About Me

sternilonaStern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel.

Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra.

Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés volt számomra. A következő felkérés a családjában tartott ünnepélyekre szóló versírás volt. Nemsokára a főnővér adta a merész ötletet, hogy írjak lányának mesét. Így született meg a Vihar című mesekönyv, melyet Miskolcon adtak ki. Az internet segítségével barátság alakult ki egy úriemberel, ki segíti írásaimat, véleményével, javaslataival fejlesztem tudásom.

Itt szeretném megköszöni az Irodalom Rádiónak, és Zsoldos Árpád úrnak e megtisztelő meghívást, hogy csatlakozhatom hozzájuk, s pályázataikon részt vehettem.

Posted by
Posted in

Alkonyat

Eljött az alkony pihen a táj. Csendesen húzódik meg egy kicsi ház. Körben bólogatón színes fák, le száll a csend a magány.   Alkonyatnak első pillantásán, hűs szellőkéz simításán. Minden csendre borul pihenni tér Csak valaki szíve epekedik még.   Alkonyatban a virágok is tündökölnek hisz a hűs kéz enyhíti őket. Domboknál húzódó kicsi ház, […]

Posted by
Posted in

Kedves Olvasó

  Sokat gondolkodtam ezen a rövid, de talán sok igazságot magában foglaló cikken. Lehet, hogy nem sokan lesznek, kik meg tisztelnek azzal, hogy elolvassák s azt is tudom, hogy miért? De kik még is úgy gondolja és érdemesnek tartja, azoknak köszönöm. Kedves olvasok, talán ha szánnak rá pár percet, akkor meg fogják érteni a mondani […]

Posted by
Posted in

Emlékezem

Már több mint hét éve, hogy elmentél, szívemben emléked öröké itt él. Fülemben hallom kedves hangod, ajkamon ég utolsó csókod. Gyermekeink is szomorúak könnyezve mondják édesapa! Én csak egyedül vagyok s emlékezem, mily boldog voltam veled. Mióta elmentél sír a szívem, beteg a család beteg lelkem. Felnézek a magas égre, Istent kérem, Üdvözítsen. Vigyázzon rád […]

Posted by
Posted in

A hirdetés

  Minek a hirdetés, ha nem jó a hírverés. Ihletett csavaró víg remény. Sikert hoz e, a hirdetés? Egymagadban vánszorogsz, Ahogy a sikert álmodod! Görcsösen harcoló, A sikert nem kapod. Így tovább álmodom, Talán majd meg kapom. De hát jön a hirdetés, De nem jó a hírverés. Keresve kutatod hibád titkát, rájőve nincs támogatás. Egyedül […]

Posted by
Posted in

Egy tiszta világba szegült gyermekek

    Kék ég alatt egy kicsi falu húzódik meg, hol a házakat fehére meszelték s az utcára tornácuk nevetnek a fonót fakerítés mögül. Az utcaporán mit hajnalba a gulya csánkja szántott most víg gyermek zsivajgása tölti be. A fiatal fiúgyermekek rongylabdákkal, vagy lábuk között falovacskával vagy épp golyózással töltik idejüket. A lányok kukoricából készült […]

Posted by
Posted in

Köszönetnyilvánítás!

Köszönetnyilvánítás! Kedves Árpád és Adrienn! Tiszteletem fejezem ki és köszönetem a Miskolci Irodalmi Rádió Főszerkesztő úr Zsoldos Árpád és nejének Zsoldos Adriennek valamint minden munkatársuknak a családias rendezvénysorozat példás és rég nem látott magas színvonalú lebonyolításáért és megszervezéséért. Külön köszönetemet fejezem ki Odaadó Munkásságukért és önzetlen segítségükért mit személyem felé irányult. Nagy meg tiszteltetés részemre, […]

Posted by
Posted in

A kalap

Egy borongós napon sietősen szaladtam az utcán, mikor megpillantottam. Ebben a percben éreztem, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Milyen szép és elegáns mégis oly furcsa rajta valami tűnődtem magamban. De mi e nevezet furcsa érzés és ez a káprázat. Megálltam előtte és néztem csak szabályos formáját. Egy egész más világba csöppentem mellette.. Majd kis idő múlva elköszönve […]

Posted by
Posted in

Az ősz

Az ősz Báját tárva kínálja magát, Pottyan, a makk roppan az ág. Szélben keringő levelek, Avar szőnyeget képeznek. Lassan minden csendre borul. Csak a magányos romantika bújik meg. Ahol a lágy szellő simogat mindent Mit anyai kéz a kisgyermeket. Láb alatt reccsenek az ágak, Pattogó zörgő levelek zajára Madarak hangja száll a mennyországba. Majd búcsút […]

Posted by
Posted in

Társ a beszélőpapír

Társ a beszélőpapír   Legyen társad a néma magány, Beszéljen a könyv az oldalán. Érezd lelkedben a leírt szavát Megkönnyezed egy, egy sorát.   Gondolkodva szórakoztat rendre, Még néha egy enyhe mosolyt is elcsen. Észre se veszed a változást, Nagydolgot alkot a néma társ.   Nehéz letenni a beszélőpapírt, Csodálod az alkotót ki é e […]

Posted by
Posted in

Mi is az alkotás

Mi is az alkotás Az alkotás hangulatában, Tükrözi az alkotói vénában.. Meg alkotva egy alkotást, Valahol gondolkodtató álmodás. Itt minden megtörténhet rendre Csak a képzelet játszik vele. S a valóságnak van e köze? Azt csak az tudja ki meg alkotta e művet. Ő tudja mit ér el vele, Hisz lehet, hogy élete fekszik benne. Lehet, […]