About Me

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője.

Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve. Közgazdasági végzettségem van. Életem során nagyon sok emberrel kerültem kapcsolatba, többször töltöttem be vezetői pozíciókat. A legfontosabb számomra mégis a bőcsi Általános Iskolában titkárként eltöltött 15 évem. Megismertem a gyerekeket, találkoztam a szülőkkel, munka- és bérügyi elszámolásokat végeztem, költségvetési elszámolásokat készítettem intézményi szinten. "Tanárnéni"-ként matematika és magyar órákat tartottam alsó tagozatban, míg felsőben a környezetismeret helyettesítése hárult rám. A hirtelen kapott tanítási órákat pontosan és lelkiismeretesen tartottam meg. Erre büszke vagyok a mai napig, hiszen nem túl régen elém állt egy 30-as fiatalember, aki megkérdezte tőlem, emlékszem-e rá, mivel tanítottam őket! Az iskolában kezdtem igazából az írásnak. Először pályázatokra írtam prózát, helyi tudósításokat a megyei napilapnak, múzeumi kiírásokra pályáztam. Gyermekeim elköltözése után találtam meg a "VERS"-et, igaz, internetes segítséggel. A Poet.hu gyűjteményébe küldtem, ahol elfogadták. Majd több irodalom és vers szerető közösségnek lettem tagja, ahol pályázatokra írtam. Sok versíró és költő lett ismerősöm, eredményeket értem el. Többször írtam első, második illetve harmadik helyezést elért verset. Önálló kötetem 2016-ban jelent meg az Irodalmi Rádió szerkesztésében és kiadásában Folyóparti álom címmel. Mivel egyedül élek, egyre többet olvasok, hiszen gyerekkoromban is a kedvenc időtöltésem jelentette. Mindig törekedtem a magyar nyelv és irodalom népszerűsítésére, a nyelv helyes használatára és a továbbadására. Több versem képíráson alapult, melynek alanya festőművészek alkotása. Sok köszönetet kaptam tőlük a számukra nagyon tetsző verseimért. A versírás számomra kikapcsolódás, elfeledkezem a világ gondjairól, a megfelelő kifejezés módok megtalálása közben. Örülök, ha több száz ember reagálását olvashatom az általam leírtakról. Realista embernek tartom magam és örülök, ha örömöt tudok szerezni embertársaimnak. Továbbra is írni akarom verseimet!

Posted by
Posted in

A hízelgő

Edit Szabó : A hízelgő Folyópartján fehér nyárfa, bevillódzik nap sugára, csillognak még a levelek, az őszi szél beköszönget. Sárgul, barnul fa levele, lehullik és avar lenne, az ágakon, milyen csoda fekete holló szárnyra kap. Csőrében van finom falat, hol szerezte, ez sajtdarab, észrevevén  róka koma, alá állott, fel két lábra. Dicsérő szó ömlik száján, […]

Posted by
Posted in

Postás bácsi volt

Edit Szabó : Postás bácsi volt Emlékszem még gyermekkorból, levél nem jött olyan sokszor, esemény volt postás jötte, asszonynépnek volt öröme. Postás bácsi, vállán táska, bírja-e még az ő háta, keresi a címzetteket, viszi nékik a levelet. Örül ám a falu népe, körül állja, mi van benne, az asszonyok kíváncsiak, tudni akarnak titkokat. Mert az […]

Posted by
Posted in

Almaszüret

Edit Szabó : Almaszüret Kicsi a lány, már eléri almafának ágait, piroslóan csillog, fénylik, kosara is már teli. Örömében virul mosoly, beszélget az almával, bizony téged is elérlek, letörlek a száradról. Füles kosár biz’ már tele, felemelni nehézség, ám az öröm nagy dicsőség ennek az emberkének. Segítség ő a családnak, majd eszik az almából, télire […]

Posted by
Posted in

Ismerkedés a telefonnal

Edit Szabó : Ismerkedés a telefonnal Mikor is volt, már nem tudom, feltalálták a telefont, falon volt a készüléke, hangszóró a közepébe. Beleszól az ember maga, fülénél a hallgatója, messziről szól másik fele, mégis, mintha jelen lenne. Régi korok telefonja ma már múzeum darabja, idő haladt nagyon gyorsan, változást hoz telefonban. Készüléke biz’ ma is […]

Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]

Posted by
Posted in

Gesztenyefa árnya

Edit Szabó : Gesztenyefa árnya Évtizedek sokasága, zöld levelek árnyékában megpihen az ember teste, értékeket felfedezve. Árnyat adnak a hűs lombok, megpihennek gondolatok, békességet ad lelkeknek, messzire néz a tekintet. Csemeteként ki ültette, néhol fasort megteremtve, gesztenyefa utak mentén, séta utcát szegélyezvén. Évtizedek, évszázadok, öröklétben forgolódtok, örömöt adva embernek, termésedet a gyermeknek. Egész évben növekedik, […]

Posted by
Posted in

Nem vágyok éji álomra

Edit Szabó : Nem vágyok éji álomra Hol vannak a régi álmok, messzire vitte a múló idő, évek hosszú során vágyott karjának ölelése felejtő. Nem vágyok éji álmokra, nappalok foglalják el életem, annyi fejemben a munka, olykor tervszerűtlenül cselekszem. Hirtelen jön a gondolat, szerszámok jönnek úgy a kezembe, holnapi idő igazolja, mindezeket el kellett végeznem. […]

Posted by
Posted in

Mondjátok el !

Edit Szabó : Mondjátok el Kávéházban összegyűltek barátok és barátnők, ünnepelni új könyvünket, harmadjára részt vevők ! Közös öröm mindenkinek, könyv lapjain a sorok, töltődnek fel az emberek, csillog arcokon mosoly. Beszélgetés, ismerkedés, régen láttuk arcodat nem zavar, ha épp most jöttél, átöleljük válladat ! Sok munkának van gyümölcse, nagyon szép az eredmény, költők arca […]

Posted by
Posted in

Életálmok

Edit Szabó : Életálmok Minden ember életében van egy vágy, mely visszatérhet, beleéli önnön magát, énekesnőként láthatnák, dala szólna csillagokig, hangzana a magas égig, csendülne a magyar zene határtalan élvezetre. Bizonyítvány bármily jeles, biz’ az élet nem adja meg, kenyérkereset az első, nem sokára az esküvő, gyerek mellett új tanulás, lehetetlen a megállás, katedrára fel […]

Posted by
Posted in

Huhogi az öreg bagoly

Edit Szabó : Huhogi az öreg bagoly Most egy mesét mondok néktek gyerekek, majd a végén valakire ismertek, oly öreg lett bagoly mama magába, behúzódott az ő téli vackába. Magas torony kis szobája lakása, éppen elfér benne a bútorkája, az asztalon pohárban itókája, középen a megvetett puha ágya. Elfáradt már bagoly mama magában, úgy lakott […]