About Me

Szabó Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője.

Miskolcon lakom a Bükk hegység ölelésében, itt is születtem 1952. február 29-én, így aztán nyugdíjas éveim taposom.
Tizenéves koromban kezdtem kacsingatni az írás felé, mint megannyi fiatal. Majd ösztönzés és hasonló érdeklődők hiányában abbahagytam.
Életem során még sokszor nekifutottam valami belső kényszer hatására, amit aztán mindig letörtek.
Így alakult ki nálam a fiókírás.
Idővel megváltozott a magánéletem és az életkörülményeim is. Majd beköszönt otthonomba a technika. A számítógép új lehetőségeket adott. Először a Verseskönyv-be majd a Poet-ba küldtem be verseimet.
Közben Beri Róbert által megszületett egy kis verses füzetem, Törékeny idő címmel. Gyermekeimen keresztül pedig tudomást szereztem az Irodalmi Rádió létezéséről. Bátortalanul ugyan, de ismerkedem a számomra rég álmodott új világgal.
Tudom az ifjúságé a jövő, de ki tudja mit hoz még a sors és az idő.

Posted by
Posted in

Vihar előtt

  Vihar előtt       Bogárka száll, libben a lepke virágot keresve. Röppen a rigó … nem fél kukacot keresgél.   – Fussunk még szaladjunk, bokrok közt bujkáljunk. Szól Jázmin kacagva, de dörren az égnek haragja.   Szólok én – nem lehet gyűlnek a hangyák,fellegek, egymást sietve kísérik, eső lesz megérzik.   Villámlik mennydörög […]

Posted by
Posted in

Sajnálom

Sajnálom.     Hetek óta nem látom az öreglányt. Furcsa mennyire megszoktam. Kávézás közben reggelente nézem a hegyoldalt. Egész évben elbűvölő. Közben a reggeli forgalomra pillantok, nem mintha az lekötne. Egyszer csak meglátom  az idős nénit kétrét görnyedve, furcsa ruházatban.  Hajléktalannak tűnt, de nem az. Mellette egy kis termetű kutya. Lassan kimérten ballagtak, mintha egyidősek […]

Posted by
Posted in

Hogy milyen nap jön el…

Mint az ólom az óra járása egyetlen perc múlása zsibbadt,gémberedett, tétova pillanatok átkozott, tehetetlen gondolatok! Ha a döntés kényszeredett és rossz ki hazudik mind gonosz. Álmos és fáradt éjjelen, álmatlanul végig képzelem. Mégis a nappalok döntik el, hogy milyen nap jön el, s a változás nem jobb a többitől, ha lemondunk mindenről.

Posted by
Posted in

Emlék morzsák.

Emlékmorzsák.         Régi utakon…     Valamikor évtizedekkel ezelőtt Miskolc és , Kál-Kápolnánál  átszállással  Recsk vasút állomásig szinte betéve tudta Zsóka a menetrendet. Az állomásokat. Onnan a busz indulást már nem annyira Parádfürdő irányába. A bányabejárónál mindég leszállt.  Recsk és a bánya volt a két úti cél. A faluban  lakott a szoros […]

Posted by
Posted in

Anyák napi emlékezés.

    Anyák napi emlékezés.     Ismét egy év nélküled, hogy már nem köszöntelek csak lerakom  a csokor virágot bízva benne meglátod a könnycseppet, mi legördül arcomon, számodra már csak  ennyi a jutalom . Hiányod végtelen, köszönöm az életem.         Miskolc 2017. április 24.

Posted by
Posted in

Felkiált a táltos.

  Felkiált a táltos.       Halad a történelem szekere recseg, ropog a kereke. Küllők pattannak rendre, rémült szemek kerekedve.   Az emberiség űzi hajtja lovát, nyelik a  mocskos út porát . Göröngyös földút, veszett menet rossz irány, peregnek emberek.   Már nem is szekér süllyedő hajó, melyből kiszállni volna jó. Hatalmi harc folyik […]

Posted by
Posted in

Kék madár.

A boldogság kék madara furcsa szárnyakon repül, megérintheted tollát és elsuhan kezeid közül. Megtartani nehéz feladat elröppen mint a pillanat. Néha gonosz vagy, de kívánom neked -a kék madár- sokszor legyen még Tied!

Posted by
Posted in

Szalad az idő.

Szalad az idő.   A sok beszédnek sok az alja, mondja a közmondás, de a hallgatásnak is ára van. Gyermekkorom szép emlékei, mikor az öregek beszélgetését hallgathattam. Imádtam recski nagymamám meséit, igaz történeteit. Sajnos sok belőle a feledésbe merült. Túl kicsi voltam még, hogy mindent megjegyezzek és főleg, hogy leírjak. Aztán később szüleim történetei nagyon […]

Posted by
Posted in

A vihar

  A vihar … Mint a villám hirtelen, elszállt a félelem. A mennydörgés nagy robaja, az elemi erő minden fénye és zaja, a puha selymes fű lágyan simogatva, – vizesen- mezítelen talpamhoz tapadva, egy forró és nehéz nap után a vihar megérkezett! S az elmúlt éveknek – itt vége lett! Az a sok szorongás … […]

Posted by
Posted in

Ablaka kitárva

Útszélén szalad egy bodobács bogár a gyermek fút, majd meg – meg áll. Felkapja, hordozza kicsit tenyerén. Kérdőn néz, – szeretjük őt te meg én? Ha szereted tedd le hát … aprócska életét élje csak tovább. Helyet lel neki szaporán a fűben, s két szeme égető tűzben. Kérdésre kérdés még ezer meg egy, mosoly a […]