About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Réges-régi időkben

Edit Szabó : Réges-régi időkben Megőrizte az emlékezet, elvitték a férfinemet hosszú kemény háborúba, asszony maradt csak a házban, gondoskodni az életről, gondoskodni teremtményről, hátát igába fogta áldást a földbe szórta, életet jelent a búza, szép kenyeret az asztalra, asszonynépség learatta, kezében nem volt a kasza, sarlóval a nagy határba gabonát kévébe vágta, megtelik a […]

Posted by
Posted in

Lélekben él

Edit Szabó : Lélekben él Nehezen szabadul fel a lélek, még visszatér belé az élet, eltemetve szívben mélyen, megőrizve híven léted, előttem van mindörökre, időd nem volt köszönömre, elvitted a szerelmedet, itt hagytad az életünket, szőkén göndörödő hajad simogatni már nem szabad, vidám arcod mosolygása nincs már aki megláthatja, két karod sem ölel soha, rég […]

Posted by
Posted in

Tanyasi élet

Edit Szabó : Tanyasi élet Gondos lehet ez a gazda vagy talán a gazdasszonya, ragyog házuk át a tájon, magos fáknak árnyékában. Hófehér a tanya háza, felmagaslik a világba, fáknak árnya őrzi hűsét, látni távolról szépségét. Tágas határ körülötte, átragyog a Nap fölötte, sárga szírmú napraforgó, lágyan simul, odaadók. Fordul fejük a Nap felé, mozdul […]

Posted by
Posted in

Dinnyeszezon

Edit Szabó : Dinnyeszezon Kongasd héját hogy kopogjon, dinnye léke had hasadjon, piros színe mosolyogjon, fogaid közt úgy ropogjon. Szájad szélén csorog leve, látod Isten eledele, teli szájjal harapj bele, megszólalni se tudj tőle. Fekete a dinnye magja, ezt ültette el a gazda, palántázta, nevelgette hogy termését megteremje. Igen gondos a kertésze, milyen édes görögdinnye, […]

Posted by
Posted in

A mának élj

Edit Szabó : A mának élj Mosolyogva szállnak fel a dalok, nem hallatszanak néma sóhajok, kék szemeknek vidám ragyogása, férfi lelkek fellegekben járnak, ringó csípőn hullámzik a haja, kósza szellő vidáman borzolja, ruganyos léptek izmos lábakon, súlytalan szépségű asszonyok, tekintetük mélyén oly édesek, repülnek, végtelen merészek, büszkeség tartja fejüket magasra, az örök nőiesség csalhatatlansága, mert […]

Posted by
Posted in

Tengerparti várakozás

Edit Szabó : Tengerparti várakozás Régi korok homályából, piros ruha bokájától ringó kövek erdejében, hideg őszi setétségben magas délceg női alak, habok mossák a lábakat, nem érdekli tengeri szél, kalap alól messzire néz. Tekintete a távolban, messzilátó két kacsóban, kémleli tengernek kékjét, megtalálja-e kedvesét. Valahol a messzeségben van egy hajó rengetegben, tarajos hullámok csapják, haza […]

Posted by
Posted in

Tündérvirág

Edit Szabó : Tündérvirág Kék tó vizén tündérrózsa belegázol a habokba, oly csábító a felszine, tavirózsa lebeg benne. Felsőtestén pőre bőre, estéli fény köszön tőle, hosszú bő a ruha alja, víz felszínét elborítja. Mély gyökerű ez a virág, hova indul a szép leány, vágyakozás van szívében, sárgarózsa hajdíszében. Legyen elég ez a rózsa, felejtsed el […]

Posted by
Posted in

A nyár Haiku csokor

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány színben. Élvezd a nyarat, szabadságát világodnak, hirtelen szalad. Fürödj tavakban, tüzes nap ne égessen, hűsölj fák alatt. Gyorsan véget ér boldogságnak a nyara, susog őszi szél. Bőcs,2017.07.12

Posted by
Posted in

Tiéd az életed

Edit Szabó : Tiéd az életed ” Ne váltsd apróra szíved kincseit, ki mindent akar, mindent elveszít “, apró kövek képződnek lelkeden, halld meg a fájdalmat vérző sebeken, ne ringasd magad illuziókba, tudás fájáról nem volt alma a szádban, színes varázslat mi szemed elé tárul, mit tekinteted észveszejtőn bámul, ne hidd a képzelet báját, legyen […]

Posted by
Posted in

A remény él

Edit Szabó : A remény él Messze száll sóhaj az égben, búcsúszó hangja a fényben, fehér ruhában szép leány tópartján ül a  ladikján. A fejét mélyen lehajtván, fekete korona ruháján, nem látszik bánatos arca, kék kismadár most az ő társa. Bánat ül lelkének mélyén, társa lett talán hűtlenség, búcsúról nem szól a rózsa, messze száll […]