About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Új hajnal

Edit Szabó : X. szonett Jelige : Új hajnal Megtisztult vágyaink, igaz álmaink Új életnek,tiédnek érzed a mát, Megnyugszik lelked és ez a hitvallás Körbe ölel, érezheted vágyaid. Az új hajnal fényes mosollyal tekint Előre nézve, várva megújjulást, Messzire szállt a bánat, indulj tovább, Életedben szépséget remélj megint. Holnapok várnak, bízz hát a csodákban, Gondolatok […]

Posted by
Posted in

Rohanás az idővel

Edit Szabó : Rohanás az idővel Szélsebes a rohanás, a gondolat messzejár, túl a rétek rejtekén, rohan léptek erdején. Elegáns a ruhatár, maga után tovaszáll, zakó libben utána, hajol fények nyomába. Rohan vele fiatalság, szél nem fújja a kalapját, gyorsan akar nagyon sokat, jóval a föld felett halad. Ne fussál még fiatalság, járjad lépted sorsok […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a virágok színesek,mint az álmok, napsugárnak fényében virítanak szépségben. Szőke leány a napon, nem figyel a tó parton, lehajtotta a fejét, csak emlékeiben él. Fejében a gondolat mindig egy felé mutat, barna legény, kedvese jelenik meg előtte. Merre lehet, nem tudja, a két szemét kutatja, reménye még benne él, […]

Posted by
Posted in

Hátha jó lesz

Edit Szabó : Hátha jó lesz.. Tavasz, végre takarítás, ki kell szórnom a sok ruhát, vállfa számra a szekrénybe, hátha jó lesz valamire! Próbálgatok, fel is venném, hogyha derekam engedné, vastagabb lett pár centivel, hallod anyám, rakjuk már el ! Gyönyörű szép, csodás kelme, fényképen is van belőle harmincéves családfotó, rajta volt még két kis […]

Posted by
Posted in

Sötétben a fény

Edit Szabó : Sötétben a fény OXIMORON Fehéren izzó tűzvarázs világítja meg az éjszakát, fekete bagoly szárnyra kél, huhogása csöndben elkisér. Sötét éjszakában fénylenek szemek, szentjánosbogár messzire révedez, teljesen üres a rengeteg, jeges tűzben a fénye nem dereng. Égető hiány, ám koromsötét, nem lehet más, csak boldog szenvedés, fülekbe dalol madarak éneke, belülről hallod, rettentő […]

Posted by
Posted in

Kis barátom, gyere

Edit Szabó : Kis barátom, gyere Kis barátom hova lettél, magas fára hogy mehettél, faágain éppen csak lógsz, gyere értem, kicsi mackóm, te vagy az én jó pajtásom, messze repül gondolatom, felmászni a magas fára, feldobtalak, de hiába, megakadtál az ágakon, nem érlek el, úgy fájlalom, egyedüllét, nagyon bánom, nagy a mező, óriás fa alatta […]

Posted by
Posted in

Te mindenem

Edit Szabó : Te mindenem Keresem a mában tegnap ifjúságát, keresem a mában szerelem varázsát, keresem a mában csókod, ölelésed, keresem a mában bódult szeretésed. Várom a jelenben lépted koppanását, várom a jelenben arcod mosolygását, várom a jelenben karod ölelését, várom a jelenben ajkad érintését. Látom szemeidben égő tűz mélységét, látod két kezedet, kitárod én […]

Posted by
Posted in

Akarom

Edit Szabó : Akarom Azt mondod, örülsz nekem, azt mondod, szép a szemem, azt mondod, csókos a szám, azt mondod, simulj hozzám. Azt mondod, vártál reám, azt mondod, bátor leány, azt mondod, szeretsz engem, ezt mondod szerelmesen. Úgy érzem, örül szivem, úgy érzem,őrült lelkem, úgy érzem, csókol a szám, úgy érzem, simulsz hozzám. Úgy érzem, […]

Posted by
Posted in

Csasztuskák

Edit Szabó : CSASZTUSKÁK SZABADSÁG Szabad madár, szabadság most, tudja ezt a falu-város, tépjük egymásnak ruháját, lépjünk vele gyorsan tovább. MAGYARSÁG Az a magyar, ki itt marad, aki nem, világgá szalad, itt maradunk országunkban, ellakhatunk vagonokban. ÉTKEZÉSED “Olcsó húsnak híg a leve “, a far-hátat edd meg csak te, hatalmas nagy lakomádon gazdagságban lazac álmod. […]

Posted by
Posted in

Távolba néz…

Edit Szabó : Távolba néz.. Táj szépsége ősz felé, rozsdásodik falevél, erdő szélén a bokrok, tarkítják a holnapot. Fenn a dombon kicsi lány, gondolata messze száll, kék ruhája nyarat érzi, napsugára testét védi. Távolba néz tekintetete, vajon a nyár itt feledte, néki adja melegét, latolgatja, mi jön még. Forró nyárból őszi idő, honnan jön majd […]