About Me

Rumy Ágnes az Irodalmi Rádió szerzője.

1990-ben születtem Székesfehérváron. Hivatásomat tekintve gyógypedagógus vagyok.
Az első irodalommal kapcsolatos meghatározó élményeim óvodáskoromra nyúlnak vissza, amikor is nagymamám hosszú estéken át mesélt nekem elalvás előtt, újra és újra elolvasta a kedvenc történeteinket, egy-egy mesét akár többször is egymás után, és azután közösen izgultunk, nevettünk, sírtunk rajtuk. Gyakran voltak vendégeink ezekben a felejthetetlen órákban a rátarti teáskannák, az önző óriások, a lépkedő fenyőfák, vagy az oroszlánetető fölvigyázójának az ellenőrzői. Megtanultam itt mindent, ami fontos volt a barátságról, szeretetről, elfogadásról, hitről, kitartásról, és arról, hogy képzeletünk rejtett bugyraiban semmi sem lehetetlen.
Valahol itt kezdődött a mesék és az olvasás iránti rajongás bennem. Emellé nem sokkal később betársult az írás öröme is, első verseim, „újságcikkeim” kisiskolás koromban születtek. Hálás vagyok magyartanáraimnak, hogy iskolás éveim alatt is teret engedtek a kibontakozásra, ketten közülük különösen nyitottak voltak, kreatív lehetőségeket biztosítva az első szárnypróbálgatásokhoz.
Végiggondolva az eddigi éveimet, tulajdonképpen mindig is írtam. Lehet, hogy csak gondolatban, vagy pár ötletet lejegyezve, levelet, fogalmazást, vagy diplomamunkát, de formától függetlenül mindig is ott volt az alkotás magával ragadó élménye. Játszani a gyönyörű magyar nyelvvel, rímeket keresni, egy-egy gondolatot, benyomást szavakba önteni, vagy hirtelen ihlettől vezérelve órákon át írni számomra önkifejezés és egyfajta ellenállhatatlan öröm.

Posted by
Posted in

Az autizmus margójára

Szememben könnyek. Apró, csillanó kis gyöngyök, éppen rájuk esik egy napsugár. Szinte tündökölnek. Máskülönben talán észre sem vennéd. Az előbb még nevettem? Nyugodtan ültem? Meglehet. Most könnyezem. Lelkemnek már szüksége volt rá. Megkönnyebbülés. Fellélegezhet. Jó ideje húzta már a bánat.   Érzelmek, élmények kavalkádja, színek, fények, illatok, Szavak, gyöngyök, hangzatok, illanó kis gondolatok. Itt-ott egy-egy […]

Posted by
Posted in

Görbe tükör

Nézem magam a tükörbe’. Arcomon széles barázdák futnak körbe. Egyik sima, másik görbe. Van óriás, van, mi törpe. Szürkéből hajlanak fehér-törtbe, Árkos hasadékok körbe-körbe. Vannak fájóan mélyek közte. Nem múlnak el, nem mennek össze. A bőr megy inkább köröttük egyre tönkre. S én csak nézem magam a tükörbe’. Önbecsülésem tükrébe’. Fakó üvegfelszíne szilánkosra törve. Sebzett […]

Posted by
Posted in

Brokkoli, a jóbarát

Élt egyszer egy kisfiú, akit úgy hívtak, Ármin. Ármin már majdnem három éves volt, a naggyá cseperedés határán állt. Volt neki egy kicsi, zöld barátja, Rokkó, becsületes nevén Brokkoli. Bizonyos körökben (például zöldségek között) Brokkoli nem is volt olyan kicsi, inkább nagynak számított. Bongyori, sötétzöld hajkorona keretezte arcát, teste karcsú és halványzöld volt. Barátságos, huncut […]

Posted by
Posted in

Az árvácska

Aznap már korán reggel felébredt, és úgy döntött, kivételesen nem alszik vissza. Miután kijózanító hideg vízzel megmosta az arcát, nagy gonddal felöltözött. Szeretett volna az alkalomhoz illően nagyon szép lenni. Fekete bársonyruhát vett fel hasított bőr bokacsizmával és bézs színű kabátkával. Lágyan leomló barna haját kontyba tűzte, nyakát puha, vajszínű kendőbe burkolta, majd kezébe vette […]

Posted by
Posted in

Az álomőrző

    Volt egyszer egy apró család: Édesanya, Édesapa és Léna baba, mindenki szeme fénye. Szép reményű, jó kis család voltak: Édesapa dolgozott, Édesanya otthon volt Lénával, és Léna pedig a maga másfél évével olyan volt, mint egy kis tündér. Nyitott, kedves, huncut, cserfes – bár még csak pár szava volt. Szeretett ő minden finom […]

Posted by
Posted in

Húnyástól húnyásig

Határtalan mélység ül a szemedben. A könny-rótta utakon kalandozom csendben. A szépség szemedben véghetetlen. Mérhetetlen. Húnyástól húnyásig örökkévaló. Eme könny-itatta, -barangolta barlangocska A paletta megannyi árnyalata. Legyen akár kékesen derengő esteli fény, Vagy mint a tengerbe merített kristályedény, Zöldellő fűszálak friss tavasza, Búzaföldek megcsillanó aranya. A rőt leveleken játszó Nap első sugara, Tán a halk […]