About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Hol késik már a tavasz

Edit Szabó : Hol késik már a tavasz . Szőke leány szeme fénylik, ablakon át messze tekint, ki a széles nagyvilágba, hisz a tavaszt már úgy várja. . Nyíljanak a szép virágok, fák hozzanak új zöld lombot, nőjenek fűk réten, mezőn, daloljon madár az erdőn. . Kora hajnal napfény süssön, sárga fénye szétterüljön, ébressze a […]

Posted by
Posted in

Víz szeretnék lenni..

Edit Szabó : Víz szeretnék lenni.. . Ó, ha vízcsepp lehetnék, boldogságban merülnék kis pataknak sodrába, végig folynék országban. . Patakból a folyóba, adakozni oly sokat, életérzést halaknak, vízparti madaraknak. . Napsütésben felszállnék, felhőkben gyülekeznék, esőcseppben a földre hullanék,mint a könnye. . Megöntözném a zöldet, belebújnék a földbe, gyökereket itatnám, bő termést hozzanak ám. . […]

Posted by
Posted in

Cicavízió

Edit Szabó : Cicavízió . Mese-mese reggel,este, virág nyílik lenn a völgyben, színek kavalkádja virít, boci pajtás majd tovább visz. . Tarka réten vígan sétál, szarva begyes és szépen áll, megkóstolja a zöld gyepet, virágillatban elmereng. . Kopasz törzsű fán legény ül, boldog, hiszen itt nem szédül, feje felett szívlevelek, egyik-másik szerelme lesz. . Fa […]

Posted by
Posted in

Hallgatózó

Edit Szabó : Hallgatózó . Fiú és lány az ajtóban, éppen végzett minden szóval, egymáshoz ér a két kezük, tüzes lesz a tekintetük. . Szerelmespár, lerí róluk, szájukon ég forró csókjuk, boldogság az ő életük, van is ezért pár irigyük. . Ajtó megett meghajolva, asszony les a boldogságra, hallgatózik ő szüntelen, egyedül van, istentelen. . […]

Posted by
Posted in

Téli haikuk

Edit Szabó : Téli haikuk – fehér varázslat a zöld fényben tündöklő fenyőágakon . pelyhes puha hó magágyakon megpihent, téli takaró . csillanó fények zúzmarás ablakon télről regélnek . szánkózik a tél havas buckákon suhan, örömet ígér . Bőcs,2020.01.09.     Megjelenik a M.I.R. oldalain !

Posted by
Posted in

Vigyázzatok..

Edit Szabó : Vigyázzatok.. . Egy szülő és sok kisgyermek a családban, nem tudni, hogy mit mér rájuk holnap átka, honnan jönnek, hova mennek egyhuzamban, vándorlásban hova tűnnek a homályban. . Emberszívet megérinti a látásuk, nem tudni, hogy hogy kapják el pillantásuk, gyereksereg, mint a létra emelkedik, kivételes tekintetek szemlélgetik. . Szülőanya, jól fogd meg […]

Posted by
Posted in

Téli naplemente

Edit Szabó . Téli naplemente . Magas fákon az erdőben zúzmara csüng lemenőben, utat mutat a fenyőkben, végére ér háztetőkben. . Hófehér táj messze üzen, a Nap fénye oly tüzesen búcsúzik a téli tájtól, világosság a világtól. . Nem ad már ő melegséget, de narancsszín még szépséges, piros fénnyel azt üzeni, az éjszakát jól lehűti. […]

Posted by
Posted in

Az élet varázslója

Edit Szabó : Az élet varázslója . Messze tekint fényes este, kezében van szeme fénye, távolba lát a világba, hatalmában a varázslat. . Tudja ő, hogy mit lát szeme, búsongás az nem él benne, messzeségnek tengerében, jelenéseknek könyvében. . Ó, ha tudna varázsolni, jó dolgokat által adni, változtatna a világon, másoknak adni világot. . Szépet, […]

Posted by
Posted in

Szilveszterkor

Edit Szabó : Szilveszterkor . Végére érünk az évnek, jön az újabb születése már holnap. Emlékezünk régiekről, vagy feledünk el mindenről, ki tudja. Elbúcsúzunk örömfényben, elköszönünk pezsgőtűzben éjfél tájt. Tegnap elmúlt, jön a holnap, hajnaltájban köszönt a Nap új évet. Fogadkozás, ez a szokás, boldogságból él a varázs még éjjel. Tűzijáték, pezsgőbontás, minden ember csókokat […]

Posted by
Posted in

Szeretek énekelni

Edit Szabó : Szeretek énekelni . Voltam egyszer én is oly fiatal hogy nekem játszott minden zenekar, a fülembe szólt a sok slágerszám énekeltem vígan a színpadján. . Álmaimban én voltam, aki énekelt, vágyaimban létezett, színpadon legyek, életemben szerettem mindig a zenét, énekeltem mindenütt, hangom messze ért. . A magyar-nóták és a népdalok hallgatása ósdi […]