About Me

Schuszter Dóra az Irodalmi Rádió szerzője.

A nevem Schuszter Dóra, egy kisvárosból való fiatal felnőtt hölgy. Tavaly karácsonyán töltöttem be a tizennyolcadik életévem, jelenleg az utolsó évemet járom a Pécsi művészeti szakgimnáziumban. Életem során sikerült több művészeti ágban is kipróbálnom magam, ily módon kötöttem ki itt is.
Ifjú gyermekkorom óta foglalkoztat a rajzolás varázsa, ez volt a fő kiinduló pont a pályaválasztás idején, s csak később alakult ki végeláthatatlan kíváncsiságom sokrétűsége.
A könyvek hű szerelmesének vallom magam, fő példaképem pedig maga Hermann Hesse. Saját utamat járván akadt toll és papír a kezembe, azóta már hűen használom is őket. Az írás segít kiteljesedni, olyan érzelmek gátját töri át, amely szóban és cselekedetben elvész.
Bátran keresem önmagam a sorok között, az igazságot a papíron, a szenvedélyt a szavakban. Múlt századi gyermekként sokszor a régmúltban érzem igazán otthon magam.
A prózaírás sokkal inkább jellemző rám, de éjjeli lidérces ihlet álmok által gyakran folyamodok a versek költéséhez.
Fő célom, hogy gondolatokat ébresszek az elmékben, hogy segítsek akin tudok, s saját lelkemen is könnyítsek.

Posted by
Posted in

Hősök 1080p-ben

A hősök nem a fényben születnek, nem a pompa kristály szárnyú sugarában tündökölnek és még csak glóriát sem kapnak hosszú útjuk végén. Az igazi hősök lelkünk és szívünk legsötétebb árnyaiból lépnek elő, abban a pillanatban és azon a helyen ahol a legnagyobb szükségünk van rájuk, ugyanis mi magunk teremtjük meg őket. Engedd meg, hogy bemutassam […]

Posted by
Posted in

Transzparens

Ti feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek! Ti társadalom által külön csoportba állított népek. Mi feketék, fehérek, sárgák és rézbőrűek, Mi színek által megkülönböztetett lelkek.   Ti árnyas rémek kik félve léptek előttük álló tömeg tengerébe, hogy ragyogó szívből fakó képet fessetek. Ti emberek kik a természet ezer színben ázó fellegét, Kelletlen Egy palettára kentetek. Ti […]

Posted by
Posted in

Frivol

Egyes mitológiák szerint a krokodil is könnyet ejt áldozata párolgó vére felett. Hát én is megtettem, de ahogy a tenger elnyeli a vihart, úgy a sós cseppet is semmivé teszi a csobogó víz. Egy utolsó mély lélegzet után megláttam magam előtt az arcát. Mit is tett? Mindig ragyogott a szeme, valami egészen érthetetlen fény ült […]

Posted by
Posted in

Hős

Ez a nap is elérkezett. Lelkem derűje végtelen volt. Hazaérkezem hát az ősi szívek otthonába! Megfáradtan ugyan, de büszkén kémlelem a tájat. Tárt karokkal fogad a haza minek minden fája-bokra ismerősen integet. Én visszaintek nekik. Soha nem volt ennyire szép az a hosszú főutca az ösztövér házaival. Sosem harangozott ennyire angyalian a Nagy Boldog Asszony […]