About Me

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én, így aztán nyugdíjas éveim taposom.
Tizenéves koromban kezdtem kacsingatni az írás felé, mint megannyi fiatal. Majd ösztönzés és hasonló érdeklődők hiányában abbahagytam.
Életem során még sokszor nekifutottam valami belső kényszer hatására, amit aztán mindig letörtek.
Így alakult ki nálam a fiókírás.
Idővel megváltozott a magánéletem és az életkörülményeim is. Majd beköszönt otthonomba a technika. A számítógép új lehetőségeket adott. Először a Verseskönyv-be majd a Poet-ba küldtem be verseimet.
Közben Beri Róbert által megszületett egy kis verses füzetem, Törékeny idő címmel. Gyermekeimen keresztül pedig tudomást szereztem az Irodalmi Rádió létezéséről. Bátortalanul ugyan, de ismerkedem a számomra rég álmodott új világgal.
Tudom az ifjúságé a jövő, de ki tudja mit hoz még a sors és az idő.

Posted by
Posted in

Érvek és érzések

  Érvek és érzések.       Az együttlétnek élvezted minden percét, puszta jelenlétünk – kezünk érintését, a szeretkezés minden mikéntjét mégis a végét  hajtogattad mindég! Ezért vívódtam hosszú heteken át s halmoztam hibára sok hibát! Gondoltam – elhagylak! Visszaadom féltett nyugalmad.   Elhagylak!,mert nincs más választásom. Elhagylak!,bár fáj a semmibe kiáltom. Elhagylak!,a lopott órák […]

Posted by
Posted in

Útra kelve.

  Útra kelve. Hány élet kéne még, hogy bejárjam- e Földet, s akárhonnan mindég visszajöjjek. Szállni fenn mint a madár, vagy ülni vasparipán, vagy gurulni négy vagy két keréken, megbújni egy- egy szép vidéken. Felhők mögé nézni,  mit elfúj a szél, vagy hallgatni mit az út pora mesél. S mondanám az út végére érve , […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

Az erdő békéje.

Az erdő békéje. Mentem, mert szeretem – e tájat a lomhán bólogató lombkoronákat. Örökzöldjét, suttogását a fenyőnek, ahogy karcsún a magasba  nőnek. Bükkfának sűrű lombját, erdőnek minden pontját. Az őznek nesztelen lépteit, a fák lehullott kérgeit. Vaddisznó csapás mentén látom van itt még sok aprócska lábnyom. Haraszt alól vargánya kandikál, lábam alatt kék hátú kiabál. […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapi köszöntő.

  Gyermeknapi köszöntő. Már nem az maroknyi mint régen, felcseperedett szépen,  aggódik értem, sokszor ragyog nekem az a kék szem. Két karom öleléséből kinőtt, Ő ölel engem mint egy felnőtt. Beszél és meséltet, újra és újra csak éltet. Mulandó világunk feledteti vélem, már nincs is mitől félnem. Sok éves fának érzem magam, gyökerem újulni látszik […]

Posted by
Posted in

Makk Marci

Kipp – Kopp a nevem gyerekek, játszani nagyon szeretek.   Hegyen át völgyön át nyílik a sok szép virág Szöcske ugrik elfut a nyúl, amott a kövön gyík lapul. Tarkán színesen röppen a lepke, csiga megy lassan tekeregve. Brekeg a béka a fű között, Kipp – Kopp a homokban hömpörög.   Kipp – Kopp a […]

Posted by
Posted in

Vadvirágok…

Tenger felől fúj a szél… suttog, süvít, beszél. Hűvös esti szellő ráül a házra… bundás csizma lábam melegét vigyázza. Virágok szirmai fáznak, zárnak, fényre, melegre várnak. S ha elvonult a zápor, kisüt a Nap alvó szirmok újra nyílnak. Mint egy halvány kéz fogás a fény, életre kelnek, s hajlanak felém. Australia. Perth 2005. 09.

Posted by
Posted in

Versek születése.

Nem parancsszóra jönnek a versek, a csúnya szó, szép vagy a legszebb. Csak “úgy” kell, hogy megérjenek, mindentől függetlenek … … , ha maguktól kelnek életre a sorok, igaz szót csak akkor mondhatok.

Posted by
Posted in

Harminc év múlva.

Harminc év múlva   .Korán reggel van. Az idős hölgy kibotorkál a fürdőszobába. Áll a tükör előtt és szembenéz vele a harminc évvel ezelőtti énje. Gondolatai kavarognak. Mára már kiegyensúlyozott életét megzavarta a múlt. Fel se öltözött csak úgy neglizsében leül és előveszi a több évtizede megírt levelet. Megsárgult, de egy új levélpapírra átírja azokat […]

Posted by
Posted in

Vigyázz a mára.

  Vigyázz a mára. Egy kis virág a hála és kedvesség jele, tetteid súlyát valaha mérted-e ? Egy köszönöm szó is nagysággal bír, legalább mint egy kegyetlen hír. Merre haladunk rossz irányba? …mert van ki csak int „kibánja”! Úttalan utakon  süppedsz a  sárba, kimászol belőle mindezt lerázva. Embernek maradni, álmodni nagyot, magad  után hagyni egy […]