About Me

Sáfrány-Tóth Kata az Irodalmi Rádió szerzője

18 éves koromban, nagymamám halálának éjszakáján a tetőtérben a szekrény mögé bújva kék színű tollal elkezdtem teleírni a hófehér falat. Írtam reggelig. Szavakat, mondatfoszlányokat, mindent, ami bennem kavargott. Így sirattam el első példaképemet, és így leltem nyugalmat. Akkor éreztem először, hogy az írásnak milyen felszabadító ereje van. Később tapasztaltam meg, hogy az alkotás e formája mekkora örömöt okoz, főleg, ha másnak is jut belőle. Így hát az írás felkerült a többi hobbim, a gobelinezés, kertészkedés, tánc, nyelvtanulás mellé. Kedvelt műfajaim a novella és a mese. Nyomtatott és online folyóiratokban itt-ott olvashatóak, pályázatokon többet díjazásra méltónak találtak. Témáimat leginkább a családi legendáriumból, a természet törvényeinek szemléléséből és a játékos mesés képzeletből merítem.

Debrecen – Nyírbátor – Miskolc, e derékszögű háromszög, amely eddigi életemet meghatározta. Születésem helye az elegáns, polgári Debrecen, a „maradandóság városa” (1976). Nyírbátor, Szentvér utca 24., a nagyszülőknél eltöltött vakációk, a boldog gyermekkor helyszíne. Végül Miskolc, a fészekrakás választottja (2015). Metszéspontjukban az irodalom és kultúra szeretete, a család fontossága, az értékek keresése és továbbadása áll.

Tanulmányaimat magyar-angol-finn szakokon végeztem a cívisvárosban és a Jyväskyläi Egyetemen, Finnországban. A háromszögön túl is gyakran megfordulva, hosszú évekig Szabó Magda kedvenc iskolájában, a Dóczy-gimnáziumban tanítottam, majd házasságkötésem után a miskolci Lévay-gimnázium tanára lettem.  A szakkörök, versenyek, a tehetségkutatás és -fejlesztés sokféle formája, valamint az idegen nyelveken való megszólalás és megszólaltatás mindennapjaim része. Jelenleg férjemmel, Gáborral, és egyéves kisfiunkkal, Ferikével töltöm legtöbb időmet.

Posted by
Posted in

A gesztenye zavara

Sűrű könnytől ázott a puha falevélpaplan a Krókuszvölgyi-erdőben. Gesztenyefiú siratta anyját, kinek sérült törzsét gomba támadta meg, és gyenge ága nem bírta tartani kicsinyét. Mitévő legyek? – suttogta. Hirtelen a szeszélyes északi szél kapta fel, sodorta, sodorta, ám ruhája fennakadt egy galagonyabokron, ő maga meg lebukfencezett az avarba. Bújj hozzám, szirmaimmal betakargatlak! – szánta meg […]

Posted by
Posted in

Keserédes habkarika

Kiszálltam a légkondicionált autóból, és elegáns fehér ingemet divatosan könyékig felhajtottam. Bőrdossziém a hónom alatt. Cipőmet féltettem az állati ürüléktől púpos úton, de kisebb-nagyobb szökkenésekkel végül a városszéli kutyamenhely rozsdás vaskapujától baleset nélkül jutottam el az első bódéig. Ügyvédbojtárként engem küldtek ki a telepre, hogy segítségül legyek az intézmény jogszerű működésében. Féltem kilépni a komfortzónámból. […]

Posted by
Posted in

Vedlés

Sejtelmes spagettipántos ruha a selymes, kerekded, cédrusi menta illatú bőrön. Legyezőszempilla és íves szemöldök gyors lopott csókja. Kecses bokán arany bokalánc hullámzása. Ölelő karon kisded nyakba fúródása. – Bárcsak én lehetnék a hattyúnyak ismerője! – idézte fel a férfi a hat évvel ezelőtti vágyat, és akaratlanul dúdolni kezdte  a jólismert gyerekdalt: „Cédrusi menta, kajtai rózsa, […]

Posted by
Posted in

A lázadó Ka Kukk

A kakukkos óra hosszú ingáival gyakran játszott Ferike, a kicsi Bárányffy csemete, és olyankor Ka Kukk, az óra lakója mindig azt hitte, közeleg a világvége: a nagy zuhanás a padlóra. Ka Kukk fiatalosan ugrált elő naponta pontosan száznyolcvanszor, és dalolta el az időt a Bárányffy család örömére, a zsörtölődő szomszédok bánatára. Egy nyári nap, amikor […]

Posted by
Posted in

Juhóra várva

Fogadja örökbe a finnországi Lappföldről érkező rénszarvasok egyikét! Ezzel nemcsak támogatja a Veszprémi Állatkertet és az állatok tartását, hanem új kedvencével örömet szerezhet szerettének a közelgő karácsony alkalmából. Természetesen a rénszarvasokat az Állatkert gondozza tovább. Az örökbefogadás egy évre szól, de bármikor meghosszabbítható. Várja Önt az Állatkertben Pilvi, Suvi, Pyry és Kukka, a négy lappföldi […]

Posted by
Posted in

Ítélet

                  Az autó úgy gurult be az udvarra, mint ahogy tigris vonszolja be zsákmányát a barlangba. Lomhán, büszkén, önelégülten. Vezetője, A. B. szemorvos, 48 órás kórházi ügyelet után percekig ült a korom sötétben kaján vigyorral az arcán a státuszát megfelelően szimbolizáló autóban. -Ez is kipipálva! Jó munka volt, férfimunka! Well done! – rikoltott, és képzeletben […]

Posted by
Posted in

Kincs a kincsben

Egy téli zord estén a hideg tekintetű, kemény arcélű tulajdonos, Müntz úr átlépte a Kaposvári Zálogház küszöbét, és kulcsra zárta nagyforgalmú üzletét. A karácsony előtt beérkező értékes holmik zálogbavétele miatt megnőtt a forgalma, és önelégülten ballagott haza. Volt, ki önhibáján kívül kényszerült zálogosítani egy-egy ódon családi hagyatékát, volt ki kapzsiságból egy szebb, modernebb ajándék miatt […]

Posted by
Posted in

A tükör szembogara

A mobil fülesét fülébe téve Lilla berohan a fürdőszobába, hogy szemet rajzoljon magának az átdolgozott, hosszú éjszaka után. Gyors logisztikával két mondatban lebeszéli, ki hozza el kisfiát délután az oviból, és pénztárcája után nyúl, hogy a bejárónőnek kitegye a heti munkabért. Férje épp külföldön tárgyal, ilyenkor neki kell egyedül szervezni a család ügyes-bajos dolgait. Belehuppan […]

Posted by
Posted in

Holdudvari táncos vacsora

Hol volt, hol nem volt, hetedhét felhőn túl, a Hold birodalmában, égszínkék palota fénylett ezer aranysárga ablakocskával. Kertjében zöldessárga tollú, aranyszemű égi madarak raktak fészket a Holdalakú gyümölcsöt termő öreg fa ágas-bogas rengetegében. Ahogy az izzó Nap kezdett búcsút inteni az égboltnak, a madarak gyönyörű étkészletté változtak. A fa recsegni, ropogni kezdett. Gyökeréből izmos lábak […]