About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Erős voltam,vagyok

Edit Szabó : Erős voltam, vagyok Még idegen a messzesség, ki tudja,a sors mit remél, világi sorsomnak titkait nincs kártyajós, ki felfedi. Akadályokkal telt el életem, mára egy kissé révbe ért, fájdalmas létnek erdejét már a múlt ködébe rejtem én. Kibírtam oly nehézségeket, melyet nem ír le soha a két kezem, fejemben marad örökké, titokként, […]

Posted by
Posted in

Jézus születése

Edit Szabó : JÉZUS SZÜLETÉSE Istállónak a mélyén megszületett a remény, Édesanya karjában tekinthet a világba. Földi asszony gyermeke, küldte Isten a Földre, öröm legyen élete, jövő nagy reménysége. Gyermek anyja vigyáz rá, rettenet még reá vár, védjed féltőn, öleld át óriás a nagyvilág! Felnövekvő nemzedék megérzi az erejét, engedd közel magadhoz, legyen önakaratod ! […]

Posted by
Posted in

Szentestén

Edit Szabó : Szentestén Befedte a hó a tájat, csendes este nagyon várlak, templom tornya égig ér, megnyitja majd szentélyét. Karácsonynak ünnepén harang kondul, reményért, szeretetnek lángja ég, gyertyafénye szépségért. Ünnep fénye ragyogjon, küldetése itt vagyon, Szent embernek születése legyen öröm,meghitt béke. Békesség és öröm várjon, két karoddal ölelj át most, karácsonynak ünnepén add meg […]

Posted by
Posted in

LUCA napjáról

Edit Szabó : LUCA napjáról Volt egyszer egy szép szőke lány,harmatcseppek az orcáján, fogadalmát hittel védte, Krisztus kegyelmét remélte. Szent Lúcia szűzi lélek, meghalt a Krisztus hitének, tisztasága, hű mennyasszony, gyertyát és koszorút kapjon! Boszorkányként elégették,nem adta kérőnek kezét, Luca napja erősödött, hozzá szokás is kötődött. Luca napi nagy varázslás,házasság vagy időjóslás, régi ősi hagyományok, […]

Posted by
Posted in

Fénylő gömb

Edit Szabó : Fénylő gömb Angyaloknak a karján alászállott fény útján, közétek ereszkedett, fényes ünnep közeleg. Karácsonynak hajnalán ünnepnapra virradván, lélek tükre felvillan, édes öröm megcsillan. Fényes gömb üzenete szíveket öltöztet be, ünnepvárás,születés, Isteni lény megjöttét. Haladj át a gömb alatt szíved békében marad, csillognak a csillagok, itt vannak az angyalok. Felnőtt,gyerek ünnepel, Istenséget megtisztel, […]

Posted by
Posted in

Hold fényében

Edit Szabó : Hold fényében Fehér Holdnak fénye ragyog nem láthatják a csillagok, mily nagy csodát ő láthatott, vízpartján egy leány van most. Sejtelmesen tekint széjjel, keze nem ér víztükréhez, tavaszi szél felborzolja, halkan simul el a zaja. Virágos fák átölelik, szirmaikkal kényeztetik, mosoly csillog szája szélén, körülötte a mindenség. Teli Holdnak fénytükrében hosszú ném […]

Posted by
Posted in

Emlékfillérek

Edit Szabó : Emlékfillérek Filléres emlékek, gyerekkori élmények, nem biztos, mindezt elfelejthetem, hiszen sorakoznak polcomon, megérték a holnapot, nem a képzeletemben, még itt vannak ők velem, ötvenet adtam fagyiért, negyvenért kaptam a zsemlét, visszajáró filléreket édesanyámnak zsebébe… filléres emlékek polcokon hevernek, múlt idő, hol vagy már, becsukta kapuját a filléres vásár, gyerekkor élménye csak nekem […]

Posted by
Posted in

Születésnap

Edit Szabó : Születésnap Születésnapi ünnepség, külön élmény, új rendezvény, sok költőtárs megjelent, itt töltődhet érzelem, díjkiosztás, jutalom, minden szem a szinpadon, versenyszámok dallama, megtapsolás jutalma, szállodában vacsora, következik a torta, pihentető beszélgetés, kit nem láttunk, ismerkedés, beígérve tánc és zene, megindulnak lábak, testek, ütemre szólt minden ének, mikrofon került a kézbe, nem volt öreg […]

Posted by
Posted in

A TE SZERETETED

Edit Szabó : A TE SZERETETED kavarognak fejedben furcsa gondolatok, hallgatom szavaid, megnyíltál és kimondod, mélyre temetett gondok sorjáznak ki belőled, magad is meglepődsz, szavaid oly selymesek, mosolyra csillan szemed, karjaid védőn ölelnek, ebédet főztél nekem elnézem oly kedvesen megkérded és érzékelem, velem vagy örömömben, csókod és simogatás, holnapunk mond, mire vár, emlékek sodrásában te […]

Posted by
Posted in

Egyedüllét télben

Edit Szabó : Egyedüllét télben Téli álomban az élet, pihenni tért már a lélek, alszanak a fák, a bokrok, halkulnak a mezők, dombok. Udvara van kerek Holdnak, a fák felett lovagolhat, fehér mező közepében felé tekint egy hős éppen. Hősies a tekintete, bőségesen van terítve ágain a havas dérrel, szembe szállva hideg téllel. Csillognak a […]