About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. “Tanárnéni”-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a “VERS”-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Emlékfillérek

Edit Szabó : Emlékfillérek Filléres emlékek, gyerekkori élmények, nem biztos, mindezt elfelejthetem, hiszen sorakoznak polcomon, megérték a holnapot, nem a képzeletemben, még itt vannak ők velem, ötvenet adtam fagyiért, negyvenért kaptam a zsemlét, visszajáró filléreket édesanyámnak zsebébe… filléres emlékek polcokon hevernek, múlt idő, hol vagy már, becsukta kapuját a filléres vásár, gyerekkor élménye csak nekem […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Edit Szabó : Születésnap Születésnapi ünnepség, külön élmény, új rendezvény, sok költőtárs megjelent, itt töltődhet érzelem, díjkiosztás, jutalom, minden szem a szinpadon, versenyszámok dallama, megtapsolás jutalma, szállodában vacsora, következik a torta, pihentető beszélgetés, kit nem láttunk, ismerkedés, beígérve tánc és zene, megindulnak lábak, testek, ütemre szólt minden ének, mikrofon került a kézbe, nem volt öreg […]

Posted by
Posted in

A TE SZERETETED

Edit Szabó : A TE SZERETETED kavarognak fejedben furcsa gondolatok, hallgatom szavaid, megnyíltál és kimondod, mélyre temetett gondok sorjáznak ki belőled, magad is meglepődsz, szavaid oly selymesek, mosolyra csillan szemed, karjaid védőn ölelnek, ebédet főztél nekem elnézem oly kedvesen megkérded és érzékelem, velem vagy örömömben, csókod és simogatás, holnapunk mond, mire vár, emlékek sodrásában te […]

Posted by
Posted in

Egyedüllét télben

Edit Szabó : Egyedüllét télben Téli álomban az élet, pihenni tért már a lélek, alszanak a fák, a bokrok, halkulnak a mezők, dombok. Udvara van kerek Holdnak, a fák felett lovagolhat, fehér mező közepében felé tekint egy hős éppen. Hősies a tekintete, bőségesen van terítve ágain a havas dérrel, szembe szállva hideg téllel. Csillognak a […]

Posted by
Posted in

Télapó indul

Edit Szabó : Télapó indul Magasan a hegyek felett halkan súg a téli rege, a Télapó otthonából sokat lát a nagyvilágból. Látja szívekben a vágyat, mit a gyerekek kívánnak, Mikulásnak ünnepére, mi kerüljön kis cipőkbe. Minden gyerek várva-várja, mit érhet az ő jósága, megbocsájtja minden vétkét, elfogadja a kérését. Piros ruhás nagyszakállú, itt a társad, […]

Posted by
Posted in

Megjött a tél

Edit Szabó : Megjött a tél Fényes nappal csillag ragyog, ég felhőjén átmosolyog, pelyhekben hull a fehér hó, vastagodik a takaró. Fenyőfákra telepedett, ágaikon a rengeteg, háztetőkön a cserepek, fehérek lettek a szinek. Ház körül a vidám kutyák kezgetőznek, élvezik ám kapott téli újdonságot, a kitágult nagyvilágot. Sárga hasú kis cinege faágról tekint a földre, […]

Posted by
Posted in

BOLDOG KARÁCSONYT !

Edit Szabó : BOLDOG KARÁCSONYT ! AKROSZTICHON B ÉKE gyertyáját gyújtsd meg, O ly végtelen a szeretet, L átod arcon mosoly nyílik, D rága élted el nem múlik, O tt jár előtted sorsod, G ondolj arra, milyen boldog. K arácsonynak ünnepére A dd át magad örök HITnek, R emeg SZERETETnek lángja, Á ldassék a REMÉNY […]

Posted by
Posted in

Mély kékségben

Edit Szabó : Mély kékségben Folyó zuhan le a mélybe, fodrozódik a víz kékje, partja mellett fa torzója, ágaitól úgy megfosztva. Madár száll a messzeségbe, vörös golyó ég felette, vigyázz madár szárnyaidra, ne perzseljen a habokba. A távolból egyenesen, vezet az út meredeken, a kék mélységnek sodrában, magas tornyok távolában. Jeges utak,lépcső fehér, felfelé visz, […]

Posted by
Posted in

Szerelemlevél

Edit Szabó : Szerelemlevél Halkan libben a levél, hű szerelemről mesél, életemet megkapod, cserébe tiéd adod. Szerelem és boldogság, veled élek én tovább, ágról levél visszanéz, vágyón remeg életért. Szerelemnek oltárán, beleremeg a vágyán, vígan élni életünk, míg engedi a létünk. Tavaszra még jő a nyár, sárgul még a napsugár, veszélyben a békesség, nem érzed […]

Posted by
Posted in

Oltár felé

Edit Szabó : Oltár felé Szonett Magas termetű, sudár lány, menyasszony harmatos hajnalát már korán kezdte, asszonyi mivoltát próbára tette, mosoly és öröm nem derül arcon. Hófehér ruhában, földig ér alja, ott van a segítség, hangja nem hallik, gondolat mélyén vajon mi zajlik, mosolytalanság, hományban él arca. Fehér ruhája, jelképe szüzesség, nem tudja szíve, mi […]