About Me

sternilonaStern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel.

Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra.

Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés volt számomra. A következő felkérés a családjában tartott ünnepélyekre szóló versírás volt. Nemsokára a főnővér adta a merész ötletet, hogy írjak lányának mesét. Így született meg a Vihar című mesekönyv, melyet Miskolcon adtak ki. Az internet segítségével barátság alakult ki egy úriemberel, ki segíti írásaimat, véleményével, javaslataival fejlesztem tudásom.

Itt szeretném megköszöni az Irodalom Rádiónak, és Zsoldos Árpád úrnak e megtisztelő meghívást, hogy csatlakozhatom hozzájuk, s pályázataikon részt vehettem.

Posted by
Posted in

Az árvaház

Előszó     Nagy szeretettel és tisztelettel ajánlom regényem mi kitaláció alapján született. Minek a helyszínei valós alapokon fekszik. Vannak sajnos már olyan helyek, amik már meg szűntek. Feledésbe merültek. Akár csak a régi népszokások. Azt a környezettet-világot próbálja vissza tükrözni, ami a régi parasztvilág és tanyavilágot mutatja be. Ahol a megbánás, a düh, és […]

Posted by
Posted in

Már nem fáj

    Már nem fáj, s nem könnyezem. Csak valami belement a szemembe. Pedig nem vagyok messze tőle, De szívemben feltörtek az emlékképek.   Ott áll a járda szélen, s vár reám Csak egy lépés választ el tőlem s indulnák, Mire indulnák felé apró léptekkel, Oda lép egy lány s megcsókolja kedvesen.   Nem sírok […]

Posted by
Posted in

Kedves Olvasóim!

Úgy gondoltam, hogy egy olyan témát boncolgatok, aminek én is részese vagyok. Több tucatnyian vagyunk kik ezen irodalmi pálya csodálatos lehetőséget nyújtó világában élünk s alkotunk.. Idézve egyik Irodalmi közösség elnökét „a költök, születnek, és ezt nem lehet tanulni.” Ez egy igen érdekes tény hisz ez alapján mindenki lelkében van valami kis művészi mag elültetve […]

Posted by
Posted in

Az utolsó dobbanás

  Fehér rácsos ágyak, gépek harmóniában. Csettegnek,csattognak, szufláért kapkodnak. Mindenki figyel a gép zajára, sípolás jelzi a harc a vívódásban. Rohanó léptek az ágynál teremnek egy útólsóesély de hiába minden. Jő a harc az utolsó küzdelem, kéz a kézre nyomják a szívet, De makacsul ellenáll mindennek, a fájdalmas gyász lett az otthona a csendnek. Felnézve […]

Posted by
Posted in

Az utolsó menet

Az utolsó menet Jő a parancs a behívó levél, Szól a dob sír az asszonynép. Vagonok állnak szálnak a bakák, Nem is gondolják az utolsó menet vár. Hegyek- völgyek szél dalával, Mesze kerülnek a szülőhazától. Jeges ország ahova értek, Hideg birodalom golyók énekével. Állják a sarat derék katonák, Süvít a golyó, valakit eltalál.. Dühítő lármát […]

Posted by
Posted in

Beismerő vallomás

Én nem leszek író,s nem is leszek más, Csak próbálkozom az élet útján. Meg írók bármi alkotást, hisz bő az álomvilág. Tudom, hogy hibás mivel végeztem a kisegítő iskolát. Senki nem hiszi el nekem, Automata módon teszem. Autodidakta képen a kesztyűt felvettem, S harcba indulok mindenkivel. De van két angyal ki így is elismer, S […]

Posted by
Posted in

Ahogy a nagy író Tóth Árpád mondja és Éva mutatja

“Ahogy a nagy író mondván, Tóth Árpádot hallván, Az alkotáshoz”nem csak rím kell ehhez több kell és szükséges”. Elgondolkodva rajta, Egy ismerős megmutatta. Éva szívére tette kezét, Kimondva érzésnékül mit sem ér. Míg művész alkot ihlete után, Addig életre kell akár egy vallomás. Bár mi legyen a mű az alkotás, Érzés,lélek, a szív kell hozzá. […]

Posted by
Posted in

A gyászos valóság

Míg betegen élted napjaid, Míg ágynak nem szólítót valaki. Így lett az élet mostoha arca, Testedet egyre mereven nézet ki onnan. S mind hű kutya szolgáltalak, Belső hangokat elfojtva nem érdekelt, Nem láttam mást csak tégedet. Ahogy az ágy egyre jobban elnyeli testedet. Szűnnek a sóhajtások, Marcangoló érzés kerít hatalmába. Oda lépve tálca kezembe, Rajta […]

Posted by
Posted in

Elmondanám érzésemet neked

Elmondanám érzésemet neked, De mit ér mindez ha nem érzed. Tudom,hogy érzed szívem szavát, Olyan veled mint egy álmodás. Halkan súgom füledbe szeretlek, Te ölelsz csókolsz engemet. Te vagy a boldogság nekem. Te vagy az életem. Veled minden másodperc egy varázs, Olyan mint egy álmodás. Szívem heves dobbanása, Szerelmem vallomása. Igen tudom szeretlek ez a […]

Posted by
Posted in

A hontalan madár

Hontalan madárként reppen lelkem, A híd mialatt át reppenek, Rózsa lugas folyó partján, Leszállnék zsenge szárnyán. De erőtlen szárnyam csapkodásán, Testemnek gyötrelmes hajtásán. Mint hontalan madár reppenek, Nem találom sehol helyemet. Egy lakatlan sziget mi befogadja testemet, Sós víz áztassa lényemet. Mint csapzott madár fekszek partján, Fájdalmam enyhítőn pálma árnyán.