About Me

sternilonaStern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel.

Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra.

Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés volt számomra. A következő felkérés a családjában tartott ünnepélyekre szóló versírás volt. Nemsokára a főnővér adta a merész ötletet, hogy írjak lányának mesét. Így született meg a Vihar című mesekönyv, melyet Miskolcon adtak ki. Az internet segítségével barátság alakult ki egy úriemberel, ki segíti írásaimat, véleményével, javaslataival fejlesztem tudásom.

Itt szeretném megköszöni az Irodalom Rádiónak, és Zsoldos Árpád úrnak e megtisztelő meghívást, hogy csatlakozhatom hozzájuk, s pályázataikon részt vehettem.

Posted by
Posted in

A másság

  Egy kicsit más vagyok elfogadni ezt nagydolog. Kívülről épp olyan vagyok csak még is egy kicsit más vagyok.!   Érzékenyebb vagyok mindenre, örömet ,boldogságot keresek. Nem fogadnak el, mert más vagyok, perig külsőleg én is ember vagyok.     Lelkem mint riadt nyúl lapul, ki fél a fájdalmas csalódástól. Hisz nem fogadnak el, mert […]

Posted by
Posted in

Te vagy minden

Szegényen járva az élet útját, képeken látva milyen szép a világ. Plakátok hirdetik a siker útját, reménytele szívvel járja útját. Lelke oly üres gondterhelt, számolgat össze ad mindent. Rájön nincsen felesleg, így marad a remény a plakát az életben. Egy nap ráköszönt a szerelem, lelke boldogan reppen. Már nem látja meg a plakátot, s nem […]

Posted by
Posted in

Atyád felé nyújtott bizalom

  Madárdal köszönti a napot, Sok embernek vidámságot hozott. Csend s nyugalom adja át magát, Mikor csendes házba tisztulni vágysz.. Bent a csendes falak, védő szentek szobra, Atyádra bízod féltve őrzött titkaidat. Ki tudja, mekkora őneki a teherbírás? Ki tudja, hányszor sírja el magát? Előtted, Ő urad szolgája, kire ráteszed lelki problémádat. De Ő is […]

Posted by
Posted in

 Búcsú az édes anyától

A fájdalmak királya lép az életbe, elveszítve azt kit a szív öröké szeret. De ő mindig itt lesz a szívbe zárva, a fájdalmat a szeretet koronázza.   Eljött a perc, hogy búcsút intsünk, könnyező szemmel elengedjük.. Viharként tombol a fájdalom, szívünket tépázza nagyon.   Hull a könnyük, ordít a lélek, valami tépáz, valami meghall épen. […]

Posted by
Posted in

Az élet

Láttalak felcseperedni, serdülővé válni. Láttalak táncolni a szélben, meg éltem az elvesztésedet. Majd egy új formát öntöttél, úgy jöttél el közénk ismét. Mikor illatod meg érzem, tombol irántad a vágy a szívembe. Óvatosan meg érintem tested, piros a hasad mit a pecsenye. De csak szemlélek csendesen, hálásimát zengek Istenek! Mikor elérkezik az idő, hogy érezhesselek, […]

Posted by
Posted in

A gondolat madarai

  Repülve száll a gondolat, tollat ragadva, levetve mind az. Szárnyal a képzelet fehér lepelre, repül a gondolat madár képében. Lelke minden dobbanása ott van, szíve az alkotás motorja. Mikor elkészül a drága gyermek, Összegyűjtve egy kötetbe jelenik meg. Majd jő a várva várt pillanat, napvilágot lát az alkotás. Szórakoztatva gondolkodtat, visszatükrözi alkotó pillanatokat. Mikor […]

Posted by
Posted in

Mezítelenül

Mezítelenül állva, vágyakat kitárva. Ámulatba ejtvén, látva, bájukat világnak kitárva.   Pucér testük formáján, megakad a szem őket látván. Jól megnézve meg vitatva, melyiknek milyen az alakja?   Elszégyelli magát a tél, fehér leplet húz minden felé. Betakarva a szégyenteleneket, kik ott álltak mezítelen testtel.   Az öreg nap nem állhatja, leszedi róluk fehér ruhájukat. […]

Posted by
Posted in

A szerelem

    Megismertelek tűző nap voltál, lelkemben harmatos reggelt hoztál. Kinyílót a szívem legszebb virága, rózsa a virágok királynéja.   Enyhe tavaszi szélként simítótál, lelkembe szerelmet árasztottál. Szerelmes tekintettel szívem perzselted, Vérem vulkánként tűzet lövellt.   Mikor elmentél, szakítottál velem, őszi eső ként, szakadt könnyem A szív viharként remegett, és a lélek háborgót benne.   […]

Posted by
Posted in

A szülök elvesztése

  A nagyváros zajától nagyon távol volt egy nagyon kicsi falu, mit körbe hegyek erdők és szemet gyönyörköttető rét ölelt át. Minden hónap a maga csodájával kényeztette az itt élőket. Gyula és kedves Éva is itt éltek egy kis zsúptetős kicsike kis parasztházba az udvaron egy hatalmas gémeskút kút állt itatóval. A gazda, mint minden […]

Posted by
Posted in

Elmúlt az ünnep

    Csendes örömben tellett az ünnep, lassan feledésbe merül minden. Ki alszik a szeretett lángja, köd borul a lelki világra.   Minden napos rohanás, elfeledteti a szeretet sugarát. Feledésbe mered a lélek, hisz újra rohan minden reggel.   Újra eltávolodva messze lépdel, hátra hagyva a szeretett szülőket.. Hátra hagyva az emlékképet, hisz rohanás az […]