About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Honvágy

Edit Szabó : Honvágy Hol vagy már te régi kis ház, meszelhetném az oldalát, megtanított édesanyám, messze lássák tisztaságát ! Piros tető, fehér falak, hol van már a régi ablak, muskátlik nyíltak párkányán, mintha szemem előtt látnám ! Két szoba és egy kis konyha, végtelen csodák otthona, hova egykor megszülettem, boldogságban nevelkedtem ! Szeretett apám […]

Posted by
Posted in

Sokszínű ősz

Edit Szabó : Sokszínű ősz Magas fáról kilóg hinta, messzire lát, ki áll rajta, vígan nézi naplementét, sárgul a táj tenger felé. Felvillan még piros fénye, tündököl az ég kékjébe, őszi fények andalognak, az égboltján is játszanak. Tengeröböl kissé kopár, nem virul már a sok virág, pompáznak még zöldben színek, ám változik a természet. Barna […]

Posted by
Posted in

Nem kérdem magamtól…

Edit Szabó : Nem kérdem magamtól… Nem kérdem magamtól, mi lesz velem ? legyen béke sorsommal, megérdemlem, a mindennapokban ébredjek fel, hiszen az életet megélni kell. Nem kérdem magamtól, boldog vagyok ? hiszen a boldogság bennem ragyog, életem szépsége nem csak enyém, két kedves gyermekem,s unokámé. Nem kérdem magamtól, mi a célom? veletek vagyok én […]

Posted by
Posted in

Tenyeremben hordom

Edit Szabó : Tenyeremben hordom Tenyeremben hordom az egész világot, ereimben sorsod, még ha nem is látod, kemény ötvözetben alkotott az ember, reményt körülöttem itt a természetben. Tenyeremben hordom alvó kisgyermeket, szeretetem adom oda az embernek, védelmem kitárom,megnyugtatód leszek, végtelen hatalmam támaszom most neked. Fogadd el békémet,kinyújtott kezemet, hogy ha a kísértés zavarja eszedet, erős […]

Posted by
Posted in

Őszi nosztalgia

Edit Szabó : Őszi nosztalgia Mosolygós a nosztalgia, az ágak még virágoznak, virág nyílik folyó partján, vidám pár nézi ladikján. Áll a csónak, már nem mozdul, várja, hogy a világ újul, vendégei már nem fognak, idősek ők, álmodoznak. Fiatalság messze repült, ám boldogság vette körül, öreg néne emlékezik, párja csendben elmélkedik. Megéltek oly sok-sok évet, […]

Posted by
Posted in

Én még én vagyok

Edit Szabó : Én még én vagyok. Magyar nyelv az én kedvencem, még sem nyújtom ki a nyelvem, hibát látok sok szövegben, szövegelni azért merek ! Szívemben ég a tűz fénye, napsugara tűz az égen, fűzöm egyre gondolatom, fűzfa alatt gondolkodom. Nő vagyok tán költők között, nőhet pénzköltő örömöm, nem várok én hat-hét napot, vár […]

Posted by
Posted in

Vágyak az öbölben

Edit Szabó : Vágyak az öbölben A magasból zúgó hangja halkan csobban a patakban, fehérsége úgy világít, felhők felett nap sugárzik. Fehér sziklák fent az égben, zuhatag fut fehérségben, tiszta vize átlátható, ragyogása csodálkozó. Védett öböl csodás tájon, szerelmespár láthatáron, örömük és boldogságuk, megtalálták édes álmuk. Ölelő kar, fényes mosoly, ragyog szemük álmodozón, ketten vannak […]

Posted by
Posted in

Táguljon a világ

Edit Szabó : Táguljon a világ Fekete fák nem egyformák, derekuk is meghajlott már, ifjan még az égig értek, vígan néztek szembe széllel. Tarka világ közepében, talpuk erős lett a földben, ágak nyúlnak a magasba, oly erősen kapaszkodva. Ám az idő múlásával, rövidülnek biz’ az ágak, az életnek a közepén összenőnek szívek felé. Emberi sors […]

Posted by
Posted in

A hízelgő

Edit Szabó : A hízelgő Folyópartján fehér nyárfa, bevillódzik nap sugára, csillognak még a levelek, az őszi szél beköszönget. Sárgul, barnul fa levele, lehullik és avar lenne, az ágakon, milyen csoda fekete holló szárnyra kap. Csőrében van finom falat, hol szerezte, ez sajtdarab, észrevevén  róka koma, alá állott, fel két lábra. Dicsérő szó ömlik száján, […]

Posted by
Posted in

Postás bácsi volt

Edit Szabó : Postás bácsi volt Emlékszem még gyermekkorból, levél nem jött olyan sokszor, esemény volt postás jötte, asszonynépnek volt öröme. Postás bácsi, vállán táska, bírja-e még az ő háta, keresi a címzetteket, viszi nékik a levelet. Örül ám a falu népe, körül állja, mi van benne, az asszonyok kíváncsiak, tudni akarnak titkokat. Mert az […]