About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Barátomnak levél

Edit Szabó : Barátomnak levél Episztola Kedves Barátom, ím újra megtalálom emléked ízét, mosoly ígéretét, impozáns külsőd nem takarja bensőd, kapum előtt állva, meglepődést várva. Elvitted a szépet, nem ígértél kéket boldogság szigetén, messze vitt emléked, fejemben ragadtál,szívem tán visszavár, lehet hogy az emlék vágyódó szenvedély. Közös útnak vége, volt még reménye lekötött hajaddal, nyitott […]

Posted by
Posted in

Vén ősz

Vén ősz      –    fordított szonett Írta: Szabó Edit Déltájban élénkül, ősz karján vénül, határtalanság, madárraj száll át, fehérsége élénk, teljesül szépség. Dermedő felhő, változik erő, aranyló nyárból, fakuló határból jönnek a napok, szemekben ragyog. Varjak kerengnek, eledelt keresnek, diófák tetején rebben felénk, károgó kertek és fényes levelek, aláhullanak még, sötét feketén. Hullanak […]

Posted by
Posted in

Szeretném..

Edit Szabó : Szeretném… “Szeretném felverni lelkem dalával ” a bánatos, mostoha világot, örömet adni szemfényébe, hogy élni tudj ! “Szeretném keblemre ölelni az ” ember magányát, fájó hiányát felébreszteni szív mosolyát, annak,ki még él ! “Szeretném, hogyha lassabban forogna ” és kitárulna feléd a világ, szavamat adom, verseimmel szerethetlek! “És szeretnék alkotni csodásat és […]

Posted by
Posted in

Rügyfakadás

Edit Szabó : Rügyfakadás Tavasz lépte gyorsan halad faágakon a rügy fakad, napsugára meleget ád, előbújik, éled a táj. Levél nélkül szirom nyílik, megélénkül, majd kibújik kék ibolya, sárga hérics, nézd virágát, néked díszlik. Vártuk nagyon a tavaszt már, látjuk, nyílik hamar virág, szívünkben is melegség gyúl, hitünkben az élet virul. Rügyfakadás, bimbó bomlik, fa […]

Posted by
Posted in

Tavasznyitás

Edit Szabó : Tavasznyitás Baracknyílás idején halld a vidám énekét, tavasz dala felcsendül, hangja halkan hegedül. Virágszirmok bimbója kilátszik oly magosba, zsonganak a méhecskék, ott vannak az életért. Tavasz első virágja harsan elő kis fákra, sziromlevél szépséges, bizonytalan még léte. Természet légy oly kegyes, ne érezzék, hogy lehet bolondos az április, boldogok, ha ág virít. […]

Posted by
Posted in

Húsvét ünnepe

Edit Szabó : Húsvét ünnepe Szonett Negyvennapos böjt után elérkezett Kegyelem ünnepe, feltámadt Jézus, Szívünk és lelkünk Ő benne megtisztul, Kereszténység, dicsőség személyében. Házába betérve, kegyelmet remélve, Áldassék szent neve, hálás mosolyunk Várakozóan új napra virradtunk, Fogadj el végtelen szeretetedben. Engesztelő ajándék vagy mi nékünk, Fogadd és engedd, hogy téged szeressünk, Tested által a szeretet […]

Posted by
Posted in

Miskolc volt régen…

Edit Szabó : Miskolc volt régen… Rap Emlékszem régen Miskolc volt nékem hol megszülettem,bár sose éltem, hetvenes évek,vendég lehettem, hamar jött végzet beléd szerettem, keltett a reggel vonattal mentem lelkes sereggel ittuk a város zaját. Egy volt az utunk, együtt tanultunk közgáz a mi iskolánk,voltunk és vagyunk indult a napunk csapatos a vonulás, fő utca […]

Posted by
Posted in

Oldás és kötés

Edit Szabó : Oldás és kötés Kendődbe kötve úgy hordozod a mát, előtör könnyed, a holnapodra vársz, fényesedik csillag, utadra kisér, végtelen viharban hasadozik fény. Sok évet megéltél, vállaltad súlyát, holt életek – kétség , jártad az útját, kérdezhetik mégis, végleg feladnád, életed igéit még sem tagadnád. Szereteted mindig kendőbe kötve, repdesett felettük, mindig örömre, […]

Posted by
Posted in

Márciusi tél

Edit Szabó : Márciusi tél HAIKU CSOKOR Március hava faágakon felcsillan, tél végi szikra. Serceg talp alatt, halad léptek nyomában, vastag takaró. Hópihe repdes, a földre még sem ér le, felkapja a szél. Forgatja körbe, alányúl – megpörgeti, száll a felhőkbe. Buckák magasa messziről növekedik, szeleknek harca. Harc hatalomért, tél végi visszatérés erőt fitogtat. Késik […]

Posted by
Posted in

Tengerparti nők

Edit Szabó : Tengerparti nők Távolból árbócos vitorla feszül a szélben, kibontva simul tengernek közepén, vidul szirének énekén. Tengerpart sárga homokján fürdőző lányok a partján, testükön táncol a napsugár, szellőnek hangja messze száll. Mozdulatukban kacérság, asszonyi létük vidámság, kilátó torony őre néz, vidám mosoly megy ő felé. Hiúság, asszony a neved, távolból adod mindened, mosoly […]