About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Tiéd örökké

Edit Szabó : Tiéd örökké / Haiku csokor / Kicsi leánykák fiú barátaikat mindig imádják. Felnő kisleány, piros rózsa bimbója virul orcáján. Ring a szoknyája kacérkodva perdülvén lenéz reája. Piros rózsaszál, kezeibe adhatod, vígan muzsikál. Szerelem tüze, csókos ajkak varázsa ég a szemébe. Fiú és leány összekötve életük, együtt lészen pár. Szeressed a Nőt, létetekben […]

Posted by
Posted in

Magyar kender

Edit Szabó : Magyar kender Föld mélyéből kibújva mag buján zöldell, magasba tart, kicsinyke zöld bokor felnő, pici szára magasra tör. Csalánfélék nemzettsége, honfoglalás előtt ismert, nyersanyaga a vászonnak, rostjából kötelet fonnak. Hosszú kemény a mesterség, magas szárból legyen termék, késő ősszel mind kivágják, kévébe kötve szárítják. Száraz kender vízbe kerül, majd áztató lébe merül, […]

Posted by
Posted in

Magányban

Edit Szabó : Magányban Elegáns sötét ruhában férfi ül a park árnyában, megpihen a liget padján, ismeretlen gond ül vállán. Oly idegen helyen járkált, sötét ruhája válasz tán, szükség vitte sarki boltba, nincs már aki vásárolna. Cigaretta a kezében, a park fái idenéznek, fejét mélyen lehajtotta, virág illat sem ér oda. Számlát nézi tekintete, sosem […]

Posted by
Posted in

Magyarhonba vándorúltak

Edit Szabó : Magyarhonba vándorútak Idegenyek gyüttek a falunkba, garral vonútak, hajszás húzta cudar szekerük. Alítnám, tán sáfár gyűtötte a csikasz embörököt,olan csihés, korheny kinézetük vót. Ihon vútam íppen, ídes a gádorbú nízte, legott hítt, jövel pulyám ! Vonútak lefeli a kurgánt ehagyván, nízegettík a pandalt, a szérű nem vót elíg jó, a szövétnektűl hamar […]

Posted by
Posted in

Életünk sora

Edit Szabó : Életünk sora Örök körforgásban éljük az életünk, eleinte nem is tudjuk mégis létezünk, megszületik gyermek és felcseperedik, megtanul mindent lehetősége szerint. Féltő szemek szülőknél a védelmezők, élő új nemzedéknek ők a felnövők, tisztes példát úgy látnak maguk előtt, erős gyökérből kapják az életerőt. Példamutatással nevelni emberré, végtelenség hálóját fonhatjuk köré, öregszik nemzedékünk, […]

Posted by
Posted in

Domboldalról

Edit Szabó : Domboldalról Lassan halad lépegetve, körbejár a tekintete, domboldalról a lankára ballag alá a határba. Legényke az utat töri, magát elég nagynak érzi, elől halad, kivel lehet, botot fogja a bal keze. Sétájának van ám célja, patakpartot lent találja, kicsi horgát belevesse, halak kapását figyelje. Miből lesz a “cserebogár”, kicsi legény a nagy […]

Posted by
Posted in

Régi történet

Edit Szabó : Régi történet Maga módján egyszerűség, nincsen abrosz sem teríték, csupasz asztal, rajta kenyér szeletekben ketté törvén. Mellette egy vizespohár, valaki szomját oltottá, foszlós kenyér volt az étke, tiszta vízzel öblítette. Kenyér és az éltető víz, szegény ember nem feledi, mikor vitte a határba, haza hozva “madárlátta”. Madár látta gyerekeknek, ha már ő […]

Posted by
Posted in

Pénz hatalma a mában

Edit Szabó : Pénz hatalma a mában Azt mondják, pénznek nincs szaga ám óriás a hatalma, életednek fenntartása, létszükséglet megadása. Bizony ingyen nincsen semmi, nem kérdezik mit kell enni, nincs oly mondat,hogy majd holnap, a világon egyedül vagy. Nincsen pénzed, ki kérdezi hisz a lelked is szégyelli, egyik napról élsz másikra, forintjaid számolgatva. Jó lenne […]

Posted by
Posted in

Árva rózsaszál

Edit Szabó : Árva rózsaszál Egy szál vörös rózsa nyílik, szára tó vizében ázik, közel s távol nincsen senki, part a virágot élteti. Piros rózsa levél nélkül kiragyog az ég színéből, egyedül van ő magában, valakire nagyon várhat. Mohos kövek tengerpartján örömmel él áldott virág, hogyan kerülhetett ide, titkát valaki megőrizte. Véletlen vagy tudatosság, szép […]

Posted by
Posted in

Útszéli vén fa

Edit Szabó : Útszéli vén fa Csupasz vén fa, ágain nincs levél, sudár termetű szárnya, törzse több ágra szétterül, fészkek hada benne elmerül. Útszéli vén fa árván áll magában, várják tavaszt az ágak, mikor pattannak rügyei, s költöznek fészkek lakói. Rügyek pattannak, levelek kibújnak, a nap szelíd sugarai lágyan simítják ágait, madárdal zendül lombok közül. […]