About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Barnamedve az időjós

Edit Szabó : Barnamedve az időjós Hosszú téli hónapoknak talán végére érünk, meglátjuk, hogy mit jósolnak az állatok minékünk. Medve koma felébredvén hosszú téli álmából kisétál a barlang elé, hunyorogva homálytól. Barna bunda beszürkülve, nap fényétől elzárva, pislogóan néz ő körbe, bámul szét a világban. Friss levegőt érez orra, szimatolgat nagyokat, megindul a léptek sora, […]

Posted by
Posted in

Új tavasz üdvözlete

Edit Szabó : Új tavasz üdvözlete Domboldalon elolvadt hó mégis fehér és csillogó, tavasz tükre világítja hóvirágját kinyitotta. Vakítóan kacarászik tündérséggel babonázik, kinyílottak fehér szirmok, üzennek, a tavasz ragyog. Mély barázdás öregapó homlokán a ránc megnyíló, mosolyával köszön nékik örülvén, hogy megérheti. Új tavasznak jövetelét, új évnek a megkezdését, új évszakok jönnek sorra, talán lesz […]

Posted by
Posted in

Tavaszi öröm

Edit Szabó . Tavaszi öröm Hó esésnek legyen vége, nagyon régen úgy várom ám, virágokat lássak nyílni, hozzon vidámságot fénysugár. Olvadjon fel minden remény, felém hozza tavasz illatát, új kalandot, üdeséget, szerelmemnek varázslatát. Ibolyáknak illatában gyógyuljanak régi sebek, kora hajnal kinyithatják virágszirmukkal szívemet. Mámorító boldogságban kéz a kézben lágyan ring, derekamra simul keze, a boldogság […]

Posted by
Posted in

Téli korcsolyázás

Edit Szabó : Téli korcsolyázás Tél derekán beállt a fagy, kemény mínuszok biz’ vannak, befagyott a tavak vize, korcsolyázók örömére. Jégtakaró vastag, kemény elbírja terhek erejét, rianásnak híre-hamva, siklanak is vígan rajta. Apa, anya, gyereksereg tükörsima jégre mehet, parti nádas nem menedék, védi sirály is a fészkét. Déli partnak sekély vize szinte aljáig a jégbe […]

Posted by
Posted in

Családok fájdalma

Edit Szabó : Családok fájdalma Országzászló fél árbócon a nagy nemzeti gyásznapon, oly emberi tragédia, fiatalok hulltak porba. Hirtelenség nincs eszmélet, ketté tört fiatal éltek, hol vagy Isten, hogy engedted, az életük odavesszen. Előttük volt minden szépség, előttük volt a reménység, kedves családjuk mellette hogy lesz béke éltetekbe ! Vér a vérból, test a testből […]

Posted by
Posted in

Kitágult világ

Edit Szabó : Kitágult világ Világháló kiterjedt már, milliónyi újdonság vár, megismerni mindenséget, megismerni mi történhet. Barátokra rátalálaltam, volt ki segítette utam, levelekkel és versekkel soraimat egyengette. Internetes levelezés, megszokássá vált a remény, több oldalon regisztráltam, a páromat megtaláljam. Sok-sok év múlt el azóta, kapcsolatok jöttek sorra, ám eredmény nem született, az emberek elmerültek. Eredményes […]

Posted by
Posted in

Magyar pár

Edit Szabó : Magyar pár Magyar leány, magyar legény viseli a nemzettségét, beöltözvén szép ruhába, a magyaros hacukába. Mindennapos viselet volt, hosszú szoknya, kötény, fodor, ünneplőre már más dukált, vasárnapra kimenő járt. Magyar leány, magyar legény, egymást éppen szeretgetvén ház falának neki dőlve, kezeiket egybe téve. Kéz a kézben csókot váltva, fiatal pár legszebb álma, […]

Posted by
Posted in

Sárga fény

Edit Szabó : Sárga fény Hideg fényű tekinteted mélyén villan sárgaság, lélek tükre kifejezte, ami az eszedben jár. Húzódik a szád mosolyra, a beszéd még nem kényes, úgy gondolod valóságra sosem jön rá, kit nézel. Okozatnak nincsen foka, írigységed nem értem, honnan vetted,hogy van oka lelki féltékenységnek. Sötétség a szíved mélyén átvette birodalmát, könyörtelen benne […]

Posted by
Posted in

Jégkirálynő

Edit Szabó : Jégkirálynő Elmúltak a nagy ünnepek, beköszöntött a Vízkereszt, mulatságoknak ideje, farsangolásnak kezdete. Álarcosbálra öltözünk, maskarákba készülődünk, fiúból most bohóc lehet, vagy hercegként tesz szépeket. Leány szíve is feldobban, ez a nap most ő érte van, királyleány lett az álma, minden felség reá vár ma. Fenséges ruháját nézi, ebben kell ám megjelenni, kiránynője […]

Posted by
Posted in

Téli madáretetés

Edit Szabó : Téli madáretetés Belepte a hó a fákat, erdőt mezőt a határban, madaraknak nincsen terük fenn tarthassák az életük. Hótakaró vastag paplan, minden rovar föld alatt van, elbújtak a szemes magvak, búsulnak a kis madarak. Faágakon az etető, kerül bele, mi ehető napraforgó, búza szemje, szalonnának a bőrkéje. Cinegepár látogatja, sárgáll nak a […]