About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Csend mesél

Edit Szabó : Csend mesél Némán szól a csend, halkan megpihen, őszi falevél vajon mit remél. Csendes víztükör sodrán menekül, páros levelek, varázs megy velek. Mozdulatlanság, pihe szállott rá madár tollából, határ magasból. Könnycsepp kicsordul, ugyan honnan hull, vágyak tengerén, fáknak levelén. Együtt utaznak, messzire jutnak, levelek tollal, őszi szél suhan. Bőcs,2019.10.15.

Posted by
Posted in

Igazságod itt van

Edit Szabó : Igazságod itt van néha panaszra nyílik a szád, pedig sorsod nem mostoha, boldog az életed,nincs semmi baj az igazság fedi a valót miért fájna a valóság segítse sorsod két kezed, vedd magadra kabátodat mert lelked ha már megfagyott, keress igaz hű barátot ki megérti bánatod, nem menekül bő beszéddel, hisz érteni lehet […]

Posted by
Posted in

Emlékszem, ősz volt

Edit Szabó : Emlékszem, ősz volt . Rozsdás,sárga falevelek szerte-széjjel park rejteken, az ősz jele megérkezett, lapozgat egy régi könyvet. . Régen is volt már az az ősz, ám emléke még itt időz, fiatal lány szép ruhában, bizalommal, fényes lázban . elindult a hosszú útján, esküvői menet hosszán, összekötni az életét, öröm lengi környezetét. . […]

Posted by
Posted in

Ősz derekán

Edit Szabó : Ősz derekán . Fakult avar a talajon, rozsdás színe rég lekopott, lehullott már minden levél, jelzi, közeledik a tél. . Nyárfa törzse kifehérlett, készülés a pihenésre, elhagyottan áll az asztal, alatta a kis padokkal. . Nem ülnek rajta emberek, elfáradt már a természet, lassan tér majd nyugovóra, halkan dúdol ősznek szava. . […]

Posted by
Posted in

Szabadság

Edit Szabó : Szabadság . Szabadság, hol vagy a mai világban, hatalmas babérág tenger sodrában, Istennő emeli fénylő magasba, eljusson messzire, mindenki lássa ! . Láthassa, érezze méltó erejét, szabadság érzése nem mindenütt él, modernebb a világ, mégis rabszolgák, emberek hada a föld alatt bányász. . Rengeteg embernek nincsen fedele, betevő szeletnek legyen kegyelme, szabadság […]

Posted by
Posted in

ABC versben egy kis élet

Edit Szabó : ABC versben egy kis élet . Arra gondoltam, Álmom hangtalan, Bánat nem aggaszt, Cudar világban CSodák nincsenek, Dolgom elvégzem. Egyre nyugodtabb, Éltem magamban, Féltőn hallgatnak, Görbe éjszakák, GYorsan mulasztják, Holnapot várják. Isten nem hat rám, Ígéret nem vár, Jaj volt a határ ! Később sem hiszem, Lelkem elvette, LYukba betette. Megbántam volna? […]

Posted by
Posted in

A Nap fényessége

Edit Szabó : A Nap fényessége . Meztelen vállamon táncot jár a napfény, kellemes állapot,vágyok rá hogy adj még, forró nyár gyermeke született e földre, boldogság lehet ez üzenet őtőle. . Tavasznak a fényét büszkén köszöntöttem, harmattal érkezvén nagyon megörültem, felszárított zöldben vetkőztem a kertben, elhárított ködben előre figyeltem. . Kora tavasznak a nyári forróságát, […]

Posted by
Posted in

A sün és az alma

Edit Szabó : A sün és az alma Zöld fűben a szép lóhere, meglepetést teremtette, kicsi állat szeme előtt piroslik alma delelőn. . Fényes színe szinte ragyog, a kicsi sün csodálkozott, sokkal nagyobb ez őtőle, vajon hogyan is köszöntse . . Mire való lehet alma, nincs neki erről fogalma, nem lehet az eledele, nem fogyasztott […]

Posted by
Posted in

Közlekedés a múltban

Edit Szabó : Közlekedés a múltban Mozdony füstje messzire száll, kohójában szén dirigál, megrakta a masiniszta, hogy a terhét vígan húzza. . Régi mozdony, múlt időben, szén és koksz volt tüzelője, vagonjait színig rakva, viszi, ahol várja gazda. . ‘Táltos’ mozdony a síneken, hangja messziről integet, lovas kocsi megpakolva, nincs sorompó az útjában. . Mégis […]

Posted by
Posted in

A kimondott szó megmarad

Edit Szabó : A kimondott szó megmarad . Az idő sorskereke meg nem áll, holnapok sodrában tova száll, szavak és mondatok hangzanak el, halkan vagy hangosan válasz felel. . Utakon haladva visszatalál, múltadon aprózva hallgat reád, gondolatok sorjában álmokon, holnapi napra is még fogalom. . Halad az idő,szavak beszélnek, emlékeinkben még megjelennek, lelkek mélyében jól […]