About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Kis lak

Edit Szabó : Kis lak . Erdő szélén vagy közepén gyönyörű kis házacska, tiszta ablak és fényesség, jelzi, hogy van lakója. . Erdész háza ősz közepén megélt már sok évszakot, forró nyártól elfordulván rozsdállnak a holnapok. . Aranybarna falevelek takarják tetőzetet, nem látni, hogy pala-cserép, elrejtette falevél. . Évszakoknak változása minden évben jelentős, megélt mindent […]

Posted by
Posted in

Az idő múlik

Edit Szabó : Az idő múlik . Markodból folyik az idő hallgatagon, mint égen a felhő, életed múlásának jele, kérd még ne csorogjon le, adjon időt a mának, tétova gondolatok várnak, újult erővel ébresztenek, tudhatod, van még feladat nem hagyhatod el magadat, feladat oly sokszor akad, telik az idő nagyon gyorsan, nem áll meg, néha […]

Posted by
Posted in

A természet víztükörben

Edit Szabó : A természet víztükörben . Folyóparti naplemente, visszatükröződik fénye, ága látszik minden fának, a víz parti csalitosnak. . Lebukó Nap visszaköszön, árnyas fényt ad, mint egy tükör, ég alján a fénye csillan, madárszárnyak sora villan. . Hazatérnek nyugovóra, az éjszaka bujdosója fészküket meg ne találja, életüknek ez a vágya. . Elpihen a folyó […]

Posted by
Posted in

Átölelem a természetet

Edit Szabó : Átölelem a természetet . Átölelem az életet, hálát adok természetnek, hulló levél nem a könnyem, boldogság az én örömem. . Fénylőn süt rám a Nap fénye, fürdőzöm a szépségébe, sárgás levél hull a fáról, vágyaimat én szolgálom. . Parknak szélén óriás fa, a leány a kezét nyújtja, fel az égi messzeségig, letérdelve […]

Posted by
Posted in

Nem én döntöm el

Edit Szabó : Nem én döntöm el . Költő vagyok? biz’ ezt nem én döntöm el örömmel írok, hisz szavak köszönnek, megindul kezem a fehér papíron, lelkemből szabadulnak a sóhajok. . Látom a természet élő életét, vágyom leírni a csodák szépségét, virágok nyílását, bimbó fakadást, világot átszövő megújhodását. . Csoda szép festmények megérintenek, boldogan képzelem […]

Posted by
Posted in

Ősrégi fa

Edit Szabó : Ősrégi fa . Göcsörtös fatörzsed támaszkodik földnek, korodat nem tudom, holnapod koptatod. . Nem óvtak eleget, törzsedben szív remeg, bevésték valaha, öröm momentuma. . Hűs árnyat ad lombod, házfalán szép dolgok díszítik létedet, féltenek emberek. . Nyári nap fénye él, van rajtad falevél, szépíted a parkot, jön már az utódod. . Törzsednél […]

Posted by
Posted in

Emlékezzünk szeretteinkre

Edit Szabó : Emlékezzünk szeretteinkre . Koszorúk és virágcsokrok díszítik a temetőt, gyertyaláng és mécses lobog köszönti az elmenőt. . Minden évben nagy alkalom látogatni sírokat, kinek van egy kedves halott szeme könnye is kicsurran. . Emlékezvén szerettünkre virágszirmok bomlanak, ékesítik az ünnepet a krizantémok csokrával. . Megadjuk a tiszteletet fejfa alatt nyugvónak, kit a […]

Posted by
Posted in

Fény játéka

Edit Szabó : Fény játéka . Őszülő levelek ontják a színeket, napfénye beköszön, rejtekén színözön. . Szemekbe képet fest felnézni nem lehet, szikráznak a jelek, fényes nap felnevet. . Őszi fák remegnek, levelek peregnek, természet csodája, égő nap varázsa. . Bíbortól sárgáig, virágzó látványig érezd a szépséget, gyönyörű természet. . Lassacskán elköszön sárguló fényözön lelkekben […]

Posted by
Posted in

Őszi tájkép

Edit Szabó : Őszi tájkép . Bokrok sűrű tengerében bozótosból tör fel szépen, öreg nyárfa az ég felé, talán egyszer melléje ér. . Messze tekint körbe tájon, szeme látja valóságot, sudársága oly megkapó, utol érte már Ősz-apó ! . Ritkásodnak levelei, a zöld bokrok még elnyelik, természet él, míg teheti, megérintik ősz szelei. . Lent […]

Posted by
Posted in

Boldog holnap

Edit Szabó : Boldog holnap . Visszaköszön vöröslőn a Nap, folyóvizén oly lassan halad, tükröződik fénye a vízben, elköszön Ő, hisz éjjel pihen. . Búcsúzik a fa ágaitól, sugarában fürdő madártól, utoljára még felreppennek és szárnyaikkal elköszönnek. . Fodrozódó folyónak partján, a holnapoknak lészen új áldás, reggeli Nap vígan köszönté, megkerüli addig Föld tekénk. . […]