About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tűzvarázs

Edit Szabó : Tűzvarázs Vöröslőn izzó napfénye tükröződik föld tengerébe, világítja közeli tájat, fák fürdőznek mosolyában. Naponta megteszi útját, hajnalban kél, járja a pályát, erőt ad a földi világnak, felhőt zavar a távolba. Fénylő nap vörös sugára nyugaton indul Ő továbbra, itt is , amott is életet ad, tűzvarázsa égen marad ! Bőcs,2018.03.24.

Posted by
Posted in

“Hogyha két életem volna “

Edit Szabó : ” Hogyha két életem volna ” ” Hogyha két életem volna, ” holnap sohasem zavarna, élném vidáman életem, kérném mindent adjon nekem ! Adja a gondtalan hajnalt, mikor nap ég alján ballag, rózsaszín lenne a vágyam, mosolyra nyílna a szájam. ” Hogyha két életem volna, ” boldog élet kaput nyitna, bejárnám az […]

Posted by
Posted in

Ünnepeltem

Edit Szabó : Ünnepeltem Ünnepelni voltam kicsi gyerekekkel, trikolór kis zászló lengett kezeikben, szobor talapzatát körbe kerítették, fújta a szél röpte a tisztesség jelét. Negyvennyolcas hősök a templom kertjében, máig emlékezik a falunak népe, esperesünk mondta vitézi tettüket, koszorúzta szobruk falu vezetése. Ünnepi műsorra sokan készülődnek, virít a kokárda a szív felett szépen, Himnusz az […]

Posted by
Posted in

Bányipásztor

Edit Szabó : Bányipásztor Egyszer bizony nagyon régen, uzsgorodi tájvidéken élt egy bányász sok gyerekkel, dolgozott reggeltől estig, mégse volt kenyérre alig. Nagyot gondolt hát az éjjel, pótolja betevőjével, dolgozott is ahogy tudott, éjféltájban toppan elé, egy kisember, hogy segíté. Serényebben folyt a munka, gyorsan haladtak a sorban, egy-kettőre készen lettek, jöhet a fizetség kendnek, […]

Posted by
Posted in

Ember és az örök barát

Edit Szabó : Ember és az örök barát Tér közepén pihenőpad, kerek, benne virág nyílhat, szélére ült fiatal nő, tavasz időn pihengető. Virág kéklik háta megett, hisz a tavasz megérkezett ékesíti komor tájat, új időt hoz a világnak. Nincs egyedül, nem magányos, előtte ül egy játékos barna kutya az ő társa, szájában van a játéka. […]

Posted by
Posted in

Még látni kell

Edit Szabó : Még látni kell.. Zagyva folyót még nem láttam, a partjain sem sétáltam, messze van a lakóhelyem, pedig olyan, mint a kertem. Kertek alatt kicsi folyó, kilátni a kapu alól, magas fűzfák túloldalán, szegélyezik part oldalát. Gyönyörűen csüngnek águk, magasból a nap süt rájuk, csillognak a zöld levelek, mintha gyönyör sziget lenne. Selymes […]

Posted by
Posted in

Virágos mosoly

Edit Szabó : Virágos mosoly Mosoly virít szájszegletén, holnapoknak ez ad reményt, karjaiban csokor virág, asszony-lánynak ez boldogság. Mosoly csillan szájszegletén, csodás csokor villan elénk, nem kell erre nagy alkalom, boldogság a láthatáron. Kapni mégis olyan csodás, hallani a szívek szavát, szirmok varázsa oly örök, szíveinkbe beköltözött. Meglepődés és kedvesség, reményteljes meglepetés, megszólalnak a virágok, […]

Posted by
Posted in

Variációk egy szoborról

Edit Szabó : Variációk egy szoborról. Ó, ember henteregsz, e földtekén mi lett belőled ? ” madár fészket rak megmentődnek a hátán galambpár remél ” húzza ingedet kitárt szárnyú sasmadár, tested megremeg, emeld fel tekinteted, ember légy, sárból felkélj ! ” Miért ernyed el a tested, miért henteregsz te kedves ? gondolkozzál, ember volnál, mondhatod, […]

Posted by
Posted in

Tavasz hírnöke

Edit Szabó : A tavasz hírnöke Nyílnak a hóvirágok és ibolyák, vígan bólintanak, bár a föld kopár, fehéren és kék színekben pompáznak, jelei tavasznak már úton járnak. Lassan zöldülnek a tavaszi rétek, hallgatják messziről szólózenéket, szárnyak csattognak magasan az égen, vándormadár haza térhet fészkére. Hosszú útról megérkeznek hazánkba, gólya szárnya meglibben a magasban, elfáradtak, néha […]

Posted by
Posted in

Keringő

Edit Szabó :: Keringő Aranylóan sárgul határ, vígan dalol minden madár, nyárba köszöntött a tavasz, vágynak örömöt így adhat. Szép látvány emberi szemnek, vidámságot ad gyereknek, kicsi lány a rengetegben, pitypang virág a kedvence. Csokrot szedett koszorúnak, homlokán oly szépen mutat, örömében táncra perdül, körülötte virág rezdül. Keringőzik virág fölött, elidőzik pitypang között, csupasz karját […]