About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Ősszel a tavasz

Edit Szabó: Ősszel a tavasz / Haiku-csokor / Hajnali harmat későn ébred fényesen, ősz felé siet. Napsugár dereng, kelet felől lassan kél, szeptembert jelez. Még fűt melege, forró fénye felhevít, este csendesül. Lassan lemerül, hosszabbak az éjszakák, fénye is kihűl. Emberek hava sorakozik hirtelen, évszakok szava. Ősz után a tél ünnepekkel búcsúzik, az év véget […]

Posted by
Posted in

Lélek mélyén

Edit Szabó : Lélek mélyén Hullámzik a naplemente, a homokban lépegetve, tengerparti álmodozás elmossa a lábak nyomát. Messzeségben felhők ágya, elrepülve szellők szárnya, tovaszállnak gondolatok, hova vágynak most az álmok. Messzi tájon vándorolnak, minden határt áthatolnak, nincsen vége tekintetnek, földgolyókat átrepíthet. A gondolat ereje nagy, lelkeinkben vihart arat, kívánhatom tenger partján vigyázzon rám a szívjóság. […]

Posted by
Posted in

Változások

Edit Szabó : Változások Múltakból érint meg a jelen, hullhatnak az őszi levelek, élőre néznek tekintetetek, időben félre léphetnek, jövő szava új ígéret, közös akarat a végzet. ” Egy életszakasz véget ér, lehullott csillagokat lep szemét, mentjük, ami még él sarjad már a gyökér, de soká hoz új virágot, vissza-visszatér a tél.” Hatalma oly sokat […]

Posted by
Posted in

Sárga rózsa

Edit Szabó : Sárga rózsa Nyílik már a sárga rózsa, barátságunknak virága, káprázat a szemeinknek, felvidítja szíveinket. Kora reggel hajnal hasad, csókolja az új pirkadat, harmat könnye megfüröszté, fehér gyöngyszem ébresztgeté. Sárga szirom kelyhébe bújt, bársony csókot ajkára nyújt, csillogó a tekintete, hullámot vet eső cseppje. Ragyogása szemek tükrén, álmok-vágyaknak tengerén, könnyezik a sárga rózsa, […]

Posted by
Posted in

Mezőnek virága

Edit Szabó : Mezőnek virága Fehér ajtó tiszta fából, régi korok világából, eszemben lesz mindörökre, gyermekségem öröksége. Nagyszüleim régi háza, nyílt a világ portájára, nem volt határ mezőn-réten, ez jelentett mindent nékem. Szabadságot ifjúságban, búzamezők aranyában, fénylőn izzó pipacsvirág mosolyával nékem kiált. Tűzvörösen nyílt a széllel, hajlongott a napsütéssel, nem adta meg soha magát, ragyogása […]

Posted by
Posted in

Lelked nyisd

Edit Szabó : Lelked nyisd Fordul világ, előttem van rejteke, gondolatom most is ott jár előtte, mesze téved tekintetem előre, nem élhetek reményekben örökre. Sóhajtásom átrepül az egeken, hozzád érhet, túl mehet a fellegen, eszedbe jut szavaimnak ereje, benned rejlik a messzi végtelenbe. Nem felejted az időnek asszonyát, elengeded az időnek vasfogát, perelj velem,de két […]

Posted by
Posted in

Erdei tisztáson

Edit Szabó : Erdei tisztáson Évszázados fa tövében szép leány ül, könyv kezében apróságnak tűnik ember, körülötte virágtenger. Hatalmas nagy koronája óvón borul rá a tájra, zöld rengeteg égig felnyúl, törzse emberkézhez simul. Erős kérge védelmet ad, termetének hatalma van, óriási rengetegben, elterülve zöld mezőben. Zöld mezőben kék színtenger, körbe ölel, fű sem rebben, levendula […]

Posted by
Posted in

Szentjobb története

Edit Szabó : Szentjobb története Ezerévek történelme, emberévek évezrede, Szent Istvánnak a jobb keze misztériumnak hírnöke, sokáig kincstárban védve apátságot hozott létre, Szentjobb mezővárosában nyilvános lőn a hatalma, útját megjárta a világban, hódít most mi országunkban, szent ereklye, egyházmegye rendelete terjesztette, Szent István emléke legyen minden hívek szent ünnepe. Évszázadok megviselték, ide-ode rejtegették, országunknak történelme […]

Posted by
Posted in

Életnek célja veled

Edit Szabó : Életnek célja veled Ronsard szonett Nem tudod feledni életed soha bár hosszú úton köveken lépsz át, Megbotlasz néha, de újra felállsz cél van előtted, létek gondolata. Hosszú göröngyös úton léptek sora, panaszra nyílt ajkad néma kiálltás, a méla csendben ki hallja meg jaját, mosolyod mélyén szól az erő szava. Szemed előtt látod […]

Posted by
Posted in

Szünidő

Edit Szabó : Szünidő Gyereksereg kiszabadult, mezőn-réteken megindult, hurrá itt a vakáció, szabadság nem illuzió! Foró nyári nappalokkal, strandok telnek családokkal, lubickolnak enyhe vízben, hűsölnek a nagy melegben. Júniusnak közepétől, a szünidő kezdetétől gyerekekre szabadság vár, kedvesebbek a napok már. Elfelejtett koránkelés, jöhez most már a henyélés, nem kakukkol már az óra, elhallgatott kakukk szója. […]