About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tükörfényében

Edit Szabó : Tükörfényében Kerek tükör olyan csoda vagy nékem fényeidben eltűnnek az éveim, megjelennek előtted gyermekeim, visszatérnek a régen ismerős képek. Boldogságnak csillagfénye ragyogott, szorgos kezek fogták meg a kezeim, csoportképünk soha el nem engedi. családi kép, mindenünk a szeretet. Tükörfénye két szemembe bevillan, tükör mögött a végtelen sorokban, üzenetét már a mának fogadom. […]

Posted by
Posted in

Színes álmok

Edit Szabó : Színes álmok Fehér gyöngyök és nem buborékok elém jőve életsorsot hordok, tisztasága és a vágyak álma igazságot hordoz a világba. Lelkem mélyén a fehérség lobban, színes álmok gondolataimban, váltakozik színek kavalkádja, álmaimban a valóság vágya. Valóságnak minden megélése, magának az életnek reménye, fejemen az őszülő hajszálak, lelkemben a fiatalság fája. Szivárványnak színei […]

Posted by
Posted in

Jézus mennybemenetele

Edit Szabó : Jézus mennybemenetele Földi nő szülte meg Jézust, kinek életében sok harc jut, Isten felszentelt gyermeke, keresztényhit hű terjesztője. Isten szentségeit hirdette, emberlelkek tértek előtte, halljátok Uratok szavát, örök üdvössége rátok száll. Meghala és eltemetteték, harmadnapon feltámadott, kit Isten gyermekévé fogadott, Pünkösd ünnepe elérkezett. Jézus fent az Olajfák hegyén Istenével ott beszélgetvén, tanítványok, […]

Posted by
Posted in

APEVA CSOKOR

Edit Szabó : APEVA CSOKOR Egy álom elveszett, végtelenség léte felettem. Nem sírok, nyugalom lelkem mélyén békére talált. Volt egykor boldogság, szerelemnek forró tüze várt. Múlt, szépség forgószél, szédületben hamar rám talált. Már emlék életem, gyümölcseit mégis köszönöm. Volt társam hiányzik, temetőben láthatom arcát. Úgy járok őhozzá, elsírhatom némán bánatom. Bőcs,2017.05.28.

Posted by
Posted in

Szívek sorsa

Edit Szabó : Szívek sorsa Szem mögöti gondolat messzi mélységet mutat, kitörölni nem lehet szívnek mélyén a lyukat foltozza a pillanat. Pihentető nyugalom nincsen kétség arcokon, vágyakozás elillant, felébredt a végtelen kinyílott a lélekben. Szemkáprázat vágyódás, szívdobbanás, álmodás életre kelt szerelem, nyitott a szív úgy zenél, feltámadás bele fér. Bőcs, 2017.05.28.

Posted by
Posted in

Vágyak útján

Edit Szabó : Vágyak útján Hosszú fasorban lépteim járnak felhőből esőcseppek szállnak, “hátamon ázik az öreg kabát, gomblyukamba fűzve éjszakánk ” forró lázas éjszakáknak tüze emlékekben elmerülve, “hátamon ázik az öreg kabát, gomblyukamba fűzve éjszakánk” hova tűnt a boldogság, hol van már a forró nyár, szerelemnek szépsége beleégett szívembe, két kezed a kezembe, szemed néz […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapi szabadság

Edit Szabó : Gyermeknapi szabadság Tavaszi szél napot hozott a nap pedig ránk ragyogott, erdő -mező szépen zöldell, kiránduló időnk jött el. Gyermeknapnak vigassága vígan repül magasságba, akácvirág körbe ölel, illatával köszönt embert. Minden embert és gyereket kiköltöztet a természet, friss levegő és szabadság, új világ vár, szabad határ. Kisvasútra mind felszállva, minden gyerek boldogsága, […]

Posted by
Posted in

Erdei koncert

Edit Szabó : Erdei koncert Zöld erdőnek közepében csendül dallam tiszta égben, madárdalos fák tövében hegedű a lány kezében. Óriási hangversenytér, hol is lehet a közönség, pázsit füvén bogársereg, hallgatóság magasan fent. Magasan a fák tetején hallgatja a lágy zenéjét, fiatal lány vonójával tündéri szép nótákat csal. Gondolata messzire jár, pódiumon lépdel talán, hangszere most […]

Posted by
Posted in

Felejtés tánca

Edit Szabó : Felejtés tánca Hosszú út porából fény útjára léptél, csillogó ruhádban mindent elfeledtél, legördülnek rólad gondok tekervénye, múlt-jövendő kering emlékezetedbe, nem követ a fénybe csak a fodros ruhád, gondolatok súlya messzire tova szállt, megkönnyebbül lelked, elhalkul az élet gúzsba kötött tested kiszabadul végleg. 2017.05.22.

Posted by
Posted in

Szeretet lángjai

Edit Szabó :  Szeretet lángjai Megdöbbentő a nyugalom, átsuhan a gondolaton, életeknek oly nagy álma, megszülettek a világra. Két kis apró piciny lélek, boldogságnak csillagfénye, hosszú volt a várakozás, végigjárta álmok útját. Szerelemnek gyümölcsei, az életnek küzdelmei, messzetűnik a végtelen, ereikben életelem. Kilenc hónap várakozás, Kilenc hónap álmodozás, egy burokban fejlődhettek, egyenlőek az esélyek. Egypetéjű […]