About Me

Seres Adél az Irodalmi Rádió szerzője. Nem rendelkezem írói tapasztalattal. Ami fáj, papírra vetem. Boldogságomban kevésszer írok, mert akkor lefoglal az, hogy boldog legyek. Én a Nagyokat sem azért olvasom, amiért olyan életet éltek, amilyet. József Attila öngyilkossága, Örkény két diplomája és Kosztolányi iskolából való kicsapása már csak akkor vált fontossá, mikor megismerte a műveit a világ. Ezért, kedves Olvasóm, kérlek ne azzal törődj, hogy ki vagyok, hanem azzal, mit akarok Neked és a Nagyvilágnak mondani. Halld meg a néma sikításom és olvasd a hulló könnyeim. Érezd, amit én érzek és a szavaim sokasága legyen egy forró nyári nap a hideg téli éjszakáidon.
Posted by
Posted in

Hangos most a csend

Hosszú sétának indultál Te is. Azt gondoltam, hogyha az ember jól viselkedik egy erdőben (nem tépi le a növényeket, nem szemetel, csak a kijelölt helyen gyűjt tüzet és nem hangoskodik) akkor a végén jár valami elismerés. Mire a séta végére ér az ember felfogja, hogy semmi eredménye nem lesz annak, ha végig járta a kitaposott […]

Posted by
Posted in

Lélek-hara(n)g

“Egy hét eltelt megint..”- csendül fel az éppen aktuális kedvenc nótám első mondata. A falon a beszűrődő napsugarak nekem táncolnak és minden egyes villanásukkal azt üzenik, hogy minden rendben lesz. Már nem folynak a könnyeim, már nincs velem a mellkasszorító fájdalmam. Egyszerűen csak üres vagyok. Azt hittem nem lehet annál rosszabb, ha az ember állandóan […]

Posted by

Fájdalom

Sötét van. Sötét van körülöttem, a szívemben és az agyamban. Futni szeretnék, de a lábaim gyökeret vertek. Ragaszkodnak valamihez, ami sosem volt az enyém. Becsukom a szemem és azt hiszem ez a valóság. Derű, világosság, amit képzelek: mondatok, pillanatok, üzenetek, telefonálások, érintések, nézések, mosolyok, szavak ezrei pörögnek másodpercről másodpercre az emlékezetemben. Úgy hiszem, ez mind […]