About Me

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én, így aztán nyugdíjas éveim taposom.
Tizenéves koromban kezdtem kacsingatni az írás felé, mint megannyi fiatal. Majd ösztönzés és hasonló érdeklődők hiányában abbahagytam.
Életem során még sokszor nekifutottam valami belső kényszer hatására, amit aztán mindig letörtek.
Így alakult ki nálam a fiókírás.
Idővel megváltozott a magánéletem és az életkörülményeim is. Majd beköszönt otthonomba a technika. A számítógép új lehetőségeket adott. Először a Verseskönyv-be majd a Poet-ba küldtem be verseimet.
Közben Beri Róbert által megszületett egy kis verses füzetem, Törékeny idő címmel. Gyermekeimen keresztül pedig tudomást szereztem az Irodalmi Rádió létezéséről. Bátortalanul ugyan, de ismerkedem a számomra rég álmodott új világgal.
Tudom az ifjúságé a jövő, de ki tudja mit hoz még a sors és az idő.

Posted by
Posted in

Újra ősz

Menni, menni kell, merre, hogy is mondjam el? Valami űz, valami hajt, hallom a halk morajt, hol a víz csobban sárgul a zöld talpam alatt mozdul a föld. Hívogat az őszi fény, jöjj csak jöjj felém. Megyek az úton tovább, taposom a tél havát, s a tavasz szikrázik rám , új élet fakad a fán, […]

Posted by
Posted in

Torz tükör.

Torz tükör.   Tükröm, tükröm,  mond meg nékem, mint Hófehérke meséjében , mert most mi kezetekbe tündököl, nem más csak görbe torz tükör.   Babonázva igézi szemetek, miközben lelketek elveszett. Neked házasságod újra köttetett, mily hazugság ne feledd. Isten és ember előtt, közben tartottál szeretőt… és ítélkeztél mások felett még a barátság is oda lett. […]

Posted by
Posted in

Döntések

Döntések.       A beiskolázás idején a gyermek még csak borsónyi élet volt Panka pocakjában, de már életjelét adta létezésének. A tanfolyam, kezdete lehetett volna egy felsőfokú iskola végzésének, amihez minden segítség kéznél volt. Vagy mégsem?  Választania kellett volna a leendő gyermek és egy másfajta élet között. Sorsát az ember nem kerülheti el, de […]

Posted by
Posted in

Tudod én szeretek élni.

Hány nap és éj az életünk ?, hány órát szenvedünk !, hány perc örömünk ?, melyben létezünk.   … és a Te ” Majdcsak véget ér” dalod, agyamban mindég itt dobog… . Tiltakozás aprócska életem fénye, véget nem érő túlélés reménye.   Miskolc 1992.

Posted by
Posted in

Vasmarok.

Kegyetlenül bánok és bánsz velem ökölbe szorul a két kezem, két karod vasmarok, s olykor haragszom már, de maradok.   Újra jő egy nap … Te gyötörsz és én újra kínozlak. Tudom kívánsz, kedvelsz, küldesz, nem tudni holnap mi lesz.   Egy röpke csók egy ölelés, ez nekem túl sok, vagy kevés. Egy goromba szó, […]

Posted by
Posted in

Érvek és érzések

  Érvek és érzések.       Az együttlétnek élvezted minden percét, puszta jelenlétünk – kezünk érintését, a szeretkezés minden mikéntjét mégis a végét  hajtogattad mindég! Ezért vívódtam hosszú heteken át s halmoztam hibára sok hibát! Gondoltam – elhagylak! Visszaadom féltett nyugalmad.   Elhagylak!,mert nincs más választásom. Elhagylak!,bár fáj a semmibe kiáltom. Elhagylak!,a lopott órák […]

Posted by
Posted in

Útra kelve.

  Útra kelve. Hány élet kéne még, hogy bejárjam- e Földet, s akárhonnan mindég visszajöjjek. Szállni fenn mint a madár, vagy ülni vasparipán, vagy gurulni négy vagy két keréken, megbújni egy- egy szép vidéken. Felhők mögé nézni,  mit elfúj a szél, vagy hallgatni mit az út pora mesél. S mondanám az út végére érve , […]

Posted by
Posted in

Cézár kutya

Cézár kutya.       Nagyon rég volt, talán sokan nem is emlékeznek rá, vagy már nem is élnek. A kutya mikor először megláttam csak egy maroknyi lehetett. Anyja körül szaladgált sok testvérével együtt. A portára bejutás egyszerűnek tűnt. Nem volt kapu sem kerítés. A lakásba hiába kiabáltam, nem szólt vissza senki. A nagy ház […]

Posted by
Posted in

Az erdő békéje.

Az erdő békéje. Mentem, mert szeretem – e tájat a lomhán bólogató lombkoronákat. Örökzöldjét, suttogását a fenyőnek, ahogy karcsún a magasba  nőnek. Bükkfának sűrű lombját, erdőnek minden pontját. Az őznek nesztelen lépteit, a fák lehullott kérgeit. Vaddisznó csapás mentén látom van itt még sok aprócska lábnyom. Haraszt alól vargánya kandikál, lábam alatt kék hátú kiabál. […]

Posted by
Posted in

Gyermeknapi köszöntő.

  Gyermeknapi köszöntő. Már nem az maroknyi mint régen, felcseperedett szépen,  aggódik értem, sokszor ragyog nekem az a kék szem. Két karom öleléséből kinőtt, Ő ölel engem mint egy felnőtt. Beszél és meséltet, újra és újra csak éltet. Mulandó világunk feledteti vélem, már nincs is mitől félnem. Sok éves fának érzem magam, gyökerem újulni látszik […]