About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Őszi tájkép

Edit Szabó : Őszi tájkép . Bokrok sűrű tengerében bozótosból tör fel szépen, öreg nyárfa az ég felé, talán egyszer melléje ér. . Messze tekint körbe tájon, szeme látja valóságot, sudársága oly megkapó, utol érte már Ősz-apó ! . Ritkásodnak levelei, a zöld bokrok még elnyelik, természet él, míg teheti, megérintik ősz szelei. . Lent […]

Posted by
Posted in

Boldog holnap

Edit Szabó : Boldog holnap . Visszaköszön vöröslőn a Nap, folyóvizén oly lassan halad, tükröződik fénye a vízben, elköszön Ő, hisz éjjel pihen. . Búcsúzik a fa ágaitól, sugarában fürdő madártól, utoljára még felreppennek és szárnyaikkal elköszönnek. . Fodrozódó folyónak partján, a holnapoknak lészen új áldás, reggeli Nap vígan köszönté, megkerüli addig Föld tekénk. . […]

Posted by
Posted in

Esik minden értelemben

Edit Szabó : Esik minden értelemben . Esik eső karikára, de nem az ő kalapjára, csúszós lett a földnek sara, a galambom esik hasra. . Beleesik nagy tócsába, nemigen lesz boldogsága, nem elég, hogy én szeretem, esik eső keservesen. . Viszem gyorsan a szobába, jó, hogy bírja még a lába, kabát esik a sarokba, ő […]

Posted by
Posted in

Őszi merengés

Edit Szabó : Őszi merengés . Fúj az őszi szél, hulló falevél barnán,rőtesen talaj díszeleg, folyóparti fák lombjuk hullajtják, vágyódó szemek nézik éltüket. . Őszi táj mesél,lelkünk messze él, emlék visszatér, szépeket mesél, elmúlt már a nyár,újra visszavár, egyedül a lány, asztalnak sarkán. . Támasztja padot, átélt sok napot, csendes hajnalon mereng holnapon, fiatal álma, […]

Posted by
Posted in

Csend mesél

Edit Szabó : Csend mesél Némán szól a csend, halkan megpihen, őszi falevél vajon mit remél. Csendes víztükör sodrán menekül, páros levelek, varázs megy velek. Mozdulatlanság, pihe szállott rá madár tollából, határ magasból. Könnycsepp kicsordul, ugyan honnan hull, vágyak tengerén, fáknak levelén. Együtt utaznak, messzire jutnak, levelek tollal, őszi szél suhan. Bőcs,2019.10.15.

Posted by
Posted in

Igazságod itt van

Edit Szabó : Igazságod itt van néha panaszra nyílik a szád, pedig sorsod nem mostoha, boldog az életed,nincs semmi baj az igazság fedi a valót miért fájna a valóság segítse sorsod két kezed, vedd magadra kabátodat mert lelked ha már megfagyott, keress igaz hű barátot ki megérti bánatod, nem menekül bő beszéddel, hisz érteni lehet […]

Posted by
Posted in

Emlékszem, ősz volt

Edit Szabó : Emlékszem, ősz volt . Rozsdás,sárga falevelek szerte-széjjel park rejteken, az ősz jele megérkezett, lapozgat egy régi könyvet. . Régen is volt már az az ősz, ám emléke még itt időz, fiatal lány szép ruhában, bizalommal, fényes lázban . elindult a hosszú útján, esküvői menet hosszán, összekötni az életét, öröm lengi környezetét. . […]

Posted by
Posted in

Ősz derekán

Edit Szabó : Ősz derekán . Fakult avar a talajon, rozsdás színe rég lekopott, lehullott már minden levél, jelzi, közeledik a tél. . Nyárfa törzse kifehérlett, készülés a pihenésre, elhagyottan áll az asztal, alatta a kis padokkal. . Nem ülnek rajta emberek, elfáradt már a természet, lassan tér majd nyugovóra, halkan dúdol ősznek szava. . […]

Posted by
Posted in

Szabadság

Edit Szabó : Szabadság . Szabadság, hol vagy a mai világban, hatalmas babérág tenger sodrában, Istennő emeli fénylő magasba, eljusson messzire, mindenki lássa ! . Láthassa, érezze méltó erejét, szabadság érzése nem mindenütt él, modernebb a világ, mégis rabszolgák, emberek hada a föld alatt bányász. . Rengeteg embernek nincsen fedele, betevő szeletnek legyen kegyelme, szabadság […]

Posted by
Posted in

ABC versben egy kis élet

Edit Szabó : ABC versben egy kis élet . Arra gondoltam, Álmom hangtalan, Bánat nem aggaszt, Cudar világban CSodák nincsenek, Dolgom elvégzem. Egyre nyugodtabb, Éltem magamban, Féltőn hallgatnak, Görbe éjszakák, GYorsan mulasztják, Holnapot várják. Isten nem hat rám, Ígéret nem vár, Jaj volt a határ ! Később sem hiszem, Lelkem elvette, LYukba betette. Megbántam volna? […]