About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tavaszi szél dallamára

Edit Szabó : Tavaszi szél dallamára Tavaszi szél dallamára hallani már új csodákat, zizzennek a zöld fűszálak, figyelnek és messze látnak. Rigó fütyül fának ágán, mikor tücsök nem ugrál már, léptek nyomán új ifjúság, megszólal lágyan a gitár. Halkan szólal vágy dallama, tavasz virít, figyelj oda, minden élet újra éled, kinyílik a virág érted. Rügyek […]

Posted by
Posted in

Elengedlek

Edit Szabó : Elengedlek Váratlan a találkozás, láthatom,hogy megváltoztál, bánat és a keserűség, vágyat fojt az egyedüllét. Beszélgetés majd randevú, nehéz egy év, oly szomorú, nyílik a szád és a szíved, bízik benned egy új lélek. Újjad érinti testemet, búval mégis elismered, végtelen űr feloldódik, két test egybe kapcsolódik. Szükség van az érintésre, egymás átölelésére, […]

Posted by
Posted in

Forradalom eszméje

Edit Szabó : Forradalom eszméje Ezernyolcszáznegyvennyolc, örök csillag égbolton, szabadságnak zászlaját pesti ifjak kibontják. Szabadságra születtek, rabszolgasors nem élet, hatalmat a magyarnak, osztrákok nem uralnak. Magyarország, nemzetünk, hatalmadban rejtőzünk, tapossuk a földedet, érezzük kegyelmedet. Magyar népnek ereje, meg volt minden esélye, fegyvert fogott a világ, kell nékünk a szabadság ! Fegyvereknek ereje embereknek kezében aratott […]

Posted by
Posted in

Szeresd a Nőt

Edit Szabó : Szeresd a Nőt ! Akrosztichon SZ őke hajú, gyönyörű nő E lőtted áll, köszöntsed Őt, R emények közt, nem tétován, E ngedd magad közel hozzá , S imogassad a szemeddel, D ícsérjed tekinteteddel A rany csillag szőke haján, N émán övezi homlokát, Ő az aki néked termett, T e lehetsz az Ő […]

Posted by
Posted in

Nőnapi alkalom

Edit Szabó : Nőnapi alkalom Minden évben egy napon, milyen remek alkalom, nőket köszönt a világ – hölgyek, csoki vagy virág ! Kisleányok, édesanyák, fiatal lány – piros rózsák köszöntésetekre vágynak, örömetekre biz’ várnak ! Piros rózsa egy szál virág, mikor hódoló adja át, sápadtságból úgy kivirul, leány arca is kipirul. Szép a leány, sudár, […]

Posted by
Posted in

Farsang végén

Edit Szabó : Farsang végén Véget ért a farsang már, ez a fránya bolondság, maskarák és álarcok hatalma fogyatkozott. Édesanyám, merre vagy, kérlek messze ne haladj, nem ettem én pampuskát, délután dagasztanál? Verjük vájdling oldalát, tegyünk hozzá sok tojást, lazán dolgozik kezed, ma ám boldog is leszek ! Megkélt tészta táblára, letészed az asztalra, korongokat […]

Posted by
Posted in

Boldog Nőnapot

Edit Szabó : Boldog Nőnapot Akrosztichon B oldogságra születtél, O ldalbordámból lettél, L elkedet nekem adtad. D ícsérem az Uramat, O lyan örömem vagy már, G ondolatom hozzád száll. N ékem adott boldogság, Ő vélem halad tovább, N incs veszélyben életem, A míg veled élhetem, P arányi lét életünk, O tt várni, nem egyedül, T […]

Posted by
Posted in

Okos lehetsz

Edit Szabó : Okos lehetsz Okos lehetsz, de nem nekem, mégis itt vagy a zsebemben, elérhetnek, ez a fontos, nem érdekelsz engem okos ! Nem bámulom képernyődet, de látom az embereket, körbe nézek, nyílik virág, madár dalolja nótáját. Ismerősök, családtagok, valami fontosat mondtok, végtelen tér sokat ígér, hallom hangjuk, mindent megér ! Karácsonyi ajándékom, családtagi […]

Posted by
Posted in

Rímversek – Nőiesség – Anyai szív

Edit Szabó : Rímversek – Nőiesség – Anyai szív ! 1. Szemed fénye csillagként ragyog, benne élnek villámló napok, szerelmes és fényes villámlás, létedben nem félénk pillantás. 2.. Gyermekből lesz fiatal lány, rózsa virít az orcáján, a szépsége időt álló, női lénye csodálható. 3 . Anyai szív soha nem feled, halkan súgja, te vagy gyermekem […]

Posted by
Posted in

Szerelmi ballada a mából

Edit Szabó : Szerelmi ballada a mából Szerelem tüzében megfogant ígéret, lelkeknek tükrében végtelen igézet, szerelemespár láttán dobbannak a szívek, reménykedve várják beteljesült létet. Sorsoknak az útja kiszámíthatatlan, hazug beszédeknek mély gyökeret adnak, távol lévő kedvest, gyanúnak árnyéka, befészkeli magát a leány agyába. Beszélgetés után haragos az arca, veszekedés nyomán már hallik a hangja, félelmetes […]