About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Agresszió

Edit Szabó : Agresszió Fenyegetőn felemelt kéz, honnét vajon ez a nézés, harag csillan a szemekben, honnan vetted, te kis ember ? Ütni akarod barátod, üres sóhajokat látok, nem magától jön az érzés, hol lehet a felelősség? Felelősség a gyermekért, lehetőség az életért, türelem és a szeretet nevelje a gyermekeket! A szülőnek legyen dolga, ne […]

Posted by
Posted in

Új kenyér ünnepe

Edit Szabó : Az új kenyér ünnepe Magyarokban büszkeség honol, új kenyérnek ünnepére földmíves ember vígan dalol, magtárban a búza szeme, dicsősége az embernek, munkájának a gyümölcse, az életnek feltétele, mindennapok szükséglete. Új kenyérnek az ünnepe, nemzetünknek büszkesége, fogadd ember a szeletet, szentség megszentelésére, Isten testét adta neked, megszentelve a kenyeret, bűnödet magára vette, tiéd […]

Posted by
Posted in

Platánfák sora

Edit Szabó : Platánfák sora Évszázados fáknak sora őrt áll az út mentén, a városi rengeteget felváltja a szentély. Sétatér a platán alatt fényaranyat ígér, szép parknak a fái között a szabadság nem fél. A sétányon pihenőpad várja a vendégét, pihenj kedves, nézzél széjjel a virágok terén. Legeltesd a szemeidet boldogság szigetén, felejtsd el a […]

Posted by
Posted in

Haiku csokor – Csillagokról

Edit Szabó : Haiku csokor – Csillagokról. ott van az álmom, csillagporos lábnyomom kék égen ragyog # Holdra kacagtam, csillagfényes Tejúton repült a világ # hullócsillagok, álmaink vad tengerén az éjbe vesznek # villámló fények, halk nesz az éjszakában, csillaghullások Bőcs,2018.08.15

Posted by
Posted in

Zenés este

Edit Szabó : Zenés este Bíborszínben tündököl a tó vize, lement a Nap, elköszönt ma estére, stafétáját átadta éjszakának, dallamos, lágy levegőjét csodáljad. Tó vizébe benyúlik az új móló, elfér rajta kényelmesen a hangszó, zenekarnak a tagjai készülnek, zenés esti mesét elhegedülnek. Dobnak hangja nem zavarja a csendet, nem veri fel tó vizében életet, tó […]

Posted by
Posted in

Fentről nézve

Edit Szabó : Fentről nézve Hegy oldalban téli hó még nem felejt, erdő fái mégis zölden intenek, fodrozódik aljában a tó vize, olvadozik hegynek téli ereje. A túlparton téli pihenőjében, család lehet szeretett kísérővel, két szemével messzi távolba figyel, hallgatja, a környezete beszél-e. Farkaskutya két lábbal ágaskodik, szeme figyel, hallja-e a neszeit, téli tájból ébredező […]

Posted by
Posted in

A búzakalász illata

Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]

Posted by
Posted in

Édes otthon

Edit Szabó : Édes otthon Ki fogad majd odahaza engemet, ki fogja meg ölelő két kezemet, rózsaszirmok illatukkal köszönnek, ajtó előtt szép virágok örülnek. Édes otthon haza várja lakóját, édes otthon kinyitja az ajtaját, boldogsággal telik meg a kis házunk, varázslatos csodájukat úgy várom. Édes otthon, kimondani szavakkal, érezni, hogy csak szeretet fogadhat, lélek szava […]

Posted by
Posted in

A kőangyalnak.. súgok valamit

Edit Szabó : A kőangyalnak… súgok valamit Fehérséged remény színe, ám tested kőbe dermedve, állsz a vártán, messze figyelsz, vársz valakit, aki tied. Tied lehet gondolata, tied lehet a fájdalma, megőrzöd az öröklétnek, nem örülsz a feledésnek. Hozzád fordul a bánatom, hozzád fordul az én titkom, füledbe súgom vágyamat, türelmed tudom, nem apad. Magadba mélyen […]

Posted by
Posted in

Szerelmes szívek

Edit Szabó : Szerelmes szívek Tartsd meg az én szívemet, add a te szerelmedet, lángra lobbant éretted, vágyom én is a tied. Tartsd erősen a szívem, hagyd, viszont szeresselek, ne szorítson kedvesem, életemmel felelem. Tiéd lett mindörökre, a te szíved köszöntve, piroslik mint a rózsa, nem kell satu,hogy fogja. Szíveink szabadsága mindig áldás reája, őrizzük […]