About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Gyöngyszemek

Edit Szabó : Gyöngyszemek Kiskertnek a tarkasága belesimul láthatárba, kikeleti tavasz jött el, minden virág életre kelt. Vészeltek át hosszú telet, őrizték a gyökereket, mélyről törnek most előre, új tavasz köszöntésére. Bimbók nyílnak sárgán, kéken, gyöngyszemek a tündöklésben, illatárjuk csalja méhet, a nektárjuk ad életet. Nyílj ki minden virágszirom, gyöngyvirág is illatozzon, ablak alatt hatalmatok […]

Posted by
Posted in

Virágoznak a cseresznyefák

Edit Szabó : Virágoznak a cseresznyefák Rózsaszín virágok erdeje folyónak két parti tengere, piroslik medreknek szélébe, visszanéz szemeknek fényébe, virágoznak a cseresznyefák. Nap fénye tündöklőn ránevet, szirmot bont rózsaszín kikelet, tengernyi boldogság integet, emberek szemével incseleg, virágoznak a cseresznyefák. Legelső gyümölcse a nyárnak, mézédes illata a vágynak, tavaszi virágzás reménye, hozzon az életük bőséget, virágoznak […]

Posted by
Posted in

Napkelte és Naplemente

Edit Szabó : Napkelte Kora  reggel hunyorog, redőny résein napfény kuncsorog, bebocsájtását kéri, szobában új napot jelenti, fénye keletről érkezik kérve, engedjek neki, az ágy kivet magából, hiszen a Nap fénye elvarázsol, élvezem ragyogását, kérem a tavasz boldogságát, fénye érinti bőrömet, kíséri mindig éltemet, gyermek vagyok, hatalma átragyog, nincsenek hétköznapok, általa vagyok ki akarok. Edit […]

Posted by
Posted in

Kertek, mezők virága

Edit Szabó : Kertek, mezők virága Mezőn, réten, rónaságon előtünnek a virágok, színeikkel hívogatnak, illatukkal csábítanak. A fű közül bújik éppen illatával vonzva méhet, gyógynövények garmadája, az emberek szolgálója. Margaréta bokrostól nő, feje nagyon magasra tör, int kihívón, szirma fehér, sárga közép nektárt igér. Széllel szemben is ellen áll, fejével vígan mórikál, mesze lát ő […]

Posted by
Posted in

Fehér galamb

Edit Szabó : Fehér galamb Galambpár a levegőben repdesnek egymást kerülve, társát keresi mindkettő, reményekben ők esendők. Csillognak hófehér szárnyak villantanak párat bátran, tavasz titka elvarázsol, szerelemnek tüze lángol. Minden madár társat keres új tavasszal új életet, párra talál a galambpár, csicsergésük már boldogság. Minden ember társat keres új tavasszal új életek, találja meg férfi […]

Posted by
Posted in

Az én hitem

Edit Szabó : Az én hitem “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga ?” Szemem előtt betűk szökkennek, életre kél a vers maga. Olvasásnak bolondja vagyok szerte hevernek kötetek, amíg élek ilyen maradok, kit érdekel, keveredtek. Minden reggel korán kezdődik, hajnali fény bekandikál, ágyam mélyen bekeményedik, hallani – kémény muzsikál. Tavaszi nap ébressz […]

Posted by
Posted in

Mondhattam volna

Edit Szabó : Mondhattam volna Szerelem tüze hirtelen lobban követi oly hamar esküvő, lelkem és szívem a mennyekig ér, örökké ” boldog, mert veled él “, két szív kapaszkodik egybe, halad a sors szekere, épül a családi fészek, ” a tárgyak összenéznek, s téged dícsérnek ” szerelmem, mely kezed nyomán teremtett, érezzük a boldog jövőt, […]

Posted by
Posted in

Felébredt a tavasz

Edit Szabó : Felébredt a tavasz Kertem alatt Hernád folyó a tavasznak már behódolt, csendben folyik tiszta vize, kéklik mint az ég felette. Bokor zöldül partja szélén, fűzfa ága föléje ér, barkáját már élesztgeti, tavasz hozza leveleit. Nád szálak is kibukkannak, áldott Nap fényére várnak, folyó vize életet ad, hiszen érzi az új tavaszt. Felébredt […]

Posted by
Posted in

Hortobágyi rónaságon

Edit Szabó : Hortobágyi rónaságon Az Alföldnek rónaságán van egy folyó, a Hortobágy egyik partról a másikra, kilenclyukú a híd rajta. Évezredes hagyományként sűrűn lakott volt a vidék, pásztorkodtak az emberek, tavasztól őszig legeltettek. Jól ment sora jószágoknak, pihenni tértek aklokba, gémeskutak adtak hűset, pásztorok húztak friss vizet. Technika jött, szabályozás, nem maradtak élők a […]

Posted by
Posted in

Talán igen… ?

Edit Szabó : Talán igen .. ? nem gondoltam soha mit is veszíthetek, fejem ezernyi gondokkal mindig tele, pirultam néha a fekete ruhámban, mikor csábító tekintetüket láttam, lehajtott fejem a múlt ködébe nézett, társtalanság lészen életem regénye? Bőcs,2017.03.19