About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Ma is élő Bory-vár

Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház. Nagyot gondolt a ház ura, lakóházból lesz palota, két kezében van az erő, művészetek mestere Ő. Lassan gyűlt a jövedelme, haladt az építkezésben, emelkedtek falak, tornyok, beleremegtek a szobrok. Ő […]

Posted by
Posted in

Bölcső nyugalma

Edit Szabó : Bölcső nyugalma Szoba közepében áll nem rezzenő hintaláb, ékesen kifaragott bölcső nyugalmat hozott. Nyugalmat és szépséget, nem zakatol vénsége, puha piciny takaró szívből várja a lakót. Édes egy szem gyermekét, szülei szeme fényét, lágyan ringó selymében édesanyád meséljen. Meséljen ő csodákat, csókolja meg a szádat, dúdolása nyugtató, a világot megváltó. Kicsi lélek, […]

Posted by
Posted in

Gyermeknap volt mindennap

Edit Szabó : Gyermeknap volt mindennap Gyermeknap volt gyermekségem mindennapja az életben, szerettek kedves szüleim, pénzük volt, hát ettünk fagyit. Jutott néha egy-egy csoki, minden héten egy tál süti, vasárnapon a húsleves, jól lakhatott minden gyerek. Játéknak volt erdő-mező, babánk is volt, tengeri cső, labda rongyból, focizhattunk, folyópartján horgászhattunk. Mára már a gyermeknapot úgy várják, […]

Posted by
Posted in

Életkép

Edit Szabó : Életkép Kopár a táj, szikkadt határ, száradó csonkok kérnek esőt, felhő borong,folyhatna már, esőcseppért kiált a táj. Mezőn,réten pipacs virít, száraz tájból messzire néz, pihenő szép sudár leány arcán a pirosló fénye. Elindult ő,fáradt lépte megpihent virág tengerében, fehér ruhájára rávetül piros pipacs múlt emlékébe. Elmúlt a rég, a gyermekség, felnőttként tör […]

Posted by
Posted in

Hitem az életben

Edit Szabó : Hitem az életben Megtanultam nagyon korán lesz életünk holnap után, nagyszüleim nem ismertem, Isten tette talán velem ? A szüleim felneveltek, kezeikkel terelgettek, szavaiknak mindig hittem, messze ment az Isten innen. Szorgalmasan dolgozgattak, minket is munkára fogtak, nem múlik el, mert nem emlék, mindent tudok, nem feledék. Nem feledék házi munkát, felnőtten […]

Posted by
Posted in

Óda a régi kutamhoz

Edit Szabó : Óda a régi kutamhoz Itt vagy előttem, kedvesem szépsége gyermekkoromnak, hűsölő lombok alatt innám jéghideg, tiszta vized, csörögve hullt láncod a mélybe, csillogó víztükröt érintve, megmerítve a cinvödrödet emelkedett a felszínre. Inni adtál a szomjazónak lehűtötted a forróságot, tisztaságodnak mélysége az emberi testet éltette szeretlek téged, nem múlnak emlékek, szeretlek, fényét a […]

Posted by
Posted in

Pünkösdi rózsák

Szabó Edit Pünkösdi rózsák Pünkösdi rózsák, kinyíltatok, virágzó szirmok, virítsatok, pirosan izzó, tündéri fény kísérje mindig vágyak tüzét. Rózsaszín álmok bokrok végén, holnap is árad illatuk még, bolyhosan tör száruk ég felé, boldogan fordul a nap elé. Fehérek színe oly ritkaság, szerények, színük a tisztaság, hófehér szirmok bomlanak, csodálva állok, ők hódolnak. Pünkösdi rózsák, kinyíltatok, […]

Posted by
Posted in

A világ gyermekei

Edit Szabó : A világ gyermekei Ragyogva süt a napsugár minden földi gyermekre, kinek hol van a hazája, beleég a lelkébe. Nem kell ahhoz barna bőrű születésűnek lenni, megérezze, hogy az élet derűsebb is lehetne. Világszerte körülmények emberektől függenek, van lakása és étele megszületett gyermeknek. Járhat-e az iskolába vagy az utca neveltje, mert felnőve nemzedékek […]

Posted by
Posted in

Távoli tájakon

Edit Szabó : Távoli tájakon Hírvivő dalnok zengi az énekét, távoli tájakról dalol az emlék, csodálatos éle volt itt egykoron, sötétzöld fű sarjadt a halmokon. Pásztorok járták a végtelen mezőt, szikes talajon volt a legelő, jól lakott állatok készültek inni, kútostor lemerült vizet merítni’. Messziről mered ma távoli égbe, nem ad már szomjára semmilyen lénynek, […]

Posted by
Posted in

Lila akácok

Edit Szabó : Lila akácok “Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj!” Lila akácok, csillogó tájban ledér leány. Lila akácok, földön a fürtök, illata száll. Kibontott szirma hevíti vágyát, a fény felé. Csábít az illat, lágyan csókolhat fiú leányt. Csábító illat, korbácsol vágyat, éled remény. Szerelmes ének, halkan zenélhet, csodára vár. Érezd szívemet, kérd […]