About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

Pihenőben

Edit Szabó : Pihenőben . Sötétzölddel körül véve visszaveti sötét fénnyel, folyóparti sétányokat és az árnyas nádasokat. . Lemenő nap árnyékában egy fénysugár még megcsillan, világít a folyó parton, egy csónakot megpillantott. . Ápolt stégnek a végénél, rákötötték pihenésképp, megjárta a maga útját, barangolva folyó hosszát. . Evezője is megpihen, csónak oldala nem billen, vidul […]

Posted by
Posted in

Aratás

Edit Szabó : Aratás . Zöld erdő szélétől indul a határ, búzaszemek kalásza sárgállik már, munkáskéz vetette el ezt a magot, természet ereje szép termést adott. . Gazda kezében van pengő kasza, balról és jobbról is megsuhintja, sárgán aranyló szép búzakalászok, tarlóra dőlvén várják az asszonyt. . Drága kincs az életünknek magja, párja hajladozik ívesen […]

Posted by
Posted in

Tér közepén acélszobor

Edit Szabó : Tér közepén acélszobor . Kihalt szürke a táj, valóság talaján csak egy szobor áll, szögletes alapján. . Oszlopon lámpa ég, világít lefelé, ember neki dőlve mereng a semmibe. . Támaszkodik mélán, vágya is volt talán, keménykalap arca, vonását takarja. . Kockakövek körbe, könyvet tart a keze, látja a betűket, szíve vajon lüktet? […]

Posted by
Posted in

Erős a kötődés

Edit Szabó : Erős a kötődés Ébredezik új természet erejével, készen áll a kisgyerek a lépteivel, új nemzedék áll talpára hamarosan, nyári szellő és az ősz fej árnyékában. . Csendben ülő édesanya nyári szellő, lelkében zeng édes öröm kikeletről, kis gyermeke új útra lép,lassan feláll, nyári napnak sugarával indulhat már ! . Az ősz ember […]

Posted by
Posted in

Szépségeink

Edit Szabó : Szépségeink Lágyan ringó, hullámzó tó zöldes színben csónakázó, Elpihen a dombok között, fák közé beékelődött. . Körülötte hajladoznak, fák lombjai csókot dobnak, árnyékukban édes élet, végtelenség, nem kísértet. . Sziklafalak meredeznek, szirtjük fehérsége remeg, visszaveri a tó vize, zöld és fehér együtt zizeg. . A nap fénye oly szikrázó, hatalmával némán bíró, […]

Posted by
Posted in

Alkonyi csendélet

Edit Szabó : Alkonyi csendélet Körbejárta felettünk az eget, fénysugara messziről integet, narancsos fényben tündököl az ég, a Nap megmutatja még erejét. . Búcsúzik a virágzó álmoktól, enyhíti forróságát e tájról, tündöklése új földrészre vezet, ünnep lesz ott a feljövetele. . Lassan borul alkonyba országunk, halad útján távoli világunk, búcsút int a mezei virág is, […]

Posted by
Posted in

A természet szépsége

Edit Szabó : A természet szépsége Járom utamat, vágyom uralmam, a természet felett legyen erejem. . Értsem szépségét, erdők zöld színét, virág illatát, tisztás varázsát. . Forrón tűző nap, kalapom alatt, a földnek üzen oly szerelmesen. . Szemem messze lát, enyém a világ, hol erdők, mezők virága időz. . Szépség, természet, kérem légy velem, béke, […]

Posted by
Posted in

Sírfeliratok Apevában

Edit Szabó : Sírfeliratok Apevában 1. Test nyugszik föld alatt, a szelleme feléd magaslik. . 2. Egy lélek nyugtalan, szíve pihen, minden benned van. . 3. Egy nevet mindig látsz, az ő lelke álmodik versben. . 4. Volt teste, szerette, béke vele, lelke felrepült. . 5. Élt, meghalt, földi hant, hosszú élet termékenysége. . Bőcs,2019.06.30.

Posted by
Posted in

Az én társaim és barátaim

Edit Szabó : Az én társaim és barátaim A kutyák vígan szaladgálnak a falusi udvar tiszta portáján. Sötétbarna és egy fehér – anya és fia -játszanak, néha morognak egymásra. Futkározás a szabadságuk,nincsenek semmivel megkötve.Akárhová mehetnek,kivéve a teraszt, mely virágokkal van tele. Apró kis kerítés,melyet a gazdára való tekintettel tiszteletben tartanak, minden reggel köszöntés helyszíne is […]

Posted by
Posted in

Kertem alatt folyó halad

.Természetpályázatra   készült !! Edit Szabó : Kertem alatt folyó halad Kaptam egyszer egy kritikát, mikor versemet olvasták, minek érzem én magamat? Petőfi kora elmaradt. Szeretem a természetet, benne élem az életem, megírom a szépségeket, mert a szemem előtt mennek. Kertem alatt folyó halad, partján az élet oly szabad, fűzfák ága vizét mossa, tündöklését nap fokozza. […]