Hargitai-Haitsch Gyula Költészeti Alapítvány éves, Hargitai-díjért kiírt verspályázatán. 2008-ban Bronz oklevelet nyertem az Alföld Művészeti Egyesület és a Raszter Könyvkiadó által meghirdetett „Bordalok” országos költői versenyén, s egy versem meg is jelent a pályázaton legjobbnak ítélt versekből összeválogatott könyvben. És hát szerepelek a miskolci Irodalmi Rádió négy kötetében és két hangoskönyvében is. Az Irodalmi Rádió pályázatain különben nagyon sokszor szerepeltem sikeresen. 2011-ben eddig három kiadó (Garbo, Irka, Napkút) különböző pályázatán kerültem a megjelenő nyertesek közé. Önálló kötetem, szponzorok hiányában, még nincsen, a sok versem és prózám mellett van viszont ráadásul egy kész, ám még kiadatlan, kisregényem is. Egy ideje nem égetek el hát semmit; igaz, ez nehezebben is menne, ugyanis budakalászi otthonunkban már nem vaskályhával, hanem gázzal fűtünk…"

Művei előző weboldalunkon: http://www.irodalmiradio.hu/muvek/category/rozsaivan/

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi végre?

Rózsa Iván: Mi végre? Parasztvakító, Néphülyítő rasszisták, Ál-szentfazekak… Ájtatos manók, Köpönyegforgatók és Hát-szélkakasok… Pap-imitátor, Pál-fordult besúgók és Provokátorok… Mi célra vagytok? Hazánkban, a világon… S a parlamentben… Miben is hisztek? Istenben vagy Sátánban? Pénzben vagy Észben? Erkölcsben, hát nem! Mammon az istenetek! Nem vezéretek… Átoksoriak Hatalomra kerültek: Magyarnak annyi… Nincs már neki hely, Még egy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: XIV. Viktor

Rózsa Iván: XIV. Viktor Én vagyok én, te vagy te, a seggem te nyalod: Mert hát az állam még mindig én vagyok! Már vénülő kezemmel alig találom a botot: De az állam rendületlenül én vagyok! Már hozzák alám az ágytálat, tán betojok: De az állam mindhalálig én vagyok! Ragaszkodom végsőkig a hatalomhoz, ilyen maradok: Ne […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Holdfény-szonáta

Rózsa Iván: Holdfény-szonáta Brunszvik-kastély, Felvidék, Alsókorompa: Itt látta meg egymást Ludwig és Giulietta… A kis grófkisasszony a mester tanítványa lett: És a két fiatal rögtön egymásba is szeretett… Szerelmük persze e korban be nem teljesedhetett: Túl nagy a rangkülönbség, siker eleve elveszett… De kapcsolatukból híres zongoraszonáta született: Mit később egy költő „Holdfénynek” el is nevezett. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A csend visszatér…

Rózsa Iván: A csend visszatér… Hős fennsík, Tibet; Mint fészek fa tetején; Tudás otthona. Havas hegyormok Körötte; zarándokok, Hegymászók hona. Csend birodalma Volt egykoron; oda már Ősi nyugalma… Egyik címe ez: „Bölcsesség Óceánja” – Dalai láma. Jóllehet tenger Moraját leginkább csak Álmában hallja… Zord az éghajlat, És a most fennálló rend, Népe Őt vágyja. Ima […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mária testamentuma

Rózsa Iván: Mária testamentuma (Colm Tóibín kisregénye alapján) Az anya nem örült akkor annak, hogy a fia kereszten Istenné feszült… Az anya ott állt a kereszt tövében, és ideges volt, magányos és feszült… Egyáltalán nem örvendezett azon, hogy a fia állítólag megváltotta a világot… „Hagyta volna a megváltást másra!” – gondolni akkor, csak erre tudott… […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szenvedés

Rózsa Iván: A szenvedés Bolygónkon az emberiség igen nagy százalékban szenved valamitől, valakitől: csak az érzéketlenek és a felülemelkedettek nem szenvednek, szinte egyáltalán nem. Az érzéketlenek minden érzelem iránt, így mások szenvedésére is, közömbösek. Pedig majd’ mindenki szenved! A hatalmon lévő fél a hatalma elvesztésétől, az alávetett szenved a hatalom elnyomásától. A gazdag fél vagyona […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Építkezés

Rózsa Iván: Építkezés Az a ház a tiéd, amit magadnak építettél; Ha jó az alap, biztos feletted a fedél; Építgeted lelked, lakod folyton-folyvást: Megőrizted formád, alakod szemlátomást. Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az abszolút csend

Rózsa Iván: Az abszolút csend Az ego-nélküliség az önvaló; A nem-én az igazi én, a jó; Az üres a teljes, a semmi a valami: Ilyenkor a csendet akarod hallani… Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Irgalom!

Rózsa Iván: Irgalom! Itt szenvedünk, nem tudjuk okát: De talán irgalomra lelünk odaát… Talán megkönyörülnek rajtunk az istenek: Ha már ily kegyetlenek hozzánk az emberek… Budakalász, 2019. január 8.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság

Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság (Wim Wenders: Távol és mégis közel) Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami… Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az […]