About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Gyermek mindörökké

Edit Szabó : Gyermek mindörökké “Nem maradhatsz örökké gyermek “, hisz az életben hamar felnősz, lelkedben gyermeki szeretet mégis maradjon neked örök. Gyermekség felelőssége sokáig bizony a szülőké, gondtalan élet reménye vezet a felnőtté válás küszöbén. Szelíd gondolatok javítanak kora gyermekkorodtól kezdve, édesanyádnak kedves szava repíthet fel a fellegekbe. Aggódó,féltő gondoskodás, a gyermeki életed véget […]

Posted by
Posted in

Amit szeretnék

Edit Szabó : Amit szeretnék Azt szeretem,minden reggel felkeljek, reggelivel az álmom ne felejtsem, ablak előtt nyíljanak a virágok, illatukkal enyhítsék a világot. Azt akarom, legyen kezemben munka, lustaságban nem élhetek naponta, otthonomat igyekszem rendbe tenni, továbbra sem állnak meg a kezeim. Azt kívánom minden egyes embernek, családjával éljen boldog életet, mindenségben naponta kell küzdeni, […]

Posted by
Posted in

Titkos ház

Edit Szabó : Titkos ház Csillagfény az éjszakában, ház falán egy csodás lámpa, utat mutat ajtó felé, majd valaki oda betér. Lámpafényét körbefonja borostyánnak koszorúja, csukott ajtót világítja, ugyan kinek a birtoka. Egyenes út vezet végig, míg az ajtót majd eléri, nem látni a háznak falát, betakarják a lombos fák. Ki lehet ugyan lakója, védelmet […]

Posted by
Posted in

Virágzó tavasz

Edit Szabó : Virágzó tavasz Kivirult a tavasz, korán felébredt, virágok nyílanak kertekben, réten. Bontják bimbóikat földön és a fákon, szikrázó fényekkel szemünk varázsol. Rikító sárga szín több van a földön, fák ágain virul rózsaszín özön. Fehéren csillámló fürtös virágok, szirmaik peregnek,, apró varázsok. Bimbók kipattannak sövények ágán, kemény zöld levelek ölelik virágját. Bőcs,2019.05.09.

Posted by
Posted in

AZ ÉN ÉDESANYÁM

EDIT SZABÓ : AZ ÉN ÉDESANYÁM Oly sok éve elmúlt már, hogy a kapud tárva várt, arcodon ragyogó fény, boldogságod odaért. Imádatod, egy szem lányod, kívánalmad, mindig látod, unokáid gyöngyszemek, kikért ragyog a szemed. Kedvünket úgy kerested, mindig vártál bennünket, süteményed sütötted, végtelen volt örömed. Édes kicsi Édesanyám, régen nem vársz már te mi ránk, […]

Posted by
Posted in

Ballag már

Edit Szabó : Ballag már “Ballag már a vén diák ” hallom még a dallamát, sok-sok évnek távolából, egy-egy régi iskolából. Véget érhet egy tanév, végre az utolsó még, induljunk az életbe, elbúcsúzunk így tőle. Nem koptatjuk már a padot, mert a világ újat hozott, új iskola, új közösség, ám a régi örök emlék. Kedves […]

Posted by
Posted in

Anyák napjára

Edit Szabó : Anyák napjára Orgonafa a kiskertben, bólongat a virág benne, fürtök lógnak úgy kinyílva, lila színnel világítva. Idejében érkezett nap, virágszirmok nem hullanak, kicsi leány kosarában minden fürtön csoda várhat. Édesanya, neked szedtem, kérlek, fogadd el én tőlem kicsi szívem ajándékát, édes kedves édesanyám. Szereteted így hálálom, a csokromat néked adom, maradj nékem […]

Posted by
Posted in

Nyolc óra munka

Edit Szabó : Nyolc óra munka Nyolc óra munka hol van megírva, csak a papíron, aki betartja, gyorsan megy haza másik műszakba, folytatja tovább, várja a család, kevés nyolc óra, marad éjszaka, halad munkában az éjszakában, nyolc óra munka, hol van megírva, családnak kevés, szórakozás lett a házi munka, a mosás,főzés a takarítás, gyerekek mellett […]

Posted by
Posted in

Lángoló dallamok

Edit Szabó : Lángoló dallamok Lángoló gitár, benne egy virág, parázs nem bántja, szívnek virágja. Húrok pendülnek, szívek rezdülnek, varázs a zene, parázs szerelme. Szívhez ér a dal, lángra lobbantja, kedves szerelmet, szerelmes kedvest. Hangja áthatol, agyad zakatol, megnyílik lelked, érette perzsel. Lángoló dallam, vágyakra hallgat, zene szeretet, ébreszt a szíved. Bőcs,2019.04.29.

Posted by
Posted in

Hálás lehetek

Edit Szabó : Hálás lehetek Hálás lennék a születésért, hálás lennék a nevelésért, nincs már kinek elmondhatnom, kint nyugszanak az örök hanton. Szeretet és odafigyelés jellemezte apám nézését, érezte, hogy messzebbre érek, kérése csak odáig érhet. Megháláltam, nem tudatlanul mikor a két kezemre szorult, gyerekem lett, kedvét keresve hetente elláttam mindenben. Az élet sokszor nagyon […]