About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tőkétől a hordóig

Edit Szabó : Tőkétől a hordóig Fehér hóból tőke nyúlik, tavaszi nap kimagaslik, kibontva nőnek a vesszők, kizöldülve törnek elő. . Gazda keze ápolgatja, tiszta legyen minden rajta, fürtöcskék bújnak elő, napfényében élnek termőn. . Fehér színűk vagy sötétkék, nem sokára elérhették, a mézédes szőlőszemek, szüretre biz megérettek. . Ünnepnapra felvirradván indul korán a család […]

Posted by
Posted in

Szabadban

Edit Szabó : Szabadban Fiatal pár elfáradt már, hosszú úton padra talált, megpihenni ők leülnek, némaságba szenderülnek. . Körülöttük parknak fái, suttognak is az ágai, kinyúlik az elfáradt láb, fiúhoz bújik a leány. . Vállán fekszik kucorogva, lábát maga alá húzza, vándorlásuk most az álom, hátizsákjuk sincs a vállon. . Kis tó zizeg oly csendesen, […]

Posted by
Posted in

Szavak erejével

Edit Szabó : Szavak erejével Visszatér a gyerekkorom, egyre többet lapozgatom régi kedvenceim könyvét, olvasgatom a jó regényt. . ‘Vén’ fejemmel megszereztem, két szememmel őrizgetem, nyolcvan kötet egy írótól, nem csak lapul a polcomon ! . Regények és verskötetek, félre teszik mit kedvelek, barátnőim a könyvtárban, jó lesz nekem ajándékba. . Úgy szeretném tovább adni, […]

Posted by
Posted in

Régi vekker / szonett /

Edit Szabó : Régi vekker / Szonett / . Éjjel-nappal sok-sok óra eltelik, hajnal fénnyel ébred fel a reggel, fénysugarát rávetíti a Földre, időszámításunk elkezdődik. . Nem mutatja az órának perceit, sok idő kell, míg a modern gépek, századok során kifejlődnek végre, formálva az idő kerekeit. . Szakemberek gondolata árnyában, alakulnak, formálódnak végül, csinosak és […]

Posted by
Posted in

Vonulásra kész gólyák

Edit Szabó : Vonulásra kész gólyák . Alig vártuk azt a tavaszi napot, melyet a gólyák hada haza hozott, megteltek a régi fészkek lakókkal, beköltözött szárnyas állatainkkal. . Fekete-fehér színük kiragyogott, szürke fészkek otthonában változott, kelepeltek, messzire szólt a hangjuk, belakták a régen látott otthonuk. . Párra talált minden gólya fészekben, lázas szerelem jelképe megjelent, […]

Posted by
Posted in

Tükörképben

Edit Szabó : Tükörképben . Fényes tükör mély arcában felragyog, ifjúkori szemnek még nincsen ránca, tündöklik a fiatalság arcomra, fényképeken lehettem én oly boldog. . Formabontó a tükörkép és asszony, tükröződő lénye olykor lángra kap, megjelenik, milyen volt fiatalnak, emlékek sorában nem csapja arcon. . Él a lélek, bár a szív már öregebb, arc mosolyán […]

Posted by
Posted in

Egy csésze kávé

Edit Szabó : Egy csésze kávé . Vendéglő teraszán tündököl a szépség, álomszép formában hófehér jelenség, asszony ül székében csipkés ruhájában, abroszon felszolgált, gyönyörű pohárban kávéja illatoz, fogyasztásra várva. . Nem látni a szemét, mire is gondolhat, fekete szemüveg,keresztben a lába sötét haját magasan kontyba csavarta, egyenes háttal ül ugyan mire várhat, öröme- bánata elvész […]

Posted by
Posted in

Nagyon vártalak

Edit Szabó : Nagyon vártalak . Fellobban a remény, megjöhet a párom, minden gondolatom hozzá továbbítom, úgy várlak kedvesem, siess hozzám haza, ölelő két karom állandóan nyitva. Szakadhat az eső, két szemedben látom, lehet a forró nyár, pillantásod várom, messze vagy én tőlem, szerelmes életem, két karod öleljen, testünk érintkezzen. Érzem szívednek forró dobbanását, érezzed […]

Posted by
Posted in

Szeptember másodika otthonomban

Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak a mai napra. Reggeli, elsőnek mindig a két kutyám, a hófehér Hattyú – aki három nap távollét után este hazatért, majd anyja ,kit több napja csak tejjel itattam – szétfeszítve […]

Posted by
Posted in

Szeptember közeleg

Edit Szabó : Szeptember közeleg . Üresen ásítanak a tantermek, pihenő időre tértek a nyáron, valahogy nem hiányoztak senkinek, vakációval köszöntek a padtól. . Nyár szabadsága oly vígan tündökölt, váratlan események jöttek sorra, gyermekek hada örömben fürdőzött, tóparti álmok, vágyak sokasodtak. . Felejtette mindenki az iskolát, messziről nézték csak az épületét, szünidő teljében tiszta ablakán […]