About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Hiányzik valami

Edit Szabó : Hiányzik valami Tettek jelennek gyorsan kezeink közül, mégis mintha látszatja rövidül, valami hiányzik ott legbelül, mely a tettek mezején megrövidül, végig kíséri életünk egy nagy érzés, valahol legbelül hiányzik egy kérdés. Megéri harcolni a mindennapokért, hiszen a csók és ölelés sokszor keveset ér, valami hiányzik az igaz szerelemből, miért nem adsz érte […]

Posted by
Posted in

Gyümölccsé érve

Edit Szabó : Gyümölccsé érve Tavaszi kert legszebb éke, hajnalfénnyel kel életre, bimbók ezrei nyílanak, vidámak és bólintgatnak. Fehér szirmok csokrosodnak, lehullva kis bogyót hagynak, szép zöld, kerek lesz a termés, megindul majd a fejlődés. Gömbölyödnek, kerekednek, gyönyörködve nézegeted, rózsaszínből pirosodnak, megérve oly ropogósak. Meggyfa ágain csüngenek, levelek közt bíbor színek, édes szemnek és a […]

Posted by
Posted in

Költészet napjára apeva csokor

Edit Szabó : Költészet napjára Apeva csokor Fény, virul virágod, sorok között könnyeket fakaszt. ” Írj verset, olvassák, köszönetet kapsz a szívekkel. ” Ó, anyám, kezedből nincs édesebb, falat kenyérnél. ” Én fogok, akarok, tanítani egy életen át. ” Vers, próza, költőnek könnyebben megy, szívet hódítsa ! Bőcs,2019.04.10.  

Posted by
Posted in

Toldi Miklós szobrához

Edit Szabó : Toldi Miklós szobrához “Toldi Miklós képe úgy ragyog fel nékem, ” senki sem hinné el, mostoha legényke saját szorgalmán emelkedett magasra, törtető bátyja elleni nagy harcban. Emberséget tanult a jobbágyok között, keze munkája után kapott betévőt, teste erősödött, hiszen nem kímélte, erejét mindenben keze kifejtette. Általa emelkedett megillető helyre, erejét és vitézségét […]

Posted by
Posted in

Ne számold az éveket

Edit Szabó : Ne számold az éveket Volt egyszer egy nagy csapat, nagyra törő álmokkal, személyes találkozások, ismerkedtek így a tagok. Egy embernek nagy volt célja, rengeteg pénz alapítványba, tehetségek ápolása, szervezése táboroknak. Egy személyben rendelkezett, burkoltan kért segítséget, saját néven birodalom, sok száz ezer számlájukon. Önteltsége igen megnőtt, nem kellettek a segítők, egyik ember […]

Posted by
Posted in

Fehér templom

Edit Szabó : Fehér templom Zöld pázsiton,lankás dombon kimagaslik fehér templom, harangtornya messzire lát, körül öleli csodás táj. Körbe veszi virágmező, fényes nap süt rá teremtőn, csenevész fák, bokrok között, utak hosszán éred el Őt. Ember keze hozta létre, boldogságot adja néked, betérhetsz Isten házába, áldást kérhetsz családodra. Birodalma csendességnek, nyugalmat kap tested-lelked, fogadd el […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]

Posted by
Posted in

Legyőzzük a távolságot

Edit Szabó : Legyőzzük a távolságot Piros autó nem csak álom, mióta a volánt fogom, megnyugtatja a lelkemet, vezető ülésbe enged. Nagy esemény volt a jötte, hat ikszet megjövendölte, ajándék az életembe, talán lesz még több belőle. Közel hozza a nagyvárost, legyőzöm a távolságot, suhanok a hegyek útján, fejem felett a magas fák. Barátokkal találkoztam, […]

Posted by
Posted in

Testben a lélek

Edit Szabó : Testben a lélek Mosolygó arc vajon mit regél, ha belülről fájdalom szakítja szét, mélyül a ránc szája szegletén, szemek mélyén mégis éled a remény, küzdelem a minden holnapért, felkél a nap is kora hajnalonként, kelj fel ágyadból, azt suttogja, eredj ember, indulj tovább utadra, a fájdalom csak te benned él, már a […]

Posted by
Posted in

Nincs még későn

Edit Szabó : Nincs még későn Gyorsan futnak a századok, modernek a kapcsolatok, a számítógép már nem újság, beszerzése sem újdonság. Ördöngösség kezelésük ? betűket még keresgéljük, apó-anyó megpróbálja, szemüvegben megtalálja. Egyszerre nem megy, kedvesem ! hogy is tanított gyermeked? itt egy betű,ott egy mosoly, kattints, mami – ez a dolgod ! Láthatsz engem, én […]