About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Hidd el

Edit Szabó : Hidd el… Hiszed még a megvalósult álmot, Hiszed még az örök boldogságot, Hiszed még, hogy eltelnek az évek, Hidd el, hogy a végtelenbe érnek. Hiszed még, hogy boldogság az élet, Hiszed még a rengeteg szépséget, Hiszed még, hogy élted nem ér véget, Hidd el, hogy a végtelenbe érhet. Két kezedben minden reménységed, […]

Posted by
Posted in

Balatoni ősz

Edit Szabó : Balatoni ősz Kikötőben a hajó az árnyéka aranyló, lemenőben fénylő Nap veri vissza sugarat. Móló mellett kerítés, part mentén a feledés, aranybarna levelek lehullva megperdülnek. A ragyogás csillogó, tükröződik a hajón, őszi napok vidámak felelnek még a nyárnak. Őszidejű nyugalom, búcsúzik a Balaton, pára ül majd a tájra, megváltozik világa. Bőcs,2017.09.24.

Posted by
Posted in

Őszi jelek

Edit Szabó : Őszi jelek Az ősz jele itt vagyon, csendélet az asztalon, beértek a termések, van amit még rejtenek. Nap érlelte gyümölcsök,, az édes szőlőfürtök ropognak fogak alatt, a nyár íze megmaradt. vesszőkosár rejtekén, benne lehet még remény, késő őszi napokon dalolnak az ajkakon. Tele tál az asztalon, az ősz felé bizalom, forró nyárnak […]

Posted by
Posted in

Örök igéret

Edit Szabó : Örök igéret Új évszázad küszöbét oly rég túl léptem, múltam mégis visszanéz, idéz életet, szerelem hűsége a korban megfogant, emberi sorsok nem jeleztek gondokat, társas élet tengerén úszik a hajó, megbecsülés, szeretet örökké tartó, hiszed, hogy sorsodban az életed lehet, minek törvényeiben magad nem lehetsz. Esküdtél a templomban örök hűséget, ígértél te […]

Posted by
Posted in

Gőz ereje

Edit Szabó : Gőz ereje Emlékképben már oly rég, emelkedett meredély, hegyen-völgyön hullámzott, sínpárokon csavargott. A gőzmozdony kanyarog, füstfelhője kavarog, oly bodor karikája, ontja füstjét a tájra. Hosszú terhét cipeli, emberekkel van teli, vontatja a sok vagont, hogyan lehet hatalmon? Erejét a szén adja, ettől van akaratja, forró sárga lángerő, vonógépet meggyőző. Őszi idő közeleg, […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Edit Szabó : Fájó szerelem Tükörvers Nélküled nem ragyog a két szemem, nélküled nem élet az életem, testembe hiányod beköltözött, testemben hiányod a börtönöm. Bordáim közt a szívem úgy dörömböl, múló évek hozták be a göröngyöt, lelkem mélyén gyökeret vert a szíved, felettem sírhant lesz a szeretlek. Érted ragyog kéklő szemem sugára, véled lehet az […]

Posted by
Posted in

Öreg cigány hegedűje

Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

Posted by
Posted in

Csendes este

Edit Szabó : Csendes este Sötét árnyakat hozott az este, kövér lámpatestek ébredeztek, fényük alávetül díszelegve, sétányon sárgásan elterülve. Van még élet kora nyári napokon, vendégek ülnek enyhe padokon, beszélgetés zaja nem zavaró, jól érzi magát minden látogató. Csendes nyári este halkan énekel, nem zendül a hangja, csendben elmerül, pihennek a fák is, alszik a […]

Posted by
Posted in

Régi szeptember…

Edit Szabó : Régi szeptember… Susog halkan őszi szél, messzi időkről mesél, szeptember még oly csodás, miénk volt a látomás. Fiatal pár szerelme legyen beteljesedve, harangzúgás, esküvő, újjat cserél a gyűrű. Emlékemben mindig él, de élveztem örömét, nagyon hamar véget ért, hatalmas a veszteség. Névnapomhoz pont egy hét, évforduló, már emlék, szívem mélyén örökké, nincs […]

Posted by
Posted in

Vágyok rád

Edit Szabó : Vágyok rád Vágyódom egy érintésre, vágyódom az ölelésre, vágyódom a mosolyodra, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két szemedre, vágyódom a te lelkedre, vágyódom az örömödre, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két kezedre, vágyódom az életedre, vágyódom csak te légy enyém, álmaimból ébredek én. Nem érzem az érintésed, nem érzem a […]