About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Gőz ereje

Edit Szabó : Gőz ereje Emlékképben már oly rég, emelkedett meredély, hegyen-völgyön hullámzott, sínpárokon csavargott. A gőzmozdony kanyarog, füstfelhője kavarog, oly bodor karikája, ontja füstjét a tájra. Hosszú terhét cipeli, emberekkel van teli, vontatja a sok vagont, hogyan lehet hatalmon? Erejét a szén adja, ettől van akaratja, forró sárga lángerő, vonógépet meggyőző. Őszi idő közeleg, […]

Posted by
Posted in

Fájó szerelem

Edit Szabó : Fájó szerelem Tükörvers Nélküled nem ragyog a két szemem, nélküled nem élet az életem, testembe hiányod beköltözött, testemben hiányod a börtönöm. Bordáim közt a szívem úgy dörömböl, múló évek hozták be a göröngyöt, lelkem mélyén gyökeret vert a szíved, felettem sírhant lesz a szeretlek. Érted ragyog kéklő szemem sugára, véled lehet az […]

Posted by
Posted in

Öreg cigány hegedűje

Edit Szabó : Öreg cigány hegedűje Öreg cigány hegedűje, a mosolya örül véle, húzza vonót, nem sajnálja, dallamai muzsikálnak. Messzire jár gondolata, réges-régi udvarokba, kicsiny házak szegletébe, nem bújdokolt az estében. Apja mellett vígan lépdelt, hegedűje a kezében, kicsiny legény korán kezdte, örökségét átalvette. Zenének a szeretete beívódott a lelkébe, mesterségét kölcsön kapta, a fiának […]

Posted by
Posted in

Csendes este

Edit Szabó : Csendes este Sötét árnyakat hozott az este, kövér lámpatestek ébredeztek, fényük alávetül díszelegve, sétányon sárgásan elterülve. Van még élet kora nyári napokon, vendégek ülnek enyhe padokon, beszélgetés zaja nem zavaró, jól érzi magát minden látogató. Csendes nyári este halkan énekel, nem zendül a hangja, csendben elmerül, pihennek a fák is, alszik a […]

Posted by
Posted in

Régi szeptember…

Edit Szabó : Régi szeptember… Susog halkan őszi szél, messzi időkről mesél, szeptember még oly csodás, miénk volt a látomás. Fiatal pár szerelme legyen beteljesedve, harangzúgás, esküvő, újjat cserél a gyűrű. Emlékemben mindig él, de élveztem örömét, nagyon hamar véget ért, hatalmas a veszteség. Névnapomhoz pont egy hét, évforduló, már emlék, szívem mélyén örökké, nincs […]

Posted by
Posted in

Vágyok rád

Edit Szabó : Vágyok rád Vágyódom egy érintésre, vágyódom az ölelésre, vágyódom a mosolyodra, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két szemedre, vágyódom a te lelkedre, vágyódom az örömödre, álmomban is arcod vágyom. Vágyódom a két kezedre, vágyódom az életedre, vágyódom csak te légy enyém, álmaimból ébredek én. Nem érzem az érintésed, nem érzem a […]

Posted by
Posted in

Ősszel a tavasz

Edit Szabó: Ősszel a tavasz / Haiku-csokor / Hajnali harmat későn ébred fényesen, ősz felé siet. Napsugár dereng, kelet felől lassan kél, szeptembert jelez. Még fűt melege, forró fénye felhevít, este csendesül. Lassan lemerül, hosszabbak az éjszakák, fénye is kihűl. Emberek hava sorakozik hirtelen, évszakok szava. Ősz után a tél ünnepekkel búcsúzik, az év véget […]

Posted by
Posted in

Lélek mélyén

Edit Szabó : Lélek mélyén Hullámzik a naplemente, a homokban lépegetve, tengerparti álmodozás elmossa a lábak nyomát. Messzeségben felhők ágya, elrepülve szellők szárnya, tovaszállnak gondolatok, hova vágynak most az álmok. Messzi tájon vándorolnak, minden határt áthatolnak, nincsen vége tekintetnek, földgolyókat átrepíthet. A gondolat ereje nagy, lelkeinkben vihart arat, kívánhatom tenger partján vigyázzon rám a szívjóság. […]

Posted by
Posted in

Változások

Edit Szabó : Változások Múltakból érint meg a jelen, hullhatnak az őszi levelek, élőre néznek tekintetetek, időben félre léphetnek, jövő szava új ígéret, közös akarat a végzet. ” Egy életszakasz véget ér, lehullott csillagokat lep szemét, mentjük, ami még él sarjad már a gyökér, de soká hoz új virágot, vissza-visszatér a tél.” Hatalma oly sokat […]

Posted by
Posted in

Sárga rózsa

Edit Szabó : Sárga rózsa Nyílik már a sárga rózsa, barátságunknak virága, káprázat a szemeinknek, felvidítja szíveinket. Kora reggel hajnal hasad, csókolja az új pirkadat, harmat könnye megfüröszté, fehér gyöngyszem ébresztgeté. Sárga szirom kelyhébe bújt, bársony csókot ajkára nyújt, csillogó a tekintete, hullámot vet eső cseppje. Ragyogása szemek tükrén, álmok-vágyaknak tengerén, könnyezik a sárga rózsa, […]