About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Búcsúzunk a mától

Edit Szabó : Búcsúzunk a mától Sötétlenek a fatörzsek magasan az ég felé, aláhullik a levelük, halkan fúj az őszi szél. Fasorok közt út közepe rozsdabarnán széttekint, padjaira telepedtek a megsárgult levelek. Erdők, mezők, parkok fái, természet gyermekei, eldobják a lombjuk ágak, ősz idő közeledik. Napsütés még vígan dalol parknak gyeptengerében, lassan jelez búcsút az […]

Posted by
Posted in

Régi szüret

Edit Szabó : Régi szüret Hol vagytok ti réges-régi kis falusi szüretek, boldogság az ifjúságnak, minden napja ünnep lesz. Kivonulni a határba, szőlőtőkét elkapni, fürtjeitől szabadítva a vedrekbe leszedni. Gazdauram vígan nézi magasról alátekint, asszonyok meg a gyerekek szedik fel a szemeit. Gyorsan gyűlik a kis kádba vedreknek a teherje, asszony fején a kosárka tetézi […]

Posted by
Posted in

Nyári eső

Edit Szabó : Nyári eső Lenge nyári ruhában, esőcseppek sodrában, hirtelenség e világ, gyorsan halad a leány. Sárga ruhát fúj a szél, hátul lebben, utól ér, fej felett piros ernyő megvédi eső elől. Hirtelen jött a sötét, cikkáztak a felhőcskék, vízpermet kifehérlik, természet szépségei. Áldás sokszor az eső, várják mikor jön elő, természet körforgása, emberéltek […]

Posted by
Posted in

Az élet alkonyán

Edit Szabó : Az élet alkonyán Láttam anyám ráncos kezét, fáradtsága nagyon nehéz, korán kezdte az életet, évszázadok nem felelnek. Nem felelnek már életek, gyerekeknek munka kellett, gyorsan mozgott a két kezük, hamar telt le az életük. Felnőtt koruk,fiatalság, megnőtt dolguk, kilábalták, újabb életek teremtek, folytatódtak a remények. Jobb világ jön, boldogságuk gyerekseregben családjuk, megtenni […]

Posted by
Posted in

Az ősz remeke

Edit Szabó : Az ősz remeke Őszi táj képe tekint rám fényesen, szemem a messzeség felé ragyog, fehér nyárfa kéreg nyit ablakot, messziről intenek a kéklő hegyek. Bokrok sárgállnak a magas fák tövében, rezes arannyal ölelik tó vizét, lassan benőve aljkörnyzetét, mocsári fűcsonkok rejtőzködnek. Őszi táj szemeink gyönyörködteti, színének kavalkádja örömöt ad, villan a napnak […]

Posted by
Posted in

Ősz időben delelés

Edit Szabó : Ősz időben delelés Integetnek magas hegyek, tetejükben tél üzenget, kék ég alatt őszi levél, hegy tövében sokat mesél. Völgy ölében még süt a Nap, körülötte békesség ad nyugodalmat az életnek, pihenést a természetnek. Zöldell még a rét, a mező, fölöttük ám jelen az ősz, langyos szellők fújdogálnak, falevelek megsárgulnak. Delelőben a napsugár, […]

Posted by
Posted in

Éjjeli madár

Edit Szabó : Éjjeli madár Magas fáknak rejtekében, fák mélyén a sötétségben, lakást talál a madárpár, ahol rájuk biztonság vár. Hold fényénél nyílik szemük, messzire néz tekintetük, élelemre így vadásznak, táplálékot fiókának. Anya szeme távolba lát, tanítja a kicsi madárt, fészek szélén a holdsugár, nagy hatalom az anyaság. Éjjellátó bagolymadár féltő szemei megóvják, hasítja a […]

Posted by
Posted in

Volt egy randevú

Edit Szabó : Volt egy randevú Nagyon hosszú évek után felszabadult gondolatom, egyedüllét és a magány, szomorúság, hát kidobom. ismerkedés, beszélgetés után jöhet találkozás, sikeresen éled remény, minden helyén, úgy indulnák. Előttem a férfi arca, bevésődött a szemembe, ne feledjem, rátaláljak pályaudvar rengetegben. Vicces kedvem kerekedett, a kis embert hogy megláttam, hazudott az én kis […]

Posted by
Posted in

Hidd el

Edit Szabó : Hidd el… Hiszed még a megvalósult álmot, Hiszed még az örök boldogságot, Hiszed még, hogy eltelnek az évek, Hidd el, hogy a végtelenbe érnek. Hiszed még, hogy boldogság az élet, Hiszed még a rengeteg szépséget, Hiszed még, hogy élted nem ér véget, Hidd el, hogy a végtelenbe érhet. Két kezedben minden reménységed, […]

Posted by
Posted in

Balatoni ősz

Edit Szabó : Balatoni ősz Kikötőben a hajó az árnyéka aranyló, lemenőben fénylő Nap veri vissza sugarat. Móló mellett kerítés, part mentén a feledés, aranybarna levelek lehullva megperdülnek. A ragyogás csillogó, tükröződik a hajón, őszi napok vidámak felelnek még a nyárnak. Őszidejű nyugalom, búcsúzik a Balaton, pára ül majd a tájra, megváltozik világa. Bőcs,2017.09.24.