About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Mezőnek virága

Edit Szabó : Mezőnek virága Fehér ajtó tiszta fából, régi korok világából, eszemben lesz mindörökre, gyermekségem öröksége. Nagyszüleim régi háza, nyílt a világ portájára, nem volt határ mezőn-réten, ez jelentett mindent nékem. Szabadságot ifjúságban, búzamezők aranyában, fénylőn izzó pipacsvirág mosolyával nékem kiált. Tűzvörösen nyílt a széllel, hajlongott a napsütéssel, nem adta meg soha magát, ragyogása […]

Posted by
Posted in

Lelked nyisd

Edit Szabó : Lelked nyisd Fordul világ, előttem van rejteke, gondolatom most is ott jár előtte, mesze téved tekintetem előre, nem élhetek reményekben örökre. Sóhajtásom átrepül az egeken, hozzád érhet, túl mehet a fellegen, eszedbe jut szavaimnak ereje, benned rejlik a messzi végtelenbe. Nem felejted az időnek asszonyát, elengeded az időnek vasfogát, perelj velem,de két […]

Posted by
Posted in

Erdei tisztáson

Edit Szabó : Erdei tisztáson Évszázados fa tövében szép leány ül, könyv kezében apróságnak tűnik ember, körülötte virágtenger. Hatalmas nagy koronája óvón borul rá a tájra, zöld rengeteg égig felnyúl, törzse emberkézhez simul. Erős kérge védelmet ad, termetének hatalma van, óriási rengetegben, elterülve zöld mezőben. Zöld mezőben kék színtenger, körbe ölel, fű sem rebben, levendula […]

Posted by
Posted in

Szentjobb története

Edit Szabó : Szentjobb története Ezerévek történelme, emberévek évezrede, Szent Istvánnak a jobb keze misztériumnak hírnöke, sokáig kincstárban védve apátságot hozott létre, Szentjobb mezővárosában nyilvános lőn a hatalma, útját megjárta a világban, hódít most mi országunkban, szent ereklye, egyházmegye rendelete terjesztette, Szent István emléke legyen minden hívek szent ünnepe. Évszázadok megviselték, ide-ode rejtegették, országunknak történelme […]

Posted by
Posted in

Életnek célja veled

Edit Szabó : Életnek célja veled Ronsard szonett Nem tudod feledni életed soha bár hosszú úton köveken lépsz át, Megbotlasz néha, de újra felállsz cél van előtted, létek gondolata. Hosszú göröngyös úton léptek sora, panaszra nyílt ajkad néma kiálltás, a méla csendben ki hallja meg jaját, mosolyod mélyén szól az erő szava. Szemed előtt látod […]

Posted by
Posted in

Szünidő

Edit Szabó : Szünidő Gyereksereg kiszabadult, mezőn-réteken megindult, hurrá itt a vakáció, szabadság nem illuzió! Foró nyári nappalokkal, strandok telnek családokkal, lubickolnak enyhe vízben, hűsölnek a nagy melegben. Júniusnak közepétől, a szünidő kezdetétől gyerekekre szabadság vár, kedvesebbek a napok már. Elfelejtett koránkelés, jöhez most már a henyélés, nem kakukkol már az óra, elhallgatott kakukk szója. […]

Posted by
Posted in

Estéli tóban

Edit Szabó : Estéli tóban Halk szellő sóhajt estéli tóban, halkul a látvány, nappal alászáll. Csendesül este, kék ég felette, felhők lebegnek sötétül teste. Tóban vitorlás bevonta szárnyát, kopasz gerendák holnapot várják. Hullám még rezdül, útjára készül, tó közepében, éj sötétjében. Halk szellő sóhajt estéli tóban, halkul a látvány, nappal alászáll. Bőcs,2017.08.12.

Posted by
Posted in

Pillanatkép

Edit Szabó : Pillanatkép Virágzanak tavaszi fák, illatukat bőven ontják, zöldellnek a rétek, kertek, megpihenni közétek megy, vidám arcon mosolygás, nagyot villan pillantás, emlékezet hozza elő, ceruzarajz nem felejtő, emlékéből lefestette, mosolygósabb lett a kedve, függőágyban ringatózva az arcképen gondolkodva, huncut szeme villanása, boldog ember lehet tárgya, papiroson férfi fénykép, lány szívében örökké él. Bőcs,2017.08.07.

Posted by
Posted in

Teliholdas éjszakában

Edit Szabó : Teliholdas éjszakában Sanzon Teliholdas éjszakában valahol a nagyvilágban mohó vággyal rólad álmodom, valahol az éjszakában, valahol a nagyvilágban utánad száll minden sóhajom, vágyom kezed érintését, két karodnak ölelését, gondolatod végig hallgatom, forró csókod érzem számom, már nem is a Holdat látom, itt vagy újra az én szívemben, ragyogása csillagoknak, két szemedből mosolyognak, […]

Posted by
Posted in

Érted él a természet

Szabó Edit : Érted él a természet Feketerigónak fészke meglelte lakóját végre, kora hajnali reggelen köszönt ablakban kedvesen. Naponta jó reggelt kíván dala oly messzire száll, kíséri lépteim nyomát, kiskert néki élelmet ád. Zöld ágak közt vígan repül, két szárnya szélesen terül, körbejárja birodalmát, oly széles a látóhatár. Magas fák a lenti kertben, nyáron gyümölcsök […]