About Me

Soós Katalin az Irodalmi Rádió szerzője.

Mindig nyitott szemmel járok-kelek a világban.
Érdeklődéssel figyelem a házak homlokzatát, elgondolkodom, vajon kik és hogyan élnek az ablakok mögött, milyen életük, gondjuk-bajuk, örömeik lehetnek az ott lakóknak.
Kíváncsian figyelem a villamoson, buszon körülöttem utazókat. Meggyőződéssel vallom, hogy mindegyiküknek az élete kész regény.
Amióta tudom, hogy a szülők, nagyszülők feladata (lenne) a család, a közösség, a nemzet történetének, eseményeinek tovább adása a következő nemzedékeknek, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy valamilyen formában megörökítsem a látott, hallott, megélt eseményeket, amelyek akárcsak marginálisan is érintették az életemet.

Posted by
Posted in

Szilánkok 4.

LÁTOGATÁS 1 Ferihegy airport. Taxi. Logodi utca szálloda. Moszkva tér. Taxi – fogorvos. Zichy kastély. Vasarelly. HÉV. Piros metro. Mammut. Kilátás. Étterem- magyar konyha, magyar bor: finom. Vár, Nemzeti Galéria, Ludwig muzeum. Népművészet. Ajándék. Buszok. Kisföldalatti. Andrássy út. Platánsor. Hősök tere. Szépművészeti múzeum. Városliget. Fák, tó, virágok. Egyedüllét. TerrorHáza. Borzalom. Szegény magyarok. Deák tér. Kézművesvásár. […]

Posted by
Posted in

A vigasztalás morzsái

A VIGASZTALÁS MORZSÁI                                                                                                                         …az igaz pedig az ő hite által él                                                                                                                                                     Habakuk 1:4b Az igazgatóhelyettes szavai jéghidegek voltak mint a kinti szél, élesek mint a borotva. Az irodájába lépve máris közölte velem: vagy azonnal beadom a felmondásomat és önként távozom, vagy fegyelmi elé állít. Mindenképpen a jövőben jó lesz, ha vigyázok a fiamra, […]

Posted by
Posted in

A csodacipő

Márta imádott repülni, de most nehéz volt a szíve és izgatottan szorongatta kezében a levelet. Kinyitotta és vagy századszor olvasta a Meghívót. Karcsi bácsi 50 éves sikeres edzői tevékenységéért, nyugdíjba vonulása alkalmából az állami kitüntetés megünneplésére holnap este fogadást tartanak a Kempinsky szállodában, ahová őt is meghívják. Vajon Vera is eljön? – volt az első […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 3.

3. SZERELMEM Budapest a gyönyörű nő. Kebleit Budán hordja. A Margitsziget, a gyönyörök kertje illatos. Harrisnyakötői a Lánchíd és a Szabadság-híd, amelyek a Kék Dunát, terpesztett combjait diszítik. Szoknyáját a Kis- és Nagykörút fodrozzák, ékkövek rajta az Országház, a Szent István Bazilika, a sok templom és múzeum. Óbuda, a királynék városa pecsételi meg karját, rajta […]

Posted by
Posted in

Szilánkok 2.

2. MACKÓS ISKOLA Azon az őszön lőttek. Tankok vonultak még Budán is. A tanítás szünetelt. A Mackós iskolában is. Januárban az osztályt: 9 főt, a többi disszidált, átirányították a Kissjánosba. Az értekezlet után, amikor ezt közölték velünk, hugommal leverten ballagtunk hazafelé a sötétedő utcán. Az antikvárium lépcsőjén egy öklömnyi narancssárga gombolyag didergett. Felvettük, párhetes kiscica […]

Posted by
Posted in

Szilánkok

CSERÉPKÁLYHA  Gyula bácsi sokat mondogatta: Budapesten 30-50 évenként mindig lőnek, ezért a lakásban kell legyen egy igazi kályha. Zsófi is így tett, amikor a Bazilika melletti utcában a bolgárkertészné 150 éves konyhájából és cselédszobájából az első otthonát kialakította. A félszobát is megvette hozzá, mert a sarokban egy romos cserépkályha árválkodott. Budapest legjobb kályhása rakta át. […]

Posted by
Posted in

FÉLPOHÁR ASZÚ GYERTYAFÉNYBEN

FÉLPOHÁR ASZÚ GYERTYA FÉNYBEN Már kezdett a tokajitól álmosodni, amikor az üveg mellett lévő dugón a szám „2002” kiélesedett. Már ennyi éve? Jól emlékszik arra a napra. Dave váratlanul hívta fel. Ma, ma este soronkívül szeretne találkozni vele. Ráér? Hangja várakozásteljes, izgatott volt. Hétközben? Ugyan mi történhetett? Talán… Hiszen már féléve találkozgatnak, viszi őt a […]

Posted by
Posted in

ŐSZTŐL ŐSZIG

Szeretem az őszt. Sohasem az elmúlást, hanem a megújulás lehetőségét érzem benne. Mégis évek óta ilyentájt valami végtelen szomorúság üli meg a lelkem. A kertben végzett munka sem segít. Most is így van ez, amikor az avar összegereblyézése után leülök a kertem végében lévő kedvenc helyemre, a két fenyő alatti padra. A délutáni napfényben csak […]