About Me

Szabó Edit Irma az Irodalmi Rádió szerzője.

Boltizárné Szabó Edit vagyok, írói néven Szabó Edit Irma.
Gyulán születtem, Sarkadon élek a családommal.
Hivatásom óvodapedagógus, jelenleg óvodavezetőként dolgozom egy kis községben.
Néha csak játszom a szavakkal, az összecsengő rímekkel, a vers zeneiségével.
A gyermekverseim mutatói a játékosság, és a humor. Ritkán írok, de olyankor a mélyen rejlő gondolatokat, érzéseket próbálom felszínre hozni, formába önteni. Az érzelmek, a természet, a zene inspirál, segít a lelki ráhangolódásban.
Számos pályázaton értem el szép sikereket. Nyomtatásban eddig 16 antológiában olvashatóak, illetve három hangoskönyvben hallgathatóak verseim.
Önálló nyomtatott kötettel még nem rendelkezem, viszont igyekszem megtalálni az egyéni hangomat.
Az internetes portálokon történő publikálás további kiteljesedést biztosított. A szerkesztők észrevételei, kritikái, elismerései, a tagok visszajelzései segítettek az útkeresésben.
2009 óta vagyok kapcsolatban az Irodalmi Rádióval.
2013-ban Lélek-ének címmel jelent meg a netkötetem az Irodalmi Rádió szerkesztésében, amely felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtár állományába. 2016-ban az Év gyermekverse pályázaton 1. helyezést értem el.

Posted by
Posted in

Ledér idő

Porcelán-sápadt arcom fürkészed, szemed parazsa izzik. emlékképet kutat agyad, tekinteted szépít. Steril fal választ el, az ablak fehér négyzet, csak ujjainkat érintjük az ablaküveghez. Frézia csokrod sárga színe éltet a korlátozó bezártság-szigeten, virágterápiád gyógyít, de a ledér időt hasztalan keresem. Dús hullámú hajadon bukfencet vet a fény, déligyümölcs-ízű csókban fonlak magam köré.

Posted by
Posted in

Mesterünk

Lótuszülésben ülsz, és meditálsz. Fejed fölött aranyló glória. A jóság kötőereje ölel, zengő mantrád gyógyít távol, és közel. Hirdeted a szeretet teremtő erejét. Vallod, hogy mindenkiben mélyen rejtőzik az isteni önvaló. Csak befelé, belsőnkbe kell figyelni, mert a lélek a szív központjában található. Általad ráléptünk egy csodálatos útra, útmutatónk a Bhagavad Gíta. Köszönjük Mesterünk a […]

Posted by
Posted in

Jégarckép

A költő önarcképe rímekbe szedett. A szobrász fából faragja, és bronzba önti az idő ráncait. A festő vásznán szivárványba borul az arcod, a zene szárnyán húrok közt kanyarog. Belém ivódott a jégarcképed. Szilánkjai hűvösen hevernek, ha csikorogva tapossuk emlékét a megfakult közegnek.