About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tündérvirág

Edit Szabó : Tündérvirág Kék tó vizén tündérrózsa belegázol a habokba, oly csábító a felszine, tavirózsa lebeg benne. Felsőtestén pőre bőre, estéli fény köszön tőle, hosszú bő a ruha alja, víz felszínét elborítja. Mély gyökerű ez a virág, hova indul a szép leány, vágyakozás van szívében, sárgarózsa hajdíszében. Legyen elég ez a rózsa, felejtsed el […]

Posted by
Posted in

A nyár Haiku csokor

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány színben. Élvezd a nyarat, szabadságát világodnak, hirtelen szalad. Fürödj tavakban, tüzes nap ne égessen, hűsölj fák alatt. Gyorsan véget ér boldogságnak a nyara, susog őszi szél. Bőcs,2017.07.12

Posted by
Posted in

Tiéd az életed

Edit Szabó : Tiéd az életed ” Ne váltsd apróra szíved kincseit, ki mindent akar, mindent elveszít “, apró kövek képződnek lelkeden, halld meg a fájdalmat vérző sebeken, ne ringasd magad illuziókba, tudás fájáról nem volt alma a szádban, színes varázslat mi szemed elé tárul, mit tekinteted észveszejtőn bámul, ne hidd a képzelet báját, legyen […]

Posted by
Posted in

A remény él

Edit Szabó : A remény él Messze száll sóhaj az égben, búcsúszó hangja a fényben, fehér ruhában szép leány tópartján ül a  ladikján. A fejét mélyen lehajtván, fekete korona ruháján, nem látszik bánatos arca, kék kismadár most az ő társa. Bánat ül lelkének mélyén, társa lett talán hűtlenség, búcsúról nem szól a rózsa, messze száll […]

Posted by
Posted in

Engedtelek…

Edit Szabó : Engedtelek… Késő őszi találkozás még néha biz’ gondolok rá, titokzatos jövés-menés, test a tesnek felismerés. Hosszú sötét álom mélyén feltámadás hirtelenség, beszélgetés, vendéglátás, lelkeknek kiszabadulás. Örömmel várt valamivel, közösen fogyasztottuk el, kíváncsiság tekintetén, mosoly szája szegletén. Test a testtel találkozott, sors a sorssal így bírkózott, egymás két szemébe nézve nem várt érzés […]

Posted by
Posted in

Tükör a jelenből

Edit Szabó : Tükör a jelenből. Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék – dolgoznék. Nem érdekelne a politika, a köröttem élőknek nem volna gondja,minden megoldódna.De az élet végezte munkáját, az évek végérvényesen a hátamra telepedtek – egyre nehezebbek. Nem érdekli már egyik ember a másikat, gondját csak oldja […]

Posted by
Posted in

Aranyló nyár

Edit Szabó : Aranyló nyár Lemenő nap aranyfénye végig ragyog tó vizébe, messze tekint szét a tájon, mosolygása elvarázsol. Hulló cseppek ölelik át múló esték imádóját, utolsóként végig tekint, víz fodrában gyönyörködik. Nyári napnak ragyogása életünket felvidítja, mosolygása a világra tova repül boldogságba. Szabadságnak az érzése beleég a tekintetbe, a mosoly is szépen ragyog, napsugárban […]

Posted by
Posted in

Élő természet

Edit Szabó : Élő természet Kicsiny falu születésem helye mindennapok éltető szépsége, házunkból az udvarra kilépve fák köszönnek,virágok kéksége. Színeikkel szemembe belátnak, tükröződnek szemnek bogarában, tarkaságuk örömet sugároz, hatalmukkal örök boldogságot. Fényes reggel, gyönyörű napsugár, végig halad életemnek útján, kertekben a megérett gyümölcsök kezeimben vígan tündököltök. Mezők,rétek, színes vadvirágok szemek előtt minden valóságuk, magas fák […]

Posted by
Posted in

A reggel

Edit Szabó : A reggel Ablakomba beköszönt a napsugár, aranysárga fényözönnel reám vár, kelet felől hangtalanul érkezik, susognak a kerti lombok, köszöntik. Újra reggel, átéltem az éjszakát, tudatomban korán ébred a világ, a Nap fénye beragyogja az eget, reménykedő szívembe hoz életet. Kora hajnal ritmusára ébredek, élvezem a korán nyíló életet, rigópár a fészkéből beszél […]

Posted by
Posted in

Voltaknak fia

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod bűnt fakaszt, étvágyaddal leköpted önmagad, szabadságvágyad az egekig repít, múltbéli félelem lelked mélyén virít, hátrahagyod mi eddig éltetett,, sanyargatod bátortalan szíveket, kibodni mindent, mi egykor volt, megkövült arcodon torz mosoly, […]