About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Csend Apevák

Edit Szabó : Csend Apevák . Fáj, ma még lelkemben boldogtalan csend honol. . Csend, béke, szívemnek erdejében éljen szeretet. . Szép világ, virágos réten-mezőn a dallamos csend. . A méla csendben ül, gondolatok mélysége feszül. . Bőcs,2020.04.02.

Posted by
Posted in

Ébredő természet

Edit Szabó : Ébredő természet . Cinegemadár, régen láttalak nem kopogtattál ablakom alatt, nem volt hideg tél, volt eledeled, hótakaró sem vett el élelmet. . Hiányoztál te egész télen át, hisz nem repültél a kék égen már, terasz asztalán megmaradt magok mindig vártak rád és a holnapok. . Cinegemadár, tavasz reád várt, kicsalogatott, repülj fák […]

Posted by
Posted in

Az életed a tét

Edit Szabó : Az életed a  tét . Kezünkben a Föld, aranyló mezők, világtengerek, szép magas hegyek, fáknak ereje, ózondús leve, védd az életet, tiéd a természet. . Legyen erejed tenned érette, megvívni csatát, ez a nagy család védje életét, Föld természetét. . Nem kell korona, nincs itt otthona, szeressed magad, vagy te hatalmas, túl […]

Posted by
Posted in

A kikelet virágai

Edit Szabó : A kikelet virágai . “Szedd a tavasz virágjait egy csokorba össze ” repüljenek a szirmai illatukkal körbe. . Hóvirágnak nincs illata, fehérsége díszít, kék ibolya levél alatt minden kertben rikít. . Kora tavasz minden színe bokrostól kibújhat, harmatos az ember szíve, könnycseppje kibuggyan. . Kankalin és a kikerics sárgulóan feslik, természetnek a […]

Posted by
Posted in

Gyerek lennék

Edit Szabó : Gyerek lennék . Átlépnék egy életterén, időkapu sorskerekét hogy ha megfordíthatnám, új világom láthatnám ! . Csitri lány szalad a kertjén, veteményesben lefelé, út mentén nőtt uborkafák, zsíros kenyér mellé az jár. . Finom ropogós az ebéd, nem kell más,mindennel felér, szabad lehet folyó partján, halak hangját úgy sem hallják. . Letelepszik […]

Posted by
Posted in

Tavaszi hangolás

Edit Szabó : Tavaszi hangolás . Kerek erdő legközepén gyönyörű a tisztás, fenséges az örömködés, millió szép virág. . Káprázatos színek között madarak repkednek, sárga gitár hever földön, pengetni lehetne. . Tavasz hangja madaraknak trillázva megszólal, mindegyikük más húrt hallat, hangverseny indulhat. . Erdő-mező madarai maradjatok köztünk, hangolják már a dalaik, vígan szól énekük. . […]

Posted by
Posted in

Tavasz bizodalma

Edit Szabó : Tavasz bizodalma . Korán jött most ez a tavasz, “megisszuk a levét”, kinyílottak a virágok, színpompás lett a rét. . Sarjadnak a zöld fűszálak, csomóstól hajtanak, rügyek bomlanak a fákon, siralmasan hatnak. . Örömünket tavasz hava keserűvé tette, hópelyhekkel tele a rét és házak teteje. . Miben bízzunk te jó Isten, mit […]

Posted by
Posted in

Rejtett mese

Edit Szabó : Rejtett mese Mese-mese elrejtezve, fa alatt ül szép Piroska, nincsen vele a hét törpe, fának dől a farkas koma. . Nem félős most a kisleány, könyvet adott farkasának, mosoly lapul szája sarkán, elmúlt veszély nagymamára. . Érdekes az olvasmányuk, élvezik a szép meséket, elfoglalja mindahányuk, nem felejtik az éhséget. . Kicsi kosár […]

Posted by
Posted in

Lány virággal

Edit Szabó : Lány virággal . Esőcseppben megfürdettem, fehér kabát sem rejt engem, kinyílottak tulipánok, Édesanyám, a virágod ! . Néked hoztam szeretettel, megérintem a lelkemmel, szívemben csitul fájdalom, mikor néked által adom. . Fentről nézed kedvesedet, édes lányod,egyetlened, könnye csorog a szeméből, emlékezik szerettéről. . Lágyan szólal meg a hangja, haját csak a szél […]

Posted by
Posted in

Vén diófa

Edit Szabó : Vén diófa . Rég potyogott el a magja, rét közepén sarjadt a fa, sok-sok éven vígan hajtott, tavasszal barkát fakasztott. . Nődögélt csendességében, termőre fordult a réten, kemény diók lehullottak, nehéz idők egyre fogytak. . Nem kímélték a viharok, nem volt néki csendes sarok, egyedül állt a világban, egyedül a rónaságban. . […]