About Me

sasvaryerzsebetSasváry Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője.

1943-ban születtem Budatétényben. Később a háború miatt Vácott kötöttünk ki. Itt jártam általános-és középiskolába. A nyári szünidőket Jákon töltöttem, nagyszülőknél, csodás szabadságban és a gyönyörű templom közelében. Mivel sokat voltam beteg, hamar megismerkedtem az orvosokkal, és én is gyógyítani akartam. A zene, irodalom és a nyelvek szeretete próbált eltántorítani ettől, de az orvostudomány győzött. Budapesten végeztem az Orvostudományi Egyetemen, 1967-ben. Balassagyarmat, Debrecen, Salgótarján a főbb állomások,. belgyógyászat, endokrinologia, diabetologia a szakterületem. 18 éves koromig zenét is tanultam, sajnos nem jutott időm a folytatásra. Még mindig dolgozom, teljes munkaidőben. Az olvasás, írás szeretete belém ivódott,mióta az első ABC-s könyvemet megkaptam, úgy 4-5éves koromban.A benne lévő versikéket rögtön meg lehetett tanulni, és hasonlókat gyártani szüleimnek „ajándékba”. Öniróniával azt szoktam mondani, hogy lám, nem sokat fejlődtem azóta. Most is szeretem a rímeket, a vers ritmusát, egyszerűségét, közérthetőségét, de nem szeretem azokat a verseket, melyeken órákig kell töprengeni, mit is akart a költő mondani. Gyermek-és ifjúkoromban egy-egy próza, egy-egy vers születetett az aktuális életérzésnek—hát persze, hogy legtöbbször a szerelemnek—megfelelően. Ezek a nagy érzés elmúltával elenyésztek valahol. Aztán sokáig hallgatott a Múzsa, a munka, a családi élet bonyodalmai lekötöttek minden szabad vegyértéket. Ebben az időben naplórészletek, vagy hosszú levelek készültek csak, versek alig, vagy nagyrészt kidobásra kerültek. Mikor aztán a szeretteim közül egyre többen távoztak el az örökkévalóságba, és a szabadidőmben többet tudtam a saját egyéni életemmel, gondolataimmal foglalkozni, újra megkísértett az írás. Eleinte csak az íróasztal fiókjának írtam, rövid történeteket, novellákat, néhány verset. Aztán egyszercsak gondoltam egyet, és egy barátnőm unszolására jelentkeztem a MOKK-ba. /Magyar Orvosírók és Képzőművészek Köre./ Itt a „zsengéimet” bátorítóan fogadták, és azóta tagja vagyok a Kör-nek. A fiatalság viharában kissé háttérbe szorult keresztény hitem felnőtt fejjel újra megerősödött, és ennek az élménynek hatására rengeteg „istenes versem” is született. E versek számos egyházi kiadású folyóiratban megjelentek /sokszor névtelenül/, vagy rendezvényeken elhangzottak. A MOKK antologiájában 3 éve jelennek meg az írásaim. Rendszeres szerzője és társszerkesztője vagyok a Tál és Kendő c. keresztény lapnak, de rendszeresen írok az Aranypor c. dunántúli térségi lapba is. Önálló kötetem még nem jelent meg, de tervezem, mert nagyon sokan kérik, és nagy az anyag. Sokáig gondolkodtam azon, hogy érdemes-e írnom, emberi fogyasztásra alkalmasak-e a verseim, novelláim? Hátha csak a barátaim dícsérik őket? Van-e objektív mérce? Utóbb úgy láttam, hogy ismeretlen emberek is szívesen olvassák az írásaimat. Nekem pedig ez egy csodálatos hobbi, ami nagyon sok örömet okoz. Boldog vagyok, hogy az Irodalmi Rádió néhány munkámat alkalmasnak talált a bemutatásra.

No posts to display