About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Nyári délután

Edit Szabó : Nyári délután Napernyőknek árnyékában ül a delnő társaságban, kalapja az arcát lepi, napsugártól bőrét félti. Délutáni terefere, ráérnek semmittevésre, barátnők a kisvárosban, gondolatuk messze csobban. Nyár derekán szép ruhában virítanak csupasz vállak, rúzsos szájak és szemfesték, komolyodik a tekintény. Terasz asztalánál ülnek, üdítőtől felfrissülnek, szavak nem hagyják ajkukat, hiszen kirakatban vannak. Csinos […]

Posted by
Posted in

Akácvirágzáskor

Edit Szabó : Akácvirágzáskor Akácvirág lombok alatt fényesebben ragyog a nap, milliónyi fehér szépség, közepében a melegség, zsonganak az apróságok, övék lett most a hatalom, megszállják a magas fákat, nem hagyják ki a bokrokat, nyílj ki minden virágszirom, méhecskéké a jutalom, apró sárga virágporral megtelik a gyöngyharmattal, nem hallik csak morajlásuk, lassan telik a kaptárjuk, […]

Posted by
Posted in

Utak mentén

Edit Szabó : Utak mentén Minden út máshová vezet, megváltozik az életed, egyenesen vagy keresztbe ne félj tőle, hagyd, vezessen. Mindent magadban keress, mert élni kell az életed, napfényre hull sötétség, emelkedj ki mindenség. Küzdés, harc az élettel, Istened se feledd el, haladj élet tengerén, valóságban van remény. Legyen nyitva a szemed, szavaid úgy csengenek, […]

Posted by
Posted in

Egyenesen nem keresztbe

Edit Szabó : Egyenesen nem keresztbe Gondold végig az utadat, porral lepte lábaidat, vitte messze életedet, keresztúthoz hol érkezett. Sima úton visszatérés, hited lehet önmagadért, választások megakadnak, utak göröngyei fogynak. Keresztúthoz mikor értél, választásban te döntöttél, egyenesen csak előre kitűzött célt mindig nézve. Keresztutak ára sorsod, önmagaddal vívódásod, döntéskényszer nincs már benned, keresztutak eltévedtek. Bőcs,2017.05.16.

Posted by
Posted in

Várakozás

Edit Szabó : Várakozás Sötét éjnek mély sugára szerelmespár alakjában, ruhát öltött végtelenség, a szerelem olyan mélység. Piros rózsa lángja villan két domb közé égőn csillan, férfi adja át szerelmét, forró csók a meglepetés. Virít rózsa szerelemért, ölelő kar a gyönyörért, szelíd mosoly ragyogása szerelmespár álmodása. Kar fogja át a derekat, arc simítja a vállakat, […]

Posted by
Posted in

Rémület

Edit Szabó :   Rémület    / Imajo /   Leszakadt az ég villámlás és mennydörgés, beszorul a lég, fényes nappal sötétség, szívek dobbannak, félelem ül agyakban, égi kegyelem, védd meg embert Istenem !  

Posted by
Posted in

Város felett

Edit Szabó : Város felett Magasan a város felett csudaszép nő elmerengett, buborékok foszlányán át körbenéz a folyó partján. Emlékek homályában jár, fel-felderül látóhatár, messzeségben révedezik, tekintete távolba visz. Uszályos hosszú ruhája, szeme kékje vetül rája, emlékezik vagy csak ott ül, vágyaiban messze repül. Magasan a város felett mint kilátó úgy integet, felette van a […]

Posted by
Posted in

Haiku

Edit Szabó Nézzünk csak körbe, tengernyi álom fásul lelkek fészkébe.

Posted by
Posted in

Sorsok útja

Edit Szabó : Sorsok útja Sepri a földet ruhának alja hófehér fátyol simul a hajra, földi mennyország életnek része, karcsú leánynak minden reménye, fekete öltönyben várja a párja, fehérség villan ing gallérjába, egymás karjában indulnak útra, nincsen előttük gondoknak súlya. Párban erednek sorsuk nyomába, előrelépés utak korlátja, viszi az éltet jobbra és balra királyok nyomán […]

Posted by
Posted in

Az álom kegyelme

Edit Szabó : Az álom kegyelme Sok-sok évnek történelme, lekopott a lábam szőre, nem volt alvásnak kegyelme, nem jött álom a szememre, csukott szemmel számolgattam egyedüllét magányában, teste-lelke eltávozott ölelő kar nem altatott. Idő múlik, a megszokás álmaimban csak csavargás tengeren túl,más világban, országutak sodrásában, magas házak rengetege, tarkaságnak az emléke, reggelente felébredve félhomályban felderengve. […]