About Me

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én, így aztán nyugdíjas éveim taposom.
Tizenéves koromban kezdtem kacsingatni az írás felé, mint megannyi fiatal. Majd ösztönzés és hasonló érdeklődők hiányában abbahagytam.
Életem során még sokszor nekifutottam valami belső kényszer hatására, amit aztán mindig letörtek.
Így alakult ki nálam a fiókírás.
Idővel megváltozott a magánéletem és az életkörülményeim is. Majd beköszönt otthonomba a technika. A számítógép új lehetőségeket adott. Először a Verseskönyv-be majd a Poet-ba küldtem be verseimet.
Közben Beri Róbert által megszületett egy kis verses füzetem, Törékeny idő címmel. Gyermekeimen keresztül pedig tudomást szereztem az Irodalmi Rádió létezéséről. Bátortalanul ugyan, de ismerkedem a számomra rég álmodott új világgal.
Tudom az ifjúságé a jövő, de ki tudja mit hoz még a sors és az idő.

Posted by
Posted in

Gyermeknapi köszöntő.

  Gyermeknapi köszöntő. Már nem az maroknyi mint régen, felcseperedett szépen,  aggódik értem, sokszor ragyog nekem az a kék szem. Két karom öleléséből kinőtt, Ő ölel engem mint egy felnőtt. Beszél és meséltet, újra és újra csak éltet. Mulandó világunk feledteti vélem, már nincs is mitől félnem. Sok éves fának érzem magam, gyökerem újulni látszik […]

Posted by
Posted in

Makk Marci

Kipp – Kopp a nevem gyerekek, játszani nagyon szeretek.   Hegyen át völgyön át nyílik a sok szép virág Szöcske ugrik elfut a nyúl, amott a kövön gyík lapul. Tarkán színesen röppen a lepke, csiga megy lassan tekeregve. Brekeg a béka a fű között, Kipp – Kopp a homokban hömpörög.   Kipp – Kopp a […]

Posted by
Posted in

Vadvirágok…

Tenger felől fúj a szél… suttog, süvít, beszél. Hűvös esti szellő ráül a házra… bundás csizma lábam melegét vigyázza. Virágok szirmai fáznak, zárnak, fényre, melegre várnak. S ha elvonult a zápor, kisüt a Nap alvó szirmok újra nyílnak. Mint egy halvány kéz fogás a fény, életre kelnek, s hajlanak felém. Australia. Perth 2005. 09.

Posted by
Posted in

Versek születése.

Nem parancsszóra jönnek a versek, a csúnya szó, szép vagy a legszebb. Csak “úgy” kell, hogy megérjenek, mindentől függetlenek … … , ha maguktól kelnek életre a sorok, igaz szót csak akkor mondhatok.

Posted by
Posted in

Harminc év múlva.

Harminc év múlva   .Korán reggel van. Az idős hölgy kibotorkál a fürdőszobába. Áll a tükör előtt és szembenéz vele a harminc évvel ezelőtti énje. Gondolatai kavarognak. Mára már kiegyensúlyozott életét megzavarta a múlt. Fel se öltözött csak úgy neglizsében leül és előveszi a több évtizede megírt levelet. Megsárgult, de egy új levélpapírra átírja azokat […]

Posted by
Posted in

Vigyázz a mára.

  Vigyázz a mára. Egy kis virág a hála és kedvesség jele, tetteid súlyát valaha mérted-e ? Egy köszönöm szó is nagysággal bír, legalább mint egy kegyetlen hír. Merre haladunk rossz irányba? …mert van ki csak int „kibánja”! Úttalan utakon  süppedsz a  sárba, kimászol belőle mindezt lerázva. Embernek maradni, álmodni nagyot, magad  után hagyni egy […]

Posted by
Posted in

Vihar előtt

  Vihar előtt       Bogárka száll, libben a lepke virágot keresve. Röppen a rigó … nem fél kukacot keresgél.   – Fussunk még szaladjunk, bokrok közt bujkáljunk. Szól Jázmin kacagva, de dörren az égnek haragja.   Szólok én – nem lehet gyűlnek a hangyák,fellegek, egymást sietve kísérik, eső lesz megérzik.   Villámlik mennydörög […]

Posted by
Posted in

Sajnálom

Sajnálom.     Hetek óta nem látom az öreglányt. Furcsa mennyire megszoktam. Kávézás közben reggelente nézem a hegyoldalt. Egész évben elbűvölő. Közben a reggeli forgalomra pillantok, nem mintha az lekötne. Egyszer csak meglátom  az idős nénit kétrét görnyedve, furcsa ruházatban.  Hajléktalannak tűnt, de nem az. Mellette egy kis termetű kutya. Lassan kimérten ballagtak, mintha egyidősek […]

Posted by
Posted in

Hogy milyen nap jön el…

Mint az ólom az óra járása egyetlen perc múlása zsibbadt,gémberedett, tétova pillanatok átkozott, tehetetlen gondolatok! Ha a döntés kényszeredett és rossz ki hazudik mind gonosz. Álmos és fáradt éjjelen, álmatlanul végig képzelem. Mégis a nappalok döntik el, hogy milyen nap jön el, s a változás nem jobb a többitől, ha lemondunk mindenről.

Posted by
Posted in

Emlék morzsák.

Emlékmorzsák.         Régi utakon…     Valamikor évtizedekkel ezelőtt Miskolc és , Kál-Kápolnánál  átszállással  Recsk vasút állomásig szinte betéve tudta Zsóka a menetrendet. Az állomásokat. Onnan a busz indulást már nem annyira Parádfürdő irányába. A bányabejárónál mindég leszállt.  Recsk és a bánya volt a két úti cél. A faluban  lakott a szoros […]