About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Emberárnyék

Edit Szabó : Emberárnyék Kora hajnal, nincs még árnyék, boldogságban ott a játék, gondtalan a kis élete, csúszik-mászik felébredve. Lábára áll a kis élet, rátalál a lépésére, napsugár és felhők között hajol meg az erők fölött. Árnyékot még alig érzi, támaszában eget kéri, borús-sötét messze kerül, segítséggel csak sikerül. Felnővén egy új nemzedék árnyékok közt […]

Posted by
Posted in

Meselovas holdfénynél

Edit Szabó : Meselovas holdfénynél Kerek Holdnak fénye csillan, hegyek között a tisztásban, sötét fák életre kelnek, örömöt jelent embernek. Fehér lován karcsún megül, szőke haján a fény derül, szeme vajon hova merül, melyik meséből kikerült. A fénylő tisztás közepében, ölelve fák sűrűjében, valakire várva,vágyva a szerelmét megtalálja? Meséből lépett ő elő, regékből fényes istennő, […]

Posted by
Posted in

A Tavasz szerelmese

Edit Szabó : A Tavasz szerelmese Hóvirágok, ibolyák szirmaikat kibontják, szellő jár a fák között, mosolygó nap beköszön. Fákon rügyek feslenek, illatukban elveszek, tavasz hamar érkezett, bimbók szőkén erednek. Fehér lesz vagy rózsaszín, szemem nem lát csak érint, mosoly arcomon csábít, boldogságnak vágya int. Tavaszi szél,kikelet, felébredt a természet, nyíljanak a virágok, csillanjanak varázsok. Pompázatos […]

Posted by
Posted in

HAIKUK – megjelent az IRODALMI RÁDIÓ ANTOLÓGIÁJÁBAN.

Szabó Edit : Haiku 1. Boldogságban élsz, csillagod a reménység élet tengerén. 2. Esthajnal csillag tündököl éji fényben, ragyogó égen. 3. Nyílnak a rózsák töviskoszorú között, illatuk ontják. 4. Égre tekintve Tejút messzeségben, lelked megpihen. 5. Tündöklő varázs a lelkek lajtorjáján ontja parazsát. 6. Piruló orcák édes lány tekintetek, viruló rózsák. 7. Alszik a bánat […]

Posted by
Posted in

Néha az élet is humoros

Edit Szabó :: Néha az élet is humoros Humorban nem ismerek tréfát, hű de régi már ez a mondás, nem kell ehhez viccet mesélni, megadja élet az élceit. Komolyan beszélgetek veled, honnan jöttél, merre eredsz, fényképedet látva tippelek, már jó hatvanas lehetsz. Ismerem az emberi arcot, éveid tagadod, biz’ látom, bizonyságot szerzek oly gyorsan, minden […]

Posted by
Posted in

Séta a hegyen

Edit Szabó : Séta a hegyen Fehér felhők közelében, kék ég alatt törtetésben, hegyvidéki úton járva, fenn a felhőknek sodrában tavaszi szél úgy susogjon, zöld fenyőnek erőt adjon, nyíljon út mentén a virág, tündöklése szemnek csodás. az éltető friss levegő lépteimen segíthet ő, vígan dúdolom dalomat, adja a boldogságomat. bejárom az utam végig, fel a […]

Posted by
Posted in

Szerelmesem

Edit Szabó : Szerelmesem Csókod kérem én angyalom, te vagy az én kicsi párom, szerelmes az ég a tóba, merüljünk el édes csókban. Langyos vízben édelegve, két szemedbe felejtkezve, simul testünk úgy egymáshoz, mint az élet a világhoz. Arcodon a mosoly ragyog, boldogságod visszakapod, szerelmes a föld az égbe, én pedig a két szemedbe. Ruhád […]

Posted by
Posted in

Szeretem még magamat

Edit Szabó : Szeretem még magamat Átéltem már századokat, reméltem oly nagy álmokat, tükör nem mutatott csodát, küldött egy-egy mosolyt hozzám. Mégis enyém ez az élet, visszatükröződik lényem, nem szeretném önmagamat, nem látnám már az arcomat. Öröm-bánat-keserűség, szám szegletén egy-egy mélység, kisimul vagy összerándul, sorsom útja még varázskút. Bele nézzek a tükörbe ? nem kevés, […]

Posted by
Posted in

Átölel a zene

Edit Szabó : Átölel a zene Hallom a muzsikát, hátamon hideg jár, gyönyörű dallamok, örömet hoztatok. Átölel a zene, lelkemben örökre, hangját ha hallhatom, vágyamat álmodom. Álmodok dallamot, kísérnek a hangok, zene az életem, oly régen élvezem. Bennem él oly régen, mikortól éledtem, nekem szólt minden dal, velem volt minden hang. Életem elején, éneklés megkísért, […]

Posted by
Posted in

Szárnyalj velem

Edit Szabó : Szárnyalj velem Vörös égbolt, lemenő nap, magasságban szárnyal a sas, végtelenbe visz az útja, nem kérdezem, mi a sorsa. Szárnya libben oly kecsesen, vágya – mindig szabad legyen, repülhessen fenn az égen, messze lásson a vidéken. Szabad élet, szabad madár, szabadságod szívembe váj, veled szállnék oly magasan, csendes éji magányomban. Könnyű szárnyon […]