About Me

sternilonaStern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel.

Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra.

Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés volt számomra. A következő felkérés a családjában tartott ünnepélyekre szóló versírás volt. Nemsokára a főnővér adta a merész ötletet, hogy írjak lányának mesét. Így született meg a Vihar című mesekönyv, melyet Miskolcon adtak ki. Az internet segítségével barátság alakult ki egy úriemberel, ki segíti írásaimat, véleményével, javaslataival fejlesztem tudásom.

Itt szeretném megköszöni az Irodalom Rádiónak, és Zsoldos Árpád úrnak e megtisztelő meghívást, hogy csatlakozhatom hozzájuk, s pályázataikon részt vehettem.

Posted by
Posted in

Boldog szülinapot

Nyíljon néked sok tucat virág, Illata járja át életed útját. Tortádon a gyertyafény keringőt járjon. S a jó Isten erőt egészséget áldjon! Ez után még azt kívánom neked. Sok öröm s boldogság érjen. Szemedből a bánat könnye sohase legyen. A jó Isten öröké vigyázzon téged. Folytathatnám a sorokat de minek? Minden betűben elmondom érzésemet Itt […]

Posted by
Posted in

Természet ezer arca

  Természet ezer arcával, dacol az idő, Viszontagságos és meglepő. Romantikus viharán. Évszakok oly szívbe markolóan fáj. Hisz tudsz oly zsenge arcot mutatni. Mint természet színes bája. Mint szűzleány mezítelen vágya. S a szívet, lelket tüstént átjárja. De olyan is vagy mind a lángoló nyár. Tűzzel fűtött test és sóhajtás. Patakként járja testet a verejték. […]

Posted by
Posted in

Egy érzelem mi a lélek tükre.

Én mind ki didaktikus módon meg tanult költemények szerzője úgy gondolom ,hogy érzelem nélkül nem csak az alkotás hanem az egész világ meg bukik. Hisz ha belegondolunk egy kicsit az érzelem hány ága is köszönt vissza egy egy embernél. Van ki érzelmét művészi ágon engedi el. Van ki életet vitelez belőle. Így vannak boldog s […]

Posted by
Posted in

Az Igaz barát

Ha fáj a szíved és ha vérzik, Ne szólj nékik úgy sem értik. Ha könnyes szemed keres egy helyet Némán töröld le fájó könnyedet. Majd emelt fejel lépjél elő s újra neves, Ha kérdeznek se felelj. Mondj valami tarka dolgot csendben. De az igazság öröké maradjon lelküknek rejtve. Ha még is elmondod lelked szavát, Nézd […]

Posted by
Posted in

Az évszakok

  Ó te természet zsenge gyermeke, Szellő simítsa rügyfakasztó testedet. Hol ezüst függönyszökő árnyában látszol. Hol a madárdalos kikeletben táncolsz. Majd színes virágot tűzöl koronádban. Új életeket csalsz e mostoha világba. Elő csalogatod a gyenge napot. Madárdalba teszed a kikeletet, az alkonyt. Majd egyre többet mutatsz magadból. Bájadat csábító testedet kitárva. Karjaidban kalászt ringatva. Zöld […]

Posted by
Posted in

Búcsú a nagy szerelemtől

  Szőttem álmot angyalszárnyán, Hogy majd én is nagy leszek. Elismernek s szeretni fognak, Mint minden nagy embert. De szertefoszlót drága álom, Hisz nem kell senkinek. Alkotások mit sem érnek, Hisz nincs iskolám és hibás az egész rendszerem. Perig nálamnál tanultabb emberek, Hibát hibára alkotnak, s mégis jó, mondja más. Hisz ő elvégzett egy magasabb […]

Posted by
Posted in

Költészet napja!

  Mennyi éve ünnepelnek. Minden évben emlékeznek. Szavalják a versek rejtelmes sorát. Hol az érzelem természet tükrözi magát. Már Attila felnőtt, s mama se mos. Csak a szó a vers mi ő tőle való. Mindenki tanulja szavalja talán. Hisz ö az ki a szívnek édes kincse már. Ó az alkotás az igaz szerelem. Hol életre […]

Posted by
Posted in

Az érzelmes Április

  Április te bohókás gyerek. Szeszélyes akár a női szívek. Lelkében írók nemzedéke él. Hisz költők napja ide ért ismét. Nagy írónk születésnapja vagyon, Kinek tollából született a késői sirató. S álmodót, gazdagságot, szép megélhetés S ifjú szíve korán itt hagyta az élet, rendjét. Mindenki emlékezik kicsikre és nagyokra. Hol Arany „Családi alkotásaira. Hol Weöres […]

Posted by
Posted in

Remény lángja

  A remény fénysugara. Mind egy gyertyafény, Ragyogsz az életküszöbén. Félve, hogy kialszik egyszer még. S az emlék és a bánat kíséri lelkedet. De érzed heves szorítását a szívedben Mi átjárja tested-lelked minden nap szakán. S már erősebb a lángnak fénye akár a napsugár. Napként hatolsz a testbe De ha azt mondod vége Még a […]

Posted by
Posted in

Ó Istenem hallgasd imám

  Ó Istenem hallgasd imám! Fohászkodom hozzád mind egy juhász. Arcomat a fájdalom könnye mossa. S a lelkem mind homokvárként omladozva. Most csak nézek ki az ablakon, Valójában mi történt velem? Miért van mind ez? Méltó vagyok e rá? Hordhatom e a fehér ruhát? Mi téged ábrázol. s hitem erőt ad nekem így mindig itt […]