About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Virágos réten álmodunk

Edit Szabó : Virágos réten álmodunk Tavaszi réten mi ballagunk, nyíló virágok közt álmodunk, bimbót fakasztott az ifjú nyár, folyónak partján az éden vár. Kezemet lágyan simogatod, szekérút hátát sem láthatom, zöld réten a színes virágok, kék szemek tükrében villámok. Arcoknak rózsája mosolyog, út menti illatok, hódolók, csokromat két kezedbe teszem, tiéd lehet egész életem. […]

Posted by
Posted in

Görkoris néni

Edit Szabó : Görkoris néni A fejkendős öreg néne gondolt biz’ő egy nagyot, a lábaim kicsit fájnak, bottat járok, sántítok. A bolt kicsit mesze vagyon, ennivaló kéne már, a sarokban mit is látok, egy körkori engem vár. Gyerek leszek újra megint, a cipőmre felveszem, gurulok a járdán kicsit, no gyerekek, indulás ! Régi koroknak kék […]

Posted by
Posted in

Ne légy szomorú

Edit Szabó : Ne légy szomorú Kéklő szemek mély tükrében bánat könnye megeredt, hová lett a boldogságod, lelked mélyén keresed. Szerelmednek a kétsége benned mélyen fúrt utat, szeret-e még a kedvesed, a jövendőben kutatsz. Csillogó könny, tágra nyitott szemekben már biztató, a reménység, bizodalom a távolból látható. Kétségeid messze kergesd, nézz szembe a világgal, szomorúság, […]

Posted by
Posted in

Távol a várostól

Edit Szabó : Távol a várostól Magas fenyők délcegen hegyek alatt zöldellnek, messze fent hótakaró, a távolból csillanó. Erdő mellett a kis tó, napfényét felvillantó, barna őzek szelídek, a partjáról legelnek. Nincs itt semmi zavaró, távol vannak várostól, a természet szépsége villan a tó vizébe. Zöld mezőben hatalom, békés élet, nyugalom, élni itt természetes, nem […]

Posted by
Posted in

Napi újsághírek

Edit Szabó : Napi újsághírek Újságot hogy olvasok? van, hogy gyorsan lapozok, meglátom a képeket, elborzadok rémeken! Előre én már tudom, mit mond a sokadalom, hallottam már ezerszer, nem mond újat, ismétel. Ember, vigyázz és féljél, nyugságod veszélyben él, hogyha nem hallgatsz reánk, rád zúdulhat a világ! Minden nap események, oly sokszor visszatérnek, kicsi ember […]

Posted by
Posted in

Táncolj velem

Edit Szabó : “Vedd fel a piros cipődet!” Táncolj velem ! Csillagvirág kedvesem, derekad had ölelem, simulj hozzám a táncra, vigadjunk mulatságba! Nekünk szól most ez a dal, lassan forogj, diadal mámora az arcodon, csókommal csillapítom. Ragyogó két szemedben mosoly csillan felettem, élvezni az életet véled lehet kedvesem! Nem kértem én semmi mást, vedd fel […]

Posted by
Posted in

Nyyár a Balaton felvidéken

Edit Szabó : Nyár a Balaton felvidéken Virágos nyár Balatonnál tarka színben integet, kék felhőben a napsugár veri vissza fényüket. Piros szirmok virítanak, pompája a szépségnek, tüzük lobbant lángra szívet, szerelmetes mélységnek. Szemek vesznek a fényébe, csodálatos illatok keringenek körbe-körbe, káprázatuk rád ragyog. Felvidéknek a szép kertje kék ég alatt tündököl, Badacsonynak hegyvidéke a távolból […]

Posted by
Posted in

Apeva csokor

Edit Szabó : Apeva csokor Fény feléd kacsintgat, örömödben ujjongva nevetsz. Oly kékes árnyalat, szemeidben sötétlő égbolt. Van kezed, nyújtsd ki hát, érezd a tűz izzó parazsát. Itt lehet gondolat, édes élet ragyok álmokban. Víg zene hangja száll, muzsikában virul a határ. Egy élet oly kevés, világunkban lesz még ébredés. Higgy, élet vár reád, megújjulás […]

Posted by
Posted in

Esti fénnyel

Edit Szabó : Esti fénnyel Tengerparton lemenő nap búcsúzik a mától, felhő mögül még kibukkan, aranyfényben táncol, sekély vízben, a homokban fiatal pár ámul, csodálatos színek szórnak búcsúzót a parttól, sötétzöld fák, barna homok, lábuk alatt víz kék, elmúlóban mind a gondok, a tengerpart oly szép, langyos fodrok a lábukat lágyan átölelik, melegséggel búcsúzkodnak, éjjel […]

Posted by
Posted in

Varázslat fényben

Edit Szabó : Varázslat fényben Bámuló fényben tavaszi kékben, természet lágyan felébredt végre, magasban fákon csillannak szirmok, rózsaszín álmok, közöttük áll most hosszú ruhában, tétova kézzel hölgy szentélyében, álom varázsban elmerült éppen, gondolat vágya mély tengerében, repülhet tova vágyaknak szárnyán, magas fa ágán rebben tekintet, a remény éled, virágzó tavasz, megújult élet, varázsos képek, veletek […]