About Me

sternilonaStern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel.

Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra.

Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés volt számomra. A következő felkérés a családjában tartott ünnepélyekre szóló versírás volt. Nemsokára a főnővér adta a merész ötletet, hogy írjak lányának mesét. Így született meg a Vihar című mesekönyv, melyet Miskolcon adtak ki. Az internet segítségével barátság alakult ki egy úriemberel, ki segíti írásaimat, véleményével, javaslataival fejlesztem tudásom.

Itt szeretném megköszöni az Irodalom Rádiónak, és Zsoldos Árpád úrnak e megtisztelő meghívást, hogy csatlakozhatom hozzájuk, s pályázataikon részt vehettem.

Posted by
Posted in

Nem mindig az a boldog ember Ki párkapcsolatban él Ha nem az ki apró dolgokat is szépnek látja A legapróbb zajt muzsikának hallja Kinek lelkében a szív angyalok kórusaként dobban S az emberekhez vezérli a jó indulat

Posted by
Posted in

A szenvedés

  Szunnyad a tűz Lassul az álom. Csitul a szív Valakit vár ott. A lélek tükre hassad A szenvedés van rajta. Mikor a lélek betegé válik, Elkísér a halálig.

Posted by
Posted in

Mi az igaz szerelem

Szívem drága violája, Életemnek ibolyája. Az érzés mi feszít s tép, Fáj, ha csak pár percre is elmentél. Egyedül te jársz az eszembe. Ajkamon érzem ajkadat. Mézédes csókodat. S újaim várja, hogy játszón veled Szeretnék szerelmet vallani, Két karomba tartani. Csókommal testedet halmozni. Mennyországba juttatni. Tudom nem sok e pársor Mit ide írtam neked. De […]

Posted by
Posted in

A négy testvér

  A négy testvér kisebbik öccse, Színes ruhát ölt mindenre. Forróvérű szarvasbikák ütköznek össze, Súlyos kalapácsként sújtanak le. Majd elköszönve véget vet a szépnek Mind az álom messzire repülve. Megszűnik a tánc a levelek násza Minden élőlény nyugalmat találnak. Majd jő, a báty ki elvesz mindent. Megfesti a szőlőt munkára hív minden embert. Vége tér […]

Posted by
Posted in

Kedves Olvasóim!

Kedves Olvasóim! Egy olyan alkotást szeretnék, önöknek bemutatni mi két művész csoportot tükröz. A didaktikus és a tanult művészek közötti különbséget eltérést. Tudom kissé furcsa és meg lepő. Kérem a félreértés elkerülése véget s nem a meg bántás, hanem egy didaktikus alkotó tollából fakadó gondolatai tárulnak, most az olvasok szeme elé mit lelkükkel, s gondolatukkal […]

Posted by
Posted in

Az utolsó út

  Betegen fekszel az ágyon S már csak a fényt a halvány fényt látod. Erőtlen elesetten motyogsz, Az Úrhoz fohászkodsz. Sóhajok jönnek s mennek, Az életrend szemed előtt perget. Meg vívva több tucat csatát, Érzed ezt mégis elveszted. Nyújtja, kezét táncolj vele, De te még nem állsz készen. S mikor még is elmész vele Hátra […]

Posted by
Posted in

Elérkezett az idő

  Elérkezett az idő, hogy vége legyen, Hisz csak játszottad az érzésedet. Mindig elhagysz, egyedül maradok, Ihletem, sikerem csalódást kapok. Igaz most könnyezem nehéz lelkem, Hisz én nem leszek sikeres. Hibás a mű, hibás az alkotás. Ugyan kinek kell akár e vallomás. Álmodtam merészet, éreztem szerelmed. De te mindig elhagysz, s nem fogod kezemet. Így […]

Posted by
Posted in

Hinni és remélni barátot szerezni.

Hinni és remélni barátot szerezni. S mind a koldus mindent elveszteni. Míg volt mindene mindenki barátnak hívta magát. Míg fehér ruhában dolgozott ez volt a család.. De jött egy betegség s a baj a másik után. Elvesztette a barátokat elvesztett mindent csupán. Így lett egyedül az utca réme. Hisz irtóznak az emberek tőle. Hogy most […]

Posted by
Posted in

Randevú és élvezet

  Amikor meg láttalak , Vérem pezsgőn forrót. Mikor először érintettelek Érzésem viharként tombolt S majd randevúztunk nap minden szakán, Az érzés egyre jobban testem járta át. Te ott álltál fehér lepelben, S én vágytam rá, hogy levehessem. Eljött a perc mikor lehullót ruhád, Izzadt tenyerem, testem vágyót rád. Mikor testedet újaim járta, Te eltévedt […]

Posted by
Posted in

Más lenni!

Más lenni, mást ítélni! Más életét kóstolni. Más fájdalmát átélni. Mindig mással foglalkozni. Szól a dal más, más!! Majd holnap megláss. Mily más az élet mindenkinek, Hisz ez emberek is változnak s különböznek. Mily más az elv, a gondolkodás, ebben. Van kinek keresni se kel helyet az életben, Meg keseredve áll s nem megy semmire. […]