About Me

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője.

rozsaivan-nagy"Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos voltam, a Nagy Lajos Gimnáziumban viszont kémia tagozaton érettségiztem 1977-ben. Utána merész huszárvágással Pestre, a Közgázra jelentkeztem. Itt 1984-ben végeztem, külgazdaság szakon. Ezután az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be 1986-ban. Még egyetemista koromban kezdtem el írni a Közgáz lapjába, a Közgazdászba, ahol újságíróként dolgoztam 1991-ig. Közben persze más lapoknak is írtam: megjelentem az ef-Lapokban, az Interpress Magazinban, a Magyar Ifjúságban, a Műszaki Életben. Fordítottam németből a Harlequin Kiadónak két szerelmes regényt. Aztán egyéni vállalkozó lettem, és sokáig az íróasztalfióknak írtam: prózát, esszéket, aforizmákat, majd a gimnáziumi zsengék után 1995 óta újra verseket is. Ezekből már vagy kétezernél tartok: már amennyi megmaradt belőlük, sok írásomat ugyanis elégettem. Kilószámra… 2001-ben határoztam úgy, hogy mégis meg akarom jelentetni írásaimat, az után, hogy Kárpátalján jártunk. Felelősséget kezdtem el érezni irántuk; igaz, az is egyfajta felelősség volt, hogy nem akartam hosszú életet sokuknak. Úgy éreztem, az őszinte szó is hazugnak hat egy hazug világban, ahol minden érték kifordul magából, és önző célokra használódik fel. Kárpátalján, különösen a messzi, Tisza-parti Rahón, meghatott az, hogy itt még mindig vállalják az itteni magyarok magyarságukat, miért ne tenném hát én is ezt szülőföldemen? Visszatértem hát a sajtó világába: egy évtizedes, önkéntes száműzetésem után. Azóta megjelentem már rendszeresen cikkeimmel, prózai írásaimmal, verseimmel és német nyelvi fordításaimmal a Richard Wagner Társaság – melynek nejemmel, Zitával együtt tagja vagyok - kiadványaiban és lapjában, a Hírmondóban, a Betyárvilágban, a Kapuban, a Magyar Világban. De előfordultam már az elmúlt években többek között a Havi Magyar Fórumban, a Nemzetőrben, a Galaktikában, a Lyukasórában, a Tárogatóban, vagy újdonsült városunk, Budakalász lapjában, a Kalász újságban is. Több kiadó (NO-KO SAT, Boldog Jövőnkért Alapítvány, NDP Kiadó, Budakalászi Német Nemzetiségi Egyesület, Accordia) antológiájában is helyet kaptam, az Accordiánál például már ötször is. Az elmúlt években többször is sikeresen szerepeltem – többször bekerültem a kiemelt, vagyis könyvvel vagy oklevéllel elismert, 8-10 vers közé, több száz pályázat közül – a Poéta Hargitai-Haitsch Gyula Költészeti Alapítvány éves, Hargitai-díjért kiírt verspályázatán. 2008-ban Bronz oklevelet nyertem az Alföld Művészeti Egyesület és a Raszter Könyvkiadó által meghirdetett „Bordalok” országos költői versenyén, s egy versem meg is jelent a pályázaton legjobbnak ítélt versekből összeválogatott könyvben. És hát szerepelek a miskolci Irodalmi Rádió négy kötetében és két hangoskönyvében is. Az Irodalmi Rádió pályázatain különben nagyon sokszor szerepeltem sikeresen. 2011-ben eddig három kiadó (Garbo, Irka, Napkút) különböző pályázatán kerültem a megjelenő nyertesek közé. Önálló kötetem, szponzorok hiányában, még nincsen, a sok versem és prózám mellett van viszont ráadásul egy kész, ám még kiadatlan, kisregényem is. Egy ideje nem égetek el hát semmit; igaz, ez nehezebben is menne, ugyanis budakalászi otthonunkban már nem vaskályhával, hanem gázzal fűtünk…"

Művei előző weboldalunkon: http://www.irodalmiradio.hu/muvek/category/rozsaivan/

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Sorsközösség

    Rózsa Iván: Sorsközösség     Az égen a hajnal pírja… De te nem látod immár… Valaki más majd megírja… Kinek sorsa szintén halál…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Boldog bolondok?

    Rózsa Iván: Boldog bolondok?     Boldog bolondok Boldog immár a bolond… Átlépett egy határon. Ha nem is a végtelenbe, de valahová megtért…   Tudja? Aki eleve bolondnak született; tudja-e, hogy egyáltalán ő kicsoda?! Mindenesetre eltér a szürke átlagostól…   Csontváry Csontváryt bolondnak tartották a kortársai, pedig csak művésszé vált, ki megelőzte a […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások

    Rózsa Iván: Álla(po)tok és változások     Lárva-létből pillangó-létbe: Földi pokolból messzeségbe… Féregnek születtek, férgek is maradnak: Kik öröklétben nem bíznak, ezt nem is akarnak…     Budakalász, 2016. november 8.  

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!

    Rózsa Iván: Emlékezzünk az igazi hősökre!     ’56 emlékének méltatlan „örökösei”… A hősök vérének aljas kisajátítói… Jöttetek a világ alsó feléről… Átoksori mocsadékból, Sátán seggéből… Most urizáltok, s nagynak hiszitek magatok! De kormányozni; ahhoz már nincs agyatok… Túszként tartotok fogva egy egész országot: És vannak még híveitek; jóérzésű balekok… Nagyobb a bűnötök, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!

    Rózsa Iván: Isten nem mindenkié!     Miért rejtőzködsz másoknak, Isten? Hiszen nekem mindenben megnyilvánulsz… Miért nem mutatod magad mindenkinek? De hát Te nem vagy prosti, ki testet-lelket árulsz!     Budakalász, 2016. november 3.    

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Örök az élet!

    Rózsa Iván: Örök az élet!     Nem élünk egy dimenzióban: Én dimenziók felett élek… Nem evezünk egy csónakban: Én hiszek abban, hogy örök az élet!     Budakalász, 2016. október 31.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Az idők feletti kor

    Rózsa Iván: Az idők feletti kor     Azt hiszed, a halállal vége?! Hát tévedsz, kiskomám… Ha tudsz, most állj az élre! Már nem röhögsz az utolsó vacsorán… Elsőkből lesznek az utolsók: Ki „Fent” volt, „Le” kerül… Fogynak, fogynak a koporsók: És ennek csak készítőjük örül… Üzlet az élet, üzlet a halál: Nem […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Előre mind, srácok!

    Rózsa Iván: Előre mind, srácok!     Előre mind, budai srácok! Előre, megmozdult már Pest! Diákok, mérnökök, munkások: Győzünk vagy halunk, ha leszáll az est.   Ne hallgass zsarnokok szavára! Hazudtak már épp eleget… Verd le a vörös csillagot mára! Életed így csak szebb lehet…   Űzd ki a ruszkit e hazából! Menjenek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bizalom

    Rózsa Iván: Bizalom     Hány ember van, ki még annak mondható? Koszos latyakká lett a friss, fehér hó… Hópelyhek szállingóznak fenn, a hegyekben: Isten, miért bízol még az emberekben?!     október 24.      

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Immanens lét

    Rózsa Iván: Immanens lét     Isten attribútuma az örök élet: Ember, a halált hát miért féled? Ember velejárója az örök bűn: Puszta létére is hát árnyék vetül…     Budakalász, 2016. október 23., (Tőkéczki László gondolatai kapcsán…)