About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Varázslat fényben

Edit Szabó : Varázslat fényben Bámuló fényben tavaszi kékben, természet lágyan felébredt végre, magasban fákon csillannak szirmok, rózsaszín álmok, közöttük áll most hosszú ruhában, tétova kézzel hölgy szentélyében, álom varázsban elmerült éppen, gondolat vágya mély tengerében, repülhet tova vágyaknak szárnyán, magas fa ágán rebben tekintet, a remény éled, virágzó tavasz, megújult élet, varázsos képek, veletek […]

Posted by
Posted in

Út közepén

Edit Szabó : Út közepén Messziről néznek tavaszi dombok, zöldellő réten nyílnak virágok, napsugár fénye aranyba öntött, kisárgult szirmok illata örök, útnak közepén új talajt talált, egy ott felejtett bakancsnak alján, itt maradt ősztől, vagy téli hóban beragadt mélyen, maradt talajban, tavaszban élet kinyílott benne, emlékként virít tavasz reggelben. Bőcs,2018.06.17.

Posted by
Posted in

Bakancslistám ?

Edit Szabó : Bakancslistám ? Bakancslistám ? nincsen nékem, sok-sok évet már megéltem, célom mindig előttem állt, járni élet iskoláját. Előttem jártak a napok, megélni minden holnapot, volt mit tenni az életért, keményen lenni erőssé. Alkalmakat megragadtam, mindig előrébb jutottam, felneveltem s tanítottam, felnőtt útra indítottam. Bakancslista ? célok sora, előttem a fények útja, örömöm […]

Posted by
Posted in

Kora nyári emlék

Edit Szabó : Kora nyári élmény Hogy is mondják, még most lesz nyár, fürdés, móka és kacagás, május hava még csak tavasz, mégis forr a hangulata. Meghívtak egy vendégségbe, messzi magas hegyvidékre, társaságom két barátnő, közös utat megteendő. Megyehatárt hamar lépünk, országutak, suhan léptünk, nagyvárosok elmaradnak, erdők fái mutatkoznak. Meredeken, kacskaringón, fel a hegyre visz […]

Posted by
Posted in

Rózsaszínű álmok

Edit Szabó : Rózsaszínű álmok Őszibarack, neved tavasz virágodat kibontottad, az út mentén hosszú sorban méheket is csábítottad. Rózsaszínű álmok útján, nyíló virágba borult táj, fénylő napnak sugarára, bimbók nyílnak mosolygásra. Boldogságnak szép reménye, holnapoknak a termése, ígéret a jövendőnek, köszönet a teremtőnek. Rózsaszínű selyem ruhás, vígan szárnyaló szép leány, könnyű szellő lebegteti, két kezét […]

Posted by
Posted in

Erdő szélén..

Edit Szabó : Erdő szélén… Erdő szélén,patak mentén finom édes csemege, meleg napnak a fényénél megérett eledelre. Piros színe messze virít, felhívás az ebédre, patak szélén bokor rikít, vonzza a tekintetet. Érett málna szemet látva védett állat kicammog, barna mackó bundájában két lábára állhatott. Nem nézett ő szét a tájban, vágyaihoz érkezett, magas bokron várja […]

Posted by
Posted in

Nem ismerem

Edit Szabó : Nem ismerem Irigységet nem szeretem, emberekben felismerem, mért’ van neki több,mint nekem, kérdőn néz a tekintete. A hét főbűnnek egyike, azért tőle nem idegen, barátságot színlel felém, arcán mosoly mégis ferdés. Mért’ nem lehet a helyemben, kérdezte vón’, de nem merte, Irigységben elfeledte, mennyi munkám lehet benne. Mosoly nyílik az ajkamon, empátia, […]

Posted by
Posted in

Magyar az én hazám

Edit Szabó : Magyar az én hazám Magyarország a születésem helye, magyar nyelven tanultam az életem, kicsiny falumból messzire jutottam, mindig hazulról vittem a jussomat. Bejártam sok táját és vidékét, megláttam boldogságát és szépségét, városok csodáit és emlékeit, hányszor csodáltam míves remekeit. Várak, minaretek macskaköveken, varázs minden az eleven szemekben, múzeum és kiállítás képein múltunk, […]

Posted by
Posted in

Ma is élő Bory-vár

Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház. Nagyot gondolt a ház ura, lakóházból lesz palota, két kezében van az erő, művészetek mestere Ő. Lassan gyűlt a jövedelme, haladt az építkezésben, emelkedtek falak, tornyok, beleremegtek a szobrok. Ő […]

Posted by
Posted in

Bölcső nyugalma

Edit Szabó : Bölcső nyugalma Szoba közepében áll nem rezzenő hintaláb, ékesen kifaragott bölcső nyugalmat hozott. Nyugalmat és szépséget, nem zakatol vénsége, puha piciny takaró szívből várja a lakót. Édes egy szem gyermekét, szülei szeme fényét, lágyan ringó selymében édesanyád meséljen. Meséljen ő csodákat, csókolja meg a szádat, dúdolása nyugtató, a világot megváltó. Kicsi lélek, […]